Coruscant - A főváros

Hozzászólások száma : 22 Join date : 2012. Apr. 22.

[Meditációs Kamrák]
* Amikor meghallja a koppanást, felül, hiszen már egészen jól érzi magát, amint kiér, meglátja a másik padawant, udvariasan ráköszön, nyilvánvalóan látta már, de hogy hogy hívják, azt nem nagyon tudja. * - Üdvözöllek, ha jól sejtem, te is padawan lennél. Esetlegesen valakit keresel? Sajnos csalódnod kell, ugyanis itt jelenleg csak én tartózkodom. * Mondja kedves, barátságos mosollyal, ez annyira nem is nehéz így felfrissülve. Bár a mesterek biztosan jobban csinálják, de akkor is nagyjából megvan neki az irány. Sokat gondolkodott rajta, de most lazán megy neki, bár a szint amin műveli nem a legmagasabb. De neki ez is elég, egyenlőre, az évek múlásával nyilván ez csiszolódni fog. És természetesen nem sietteti, mert az a Jedik egyik legnagyobb ellensége. Szóval várni fog. * - Egyébként Bon Aborsa vagyok, a te becses nevedet megtudhatom? * Kérdezi udvariaskodva. *

Hozzászólások száma : 26 Join date : 2012. Apr. 24.

[Meditációs kamrák]

* Hangos léptekkel sétál végig a már-már kihaltnak mondható Jedi templomban. Lassacskán minden jedi elvonult vagy egy kis meditációra, vagy küldetésen vannak, ezért is zavarja őt igazán, hogy neki nincsen semmi feladata. Talán nem bíznak meg benne eléggé? Ez nem csoda, hisz semmi olyat nem tett, amivel belopta volna magát a mesterek szívébe, illetve nagyot nőtt volna a szemükben. Ő egy senki, ártalmatlan, fölösleges. Ez az egyik legrosszabb felfogás amit egy jedi el tud képzelni, már pedig ő ezzel rendelkezik. Sürgősen változtatnia kéne, mielőtt átbillen a mérleg másik oldalára, de egyelőre így látja jónak, helyesnek. Látszik hogy még csak padawan, és nem gondolkozik éretten. Mindenesetre a meditációs kamrák előtt sétálgat, csizmája nagyokat koppan, ami talán megzavarja a bent lévőket, de ő nem megy be. Csak kint járkál fel-alá, gondterhes arckifejezéssel. *

Hozzászólások száma : 22 Join date : 2012. Apr. 22.

[Jedi templom- meditációs kamrák]
* Nos, ha úgy nézzük, igen sikeres mint Jedi tanuló, bár a mesterei kedvében nem tud járni még mindig. Valahogy nem megy neki ez a beszédstílus, amit sulykolnak belé. De a lézerkardforgatáshoz nagyon is ért, és ez miatt dícsérik. De valahogy Mégsem elégedett magával. Szóval szeretne gyakorolni, de most mégis visszahúzódik a meditációs kamrákba, mert érez valamit, valamit ami nagyon nem tetszik neki. Talán ez a zavar zavarja meg képességeit, és ezért nem lát dolgokat... Vagy csak az erővel nincs olyan szinten tisztában, mint ezt gondolja. Vagy elvárja magától. Amint beér, leül, és elkezd meditálni, de a lazítás után egyre furcsább képek ugranak be neki, nem megnyugtató dolgok. Szóval nyugodtnak nem nevezhető meditációs helyzetbe kerül. Minden izma megfeszül, de így sem tudja kizárni a sötétséget amit lát. De egyre inkább úgy érzi, hogy kitisztul belülről, és hogy az ereje kezd visszatérni. Mint amikor el kell törni az orrsövényferdüléses ember orrát. * ~ Ez az érzés annyira furcsa, olyan mint amit régen a vadonban éreztem, de mégis más. ~ * Ahogy folytatja a meditációt, egyre több a közelmúltban lévő esemény válik számára tisztává. De ezek a dolgok felvetnek újabb rejtélyeket is, és ezeknek a megoldása nem siet eljönni... *

Tárgy: Re: Coruscant - A főváros Csüt. Május 10, 2012 5:33 am

[Jedi templom, meditációs kamrák]

*No igen, nem véletlenül rendelkezik kék karddal, bár lehet hogy az idő majd úgy hozzá, hogy egyszer a későbbiek során a lila fog már közelebb állni hozzá, de ez még nagyon kérdéses. A mestere tanításai és tudása által a kék passzol hozzá, sokkal inkább a harcban leli "örömét", mint a meditációban, vagy a mélyebb erőhasználatban. Természetesen utóbbiban sem marad alul, hiszen nem lehetne a tanács tagja, ha így lenne. A leányzó harci meditációja...pontosan, ami miatt a tanács úgy döntött a próbák teljesítése nélkül is lovag válhat belőle, épp ezért is gondolt rá, hogy remekül kiegészíthetik egymást ezen a küldetésen, hiszen a passzív erőhasználat és az aktív harc remek kombinációban egymást viszi előre.* -Mindig van remény Ellia, hinnünk kell, hogy van remény. Az utóbbi időben a sok pletyka miatt sokak hite megrendült a Rendben, ha mi magunk nem gondolnánk, hogy azok, akik rossz útra térek még visszaállhatnak...már elvesztünk volna magunk is. *Gyenge sóhaj szakad fel torkából. Hiába, hogy többnyire komoly és távol állnak tőle a mély érzelmek, mégis csak kellemetlen és mélyen érinti a tény, hogy az utóbbi időben egyre több jedi válik ki a Rendből és avanzsálódik szürkévé. Szomorú hírek ezek, melyek a világ jelenlegi békéjét veszélyeztetik. Ezért is kell minden gyanús helyet megvizsgálni, és utána járni, milyen dolgok eredhetnek belőle. Bólint a fiatal lány szavaira, minden tekintetben pozitívnak érzékeli az Erőt mely belőle árad, csupán kora okán van meg benne még a cseppnyi bizonytalanság. Idővel majd változik bizonyára.* -Igen Ellia, úgy gondolom remekül kiegészíthetjük egymást, és épp ezért kiválóan össze tudunk majd dolgozni. Igen egy asztrodroidra mindenképpen szükségünk lesz, ezt akkor rád bízom. *Az ajtó felé pillant. Indulni készül, a pontos indulásról pedig mindenképpen értesíti még a lányt.* -Bizonyára nem lesz gondja vele, minden tanítvány lelkesedéssel tölti el a mestert, legyen az bármilyen korú, vagy tapasztalatú. *Biccent még egy mosollyal, majd mostmár tényleg az ajtó felé indul.* -Akkor három nap múlva, az Erő legyen veled! *Köszön el mostmár, aztán tényleg távozik.*

Hozzászólások száma : 17 Join date : 2012. Apr. 23.

[Jedi templom, meditációs kamrák]

*Nézegeti a szarvacskákat, a zabrakok akrobatikus harcmódjukról híresek, így aztán nem véletlen, ha Nestia mester lassúnak, passzívnak gondolja az ő felfogását, filozófikus beállítottságát ami az erőt illeti. Ám a mester nem csak az akrobatikában jártas, hanem még arra is érdemes lehet, hogy saját technikákat fejlesszen ki, ő erre még hosszútávon sem érzi magát bölcsnek, kivéve legendás hírű harci meditációját, amivel már számos csata sorsát eldöntötte. Végighallgatja a nőt, és bólint, miközben feláll, és az ablakokhoz sétál, ahogyan befogadja a sötét oldalról szóló eszmét. A sötét oldal igen, hatalmas, könnyű a csapdájába esni, és ahogyan a mester is szólt, tömegeket képes befolyásolni.* Aki már egyszer elveszett, nem könnyen térhet vissza, ám hiszek bölcsességedben mester, hogy még van remény. *Hajtja meg a fejét, aztán már végérvényesen az ablakon néz ki. Tekintetét megfogja az áramló erő, amely körülveszi és áthatja a városban lebegő óriásűrhajókat, összetartja az energiát, amely működteti őket, szinte érzi őket, eggyéválik velük. A korholásra viszont már visszatér a nő elé, és lesüti a szemét.* Példaértékű lenne, ha megkérdőjelezném a döntést, ha úgy tartják, hogy jó döntés volt, elfogadom, és nem fogom ismét felhozni mester. *Összekulcsolja kezeit a világos köpeny alatt, hogy lelassítsa kezei remegését, nagyon fiatal még, nehéznek érzi a terhet, hiszen jedi lovagnak lenni szimbólum, ikon az egész galaxisban, remény, melybe mindenki kapaszkodik, a sötétség pedig el akar pusztítani. Erre a sorsra készült, de nem most, nem ebben a jelenben, ami most rászakadt. A hozzáfűzésre azonban most először megenyhül, és elmosolyodik.* Csak ketten? Biztonságban érzem magam melletted mester, köszönöm, hogy érdemesnek tartasz erre. *Aztán megrázza a fejét.* Nem, de esetleg egy asztrodroidot vihetnénk, hiszen nem árt, ha valaki vigyáz a hajóra, és akivel esetleg üzeneteket tudsz küldeni a tanácsban. Várni fogom a jeledet, hogy mikor indulhatunk. Azt hiszem addig meditálni, és gyakorolni fogok, Katiro mester remélem nem fedd meg, ha a padawanokkal együtt én is jelen leszek.

Tárgy: Re: Coruscant - A főváros Csüt. Május 10, 2012 5:00 am

[Jedi templom, meditációs kamrák]

*Csendesen figyel a lány szavaira, érzékeny szarvacskái mintha időnként meg-megrezdülnének, hiszen eközben gondolatai is cikáznak fejében. Ellia nem érzi a mestere jelenlétét, ami teljesen érhető, ha elnyelte a sötét oldal, vagy valamiféle olyan csapdába esett, ami miatt a tanács sem képes érzékelni. Hiszen így van, ők is kutattak utána, de nem jutottak semmire, viszont tudjuk, hogy a sötét oldal képes a Jedikre olyan ködöt bocsátani, melyen képtelenek átlátni, főként ilyen távolságban. Ezért lehet talán akkor több esélyük megtudni mi is történt, vagy épp történik, ha helyben járnak utána.* -Igen, erre van a legnagyobb esély, de vélhetően valamelyest mégis hat rájuk a gonosz és félő, hogy ha olyasmi bújik meg a barlangokban, ami terjedni is képes, akkor nem hagyhatjuk csak úgy annyiban. Más bolygók, más népek is áldozatul eshetnek, és a telepesek sincsenek biztonságban. *Egy pillanatra észreveszi a halvány kételyeket a lány arcán. Teljes mértékben érhető, hogy nem bízik saját magában, ha egyszer van rá esély, hogy az, akitől tudása legjavát szerezte...a sötét oldal rabjává vált, talán már nem is él.* -Ne tarts a sorsodtól Ellia, hidd el vagy olyan erős, mint a mestered, és talán még meg is mentheted őt. *Szelíd mosoly suhan át az arcán, ami rendkívül ritka nála, hiszen leggyakrabban a komolyság uralja. A reakcióra bólint, remélte, hogy ez lesz a válasz, végülis ez most nem parancs, inkább szimpla felkérés. Az újabb kissé szkeptikus szavakra viszont már újra a komoly arcát mutatja, és határozottan szólal meg.* -Szavaid kétségbe vonják a Tanács döntését! Érdemesnek találtak a lovagi rangra, mint ahogyan engem is a Tanács tagjává emeltek, így hát azzal, hogy saját magadban kételkedsz, egyben bennük is. *Nem korholni akar, hanem csak finoman jelezni a lánynak, szavai mögöttes tartalommal is bírnak, melyekkel nem biztos, hogy számol. A kérdés hallatán már megenyhül.* -Megterveztem már az utat, egy kisebb siklóval megyünk 3 nap múlva, addig még van időd felkészülni és magadhoz venni azt, amire feltétlenül szükséged van. Civileknek nincs értelme velünk tartani, ha csak nem kifejezetten valakire gondolnál, aki alkalmas lehet, de félek túl nagy veszélyt jelentenek bárki számára a hely, aki nem rendelkezik elég tudással. A többiről én gondoskodom. *A leányzóra pillant, hogy van-e még valamilyen kérdése.*

Hozzászólások száma : 17 Join date : 2012. Apr. 23.

//Olvasztótégely//

[Jedi templom, meditációs kamrák]

*Őt nem zavarja, hogy ha valakinek más a stílusa, mint amit ő képvisel, de nem véletlenül tapasztalatlan, hiszen ha mester lenne, akkor mindenkiben a csiszolandó tanítványt látná, nem fogadná el ennyire passzívan.* Nem mondott semmit, csupán amit említettem, ám a szavaiban rezgést éreztem, zavar támadt az erőben, és azóta sem érzem a mestert, ezért gondolom, hogy már nem él. *Ingatja a fejét, hiszen teljesen meggyőződve a haláláról, de inkább legyen halott, mintsem a sötét oldal rabja. Némán fürkészi a nőt, ahogyan az alámerül gondolatai tükrében, arcán pedig aranyszínű fénytáncot járnak a lemenő nap sugarai. Nem zökkenti azzal ki, hogy megszólal, türelmesen várja a döntést, hiszen nyilvánvaló, a mester döntésre fog jutni.* A sötét oldal lakja, ennyit én is megérztem a meditációm során. Talán ahogyan te is mondod mester, a helyi őslakosság immunis lehet rá, vagy talán oly primitívek, hogy a felsőbb gonosz nem tartotta érdemlegesnek őket arra, hogy megkisértse elméjüket. *Ismét hallgatásba burkolózik, mígnem Nestia fel nem fedi előtte jövetele célját, menjenek vissza. Ezen a fiatal lovagnő - bár tekintete szelíd - arcán sötét árnyék suhan át. Ha a mestere halott, vagy már nem jedi többé, neki vajon mi esélye lehet, aki ugyanazt az utat járta? Ez egyenlő a rend elhagyásával. Ám nem mond, nem mondhat ellent, felesküdött a rendre.* Boldogan utazom veled, az életem a tiéd mester, parancsod szerint lesz. *Körbenéz, mintha fészkelődne.* Itt nincs keresnivalóm, érdemtelen jedi vagyok, nem teljesítettem a próbákat, s ha maradnék, folyton az járna a fejemben, hogy rendtársaim mennyi küzdelmes évet töltenek azzal hogy lovagok legyenek. *Bólint végül, és hatalmas sóhaj szakad fel belőle.* Mikor szeretnél indulni mester? Szükségünk lehet civil személyzetre, droidokra? *Kérdezi hatalmas animeszemekkel. Végülis bütykölgetni szeret, az egyetlen hobbija ez.*

Hozzászólások száma : 22 Join date : 2012. Apr. 22.

*Aves elgondolkodik, a hölgy kimért válaszán, majd biccent egyet: * -Bocsásson meg, nem nem klételkedem benne, hogy kegyed az lenne, de tudja hosszú útról érkeztem, és fáradt vagyok, nézze el szemtelenkedésemet. * Mondja a hölgynek, majd megereszt felé egy mosolyt, nem akar hivatlosnak tűnni, de számára ez az alapstílus. * -Azért köszönöm válaszát, eetlegesen megtudhatom a nevét? Arra viszont nem válaszolt, hogy hol találom Nawrát. * Mondja a hölgynek, kellemse hangnemben, semmi szüksége még egy ilyen kirohanásra. A hangja alapján senki nem gondolná, hogy éppen azt mondta a hölgynek, hogy a leteremtés közben egyáltalán nem figyelt arra amit mondott. Nem szereti a konfliktusokat, így kicsit ködösítve fogalmazott, azonban azt is utálja, ha szavait eleresztik a fülük mellet az emberek. * -Remélem tényleg nem sértettem meg, egy pillanatig sem gondoltam rá, hogy ön nem Jedi, csak arra céloztam, hogy ilyen stílusban nem szerencsés beszélni senkivel, még a politikusokkal sem. * Itt bizalmasan lehalkítja hangját: * -Tudja a politikusokat nem nagyon szeretem, talán ezzel egyedül vagyok. *Mondja a hölgynek, majd csak vár a válaszára. *

Hozzászólások száma : 26 Join date : 2012. Apr. 24.

- Az én nevemben nem feltétlenül kell bocsánatot kérnie. * Válaszolt határozottan a férfi kijelentésére. * - Megteszem azt én magamtól is. * Ezt a mondatot már egy erőltetett mosollyal az arcán mondta, lehet látni rajta hogy nem őszinte a mosolygás, persze reméli ez nem tűnik fel. Vagy ha mégis, akkor legfeljebb átsiklik a téma fölött, elvégre csak nem fog egy ilyen dolgon kiakadni, olyan békés teremtés, ez sem változtathatja meg. Hogy a nőt elküldte, azt is csak békeszerető természetének köszönheti, mert nem tűri hogy ordibáljanak a templom egy lakójával. Mindig kedves, de vannak kivételes esetek. Ez a mai is ezek közé tartozik, közben persze igyekszik megőrizni hidegvérét. Nem sokat törődik a nővel aki időközben távozik, inkább a jedi társa felé fordul aki segítségét kéri. * - A nagymester jelenleg nem tartózkodik a templomban, de amint megérkezik értesítem önt erről. * Eleresztett egy mosolyt e mondatok után, hogy azért csak ne tűnjön olyan ijesztőnek és ridegnek. Aztán a férfi kioktatására igen csak elkerekedtek szürke szemei. Igaz, fiatal, de nem kell kioktatni ilyen dolgokról, tudja ő magától is. * - Ezeket a mondatokat csak is a béke fenntartásáért mondtam, talán kétségei vannak ezzel szemben? És azt sem teljesen értem, hogy ahogy egy jedihez illik. Talán kételkedik benne hogy az lennék? * Kérdezte arcán sejtelmes mosollyal. A válasza kimért, és megfontolt, nem arra akar kilyukadni hogy most lesz egy nagy vita, csupán furcsálja hogy 11 éves jedi léte után megkérdőjelezik hogy valóban az e vagy sem. Erre akár fel is háborodhatott volna, de nem teszi, nyugodt és békés marad, arcáról nem fagy le a mosoly, akármi mást mond a férfi, persze ha szándékában áll ezt folytatni. *

Hozzászólások száma : 22 Join date : 2012. Apr. 22.

*A közeledő Twi'Lek hölgy láttán Aves elgondolkzik rajta, vajon ő Jedi-e, és hogy kinek a pártjára fog állni, mindkét kérdésre megkapja a választ a lány kimért, de békeszerető válaszából. * -Elnézést kérek én és a Jedi társam is azért, ahogy viselkedtünk magával. * Mondja a hölgybnek, aki elhagyja a Templomot, látszólag dolgavégezetten. Azonban Avesnek meg kell küzdenie az őket bámuló tömeggel is, ez kicsit nehezebben megy neki, szerencséje van, hogy ekkor egy takarítódroid csap hatalmas zajt, így inkább arra figyelnek. * -Igen, segíthet, esetleg megmondaná hogy tudok beszélni a Nagymesterrel? * Kérdezi a lányt, majd komolyan ránéz: * -Értékelem, hogy a békét tartja szem előtt, de igyekezzen udvariasabb, meggondoltabb lenni, úgy ahogy egy jedihez illik. * Mondja a hölgynek, aki ezt furcsállhatja, akik azonban ismerik Aves tudják, soha nem árulná el a Jedirendet. *

Hozzászólások száma : 26 Join date : 2012. Apr. 24.

* A szobája békés csendjét kívülről jövő hangos kiabálás szakítja meg. Válla fölött átrepítve felvesz egy fehér jedi köpenyt, és elindul lefelé a lépcsőn sebesen. Igaz, most is nyugodt, de aggódik egy cseppet hogy vajon miféle balhé keveredett egy ilyen békés helyen mint a jedi templom. Nem megszokott, de aggodalma szertefoszlott egy pillanat múlva. Egy jedi társát és a kiabáló nőt pillantja meg az előtérben. Odamegy hozzá és békésen, de ugyan még is csak ridegen megszólítja. * - Kérem távozzon, nem érdekel kicsoda maga. * Biccentett a nőnek, hisz neki is meg kell felelni az elvárásoknak akár tetszik neki, akár nem. * - Üdvözlöm, * Mosolygott a mellette álló férfira. Arra közben kíváncsi vajon mit lép a nő, de remélhetőleg semmi rosszat. Úgy látszik nem, mert nem reagál semmit, csak csöndben álldogál. Azért persze van Mográban némi megbánás hogy így üdvözölte a nőt, de a béka érdekében bármit. Mert ugye nem kizavarta innen, hanem megkérte hogy távozzon, a nőnek is észlelnie kell a kettő közötti különbséget. Ha pedig nem, Mogra ugyan nem fog tovább vitatkozni. * Esetleg segíthetek valamiben? * Csendült fel mély gondolatsorai alól, segítségét ajánlva társának. * - Elnézést, nem akartam ilyen goromba lenni, csak kérem tartsa be az illem szabályai az épületen belül. * Fordult ismét a nőhöz, aki időközben csak állt ott mint a cövek. Közben szinte teljesen kiment a fejéből, vajon miért is van itt. Ezt a gondolatot hamar el is űzte, mert felesleges ezen agyalni, miközben ott van még egy csomó idő. Egy árva percet sem szabad elfecsérelni felesleges dolgokra, legalábbis az ő szempontjából. Hogy más ezzel hogy van, azt nem tudja, de egyszer valamikor szívesen kérdezősködne ilyenekről, csak ez nem a legmegfelelőbb pillanat. *

Hozzászólások száma : 22 Join date : 2012. Apr. 22.

[Jedi Temlom]
*Aves meg érkezik a Jedi templom leszállóterére, kiszáll a légitaxiból, és odaadja a fizetséget a vezetőnek. Azonnal belép a hatalmas ajtón, egy revcepciós szerűség után néz, hosszú ideig volt a Dantooine-on, a Padawanok kiképzéséről tanult, érdeklődött a kristályok különlegességében, tehát lényegében tanult. * ~Jó lenne valakivel beszélni, de sajnos sehol nem látom Nawarát, talán elutazott. ~ *Elkezd keresni valamilyen recepciós féleséget, aki segíthet neki a nagymesterrel való beszélgetés ügyében, sokkal felkészültebbnek érzi magát, mégsem Padawant hanem feladatot akar kérni, valamit ami közben gondolkodhat. Meglát egy kedvesnek kinéző Jedit, megszólítja: * -Üdvözlöm, a Nagymesterrel szeretnék beszélni, tudna esetleg segíteni ebben? *Kérdezi a hölgyet, aki méltatlankodva válaszol: * -Minek néz maga engem valami recepciósnak? Tudja meg, hogy a Dantooine-i vezető feleségével van dolga. *Mondja a hölgy, Avesnek nem tűnik túl udvariasnak, sőt taszítja a nőszemély, de nem szólal meg, egyrészt mert tudja mennyit árthat a Jedi rendnek, másrészt pedig mert önuralmat kell gyakorolnia. *

Hozzászólások száma : 26 Join date : 2012. Apr. 24.

[Nawara régi otthona. (Most már Mográé)]

* Mogra végre újra itt lehet a hossza Dantooinei utazás után. Már nagyon régen járt itt, nem is emlékszik nagyon mi hol van. Ezért amint megérkezik megkérdezi hogy melyik az ő szobája. Erre nem kell sokat várni, már meg is mutatták neki. Egy twi'lek jedi régi szobáját kapta meg, persze kitudja hogy hívják. A szoba ajtaja ugyanolyan mint a többi, ám a belseje korántsem. Mindenhol fehér kövekkel díszített bútorok, az ágy is azzal van körülvéve. Mogra az ablakhoz megy, és elhúzza a függönyt., Egy kicsit nagyobbnak tűnik az ablak, mint amikor bejött. Kinéz az ablakon, és csak repkedő járműveket lát, semmi többet. Meg persze egykét emberkét nagyon magasról. Innen apró kicsi hangyáknak tűnnek, ezen el is mosolyodik. Le pakolja a cuccait, és leül az ágyára. Az ágyon zöld ágynemű van, de ez nem különösebben izgatja. A következő útja a konyha. Elmegy valami innivalóért, és utána ismét leül az ágyra. Lábát törökülésbe teszi és koncentrál a tárgyakra. Kíváncsi vajon ezeken a tárgyakon is működik e. Találkozott már olyannal amin nem. Bár lehetséges hogy csak az ereje nem elég nagy hozzá. Szép csendben, magányosan üldögél tovább, és figyeli az elsuhanó gépek árnyát a tágas ablakon át. *

Tárgy: Re: Coruscant - A főváros Vas. Ápr. 29, 2012 8:40 am

[Jedi templom, kantin]

// Fagy //

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 24.

[Jedi templom, kantin]

*Érzékeli a lány hangulatváltozását, rá se kell néznie, ismeri már annyira, hogy pusztán légzésvételeiből, testbeszédéből lássa, hogyan változik. S ha a felingerelhetőség nem is a Jedi tulajdonsága, most ez „jó felajzás”, s bölcsesség, semmint buta félelmek, a sötét oldal hívása készíti. Mosolyog a lány szavaira, valóban ezt akarta hallani, így viselkedik az Ő tanítványa – vagyis, alig az övé már, szinte már lovag, emiatt egy kicsit szomorú is. Ha kinevelte őt, rá is más világ vár, talán idővel egy következő padawan, addig pedig saját maga is fejlődni szeretne, hiszen aki végigvitt egy tanoncot a lovaggá válásig, megkapja a mesteri címet, így működik a rendszer, s erre a szintre neki, magának is fel kell nőnie.*
- Így legyen. Sose felejtsd el öreg mesteredet, hozzá bármikor betérhetsz némi megértésre és tanácsokra… bár lassan azt sem mondhatom már rád, hogy ifjú padawan, kinőtted ezt a megnevezést, testvérem lettél az Erőben.
*Biccent egy kicsit meghatottan – na azért nem fogja magát elsírni -, s ő maga is a villa után nyúl, hogy elkezdjék az étkezést. Manerisa kérdését egyelőre nem válaszolja meg, jónéhány falatot lenyel még, mire felelni kezd.*
- Semmi új. Fejtörést okoz mindez a Tanácsnak, a bölcsek legbölcsebbjeinek. Sokat meditáltam a problémán, ahogy gondolom sokan tettek, de egyelőre csupán a várakozás kellemetlen feladata a mienk. Ki tudja, mi történt pontosan, ki tudhatja, mi lesz ezután..?
*Teszi fel szomorúan a költői kérdést, majd egy picit megrázva magát, újból a jelenre tér.* - Ami pedig a mai napunkat illeti, lesz pár feladatod, mint megígértem. Az erő kezelésével fogunk foglalkozni, az talán kímélőbb egy kicsit a reggeli után, majd aztán kezdődik a rendes edzés, szeretném, ha el tudnád dönteni, melyik fénykard formának leszel végül a mestere, melybe szeretnéd magad mélyebben beleásni.

Tárgy: Re: Coruscant - A főváros Vas. Ápr. 29, 2012 8:14 am

[Jedi templom, kantin]

*Hallgatja a férfi szavait, és minden szavával egyre hevesebben ver a szíve, egyre élénkebben kezd a vér szaladni az ereiben, egyre több erőt érez magában arra, hogy optimistábban álljon a dolgok elé. Csak egy kis bátorítás, talán csak ennyire volt szüksége. Tényleg nagyon korán felfedeztél, nagyon jó tanárai voltak, és mindig, minden próbát kiválóan kiállt, alázatos tanítványként.*
- Köszönöm. Nem vagyok hálátlan tanítvány, és nem feledem el soha sem a tanításaidat, ígérem. Az Erő mellett az egyetlen támaszom. Hogyha a jövőt nem is tudom, a múlt mellettem áll, és jókat ígér, hát úgy érzem, hogy lassan készen állok. Tényleg készen állok. *Mondja ki, de hangjában nem csak a felfokozott érzelmek ütköznek ki, amiket a mestere lelkesítő szavai ajzottak fel, hanem benne van az a bizonyos bölcsesség és végeláthatatlan elhivatottság, amire szüksége lesz. Az okokra, hogy miért is lehet nyugtalan, sorban állás közben bólint, igen, talán mindez közre játszott. Kissé elmosolyodik a fárasztó próbák hallatán, sosem volt a kiképzések megtagadója, mindig az utolsó csepp erejéig küzdött, fájdalom, legyen az fizikai, vagy növekvő fejfájás, gyengülés, nem gátolta sosem. *
- A rostély kellemes emlék a szívemnek és tökéletes kép és érzés arra, hogy felidézzem, amit tanácsolsz. Jó étvágyat, mester. *Mosolyodik el gyengéden, aztán a kezébe fogja a villát, kanalat, mikor mit, és az étkezésbe kezd. Miután megbeszélték, hogy mindig a jelenre koncentráljon, nem kérdez rá, hogy mik is lesznek a mai feladatok, amik majd olyan nagyon kifárasztják, inkább más témára tér rá.* - A Jedi Tanács tagjai rájöttek, hogy mi okozza a zavart az Erőben? *Teszi fel a kérdést, sötét bogár szemeit érdeklődve vetve a férfira, de a hangja türelmes és visszafogott, kérdése nem követelőző. Segíteni szeretne felgöngyölíteni minden ügyes, habár még van néhány lépés, hogy teljes mértékben jedivé váljon. De jó úton jár s biztosan halad.*

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 24.

[Jedi templom, kantin]

*Ennyi, közösen eltöltött év után szinte követelmény, hogy megérezzék egymás jelenlétét, közeledtét, Kaellel sincs ez másképp, kialakul egyfajta kötelék, éjszakai is érezte a lány álmatlanságát, s ő is meditációval kereste a lelki egyensúlyt, hogy megfelelően tudja irányítani a reá bízott padawant, hisz ez hatalmas felelősség. *- Nem én vagyok megmondója, hogy érdemes vagy-e rá. *Közli, talán egy kicsit nyersen, ahogy egymás mellett lépegetnek a folyosón. Néhány pillanatig néma marad, aztán folytatja gondolatmenetét.* - Te vagy a megmondója. Hidd el, semmi sem történik véletlenül. Hány évesen kerültél ide? 3. Három évesen. Tudod mennyi esélye van annak, hogy felfedezik a véredben a magas midichlorian számot? Valószínűtlenül kevés. Aztán, elkezdtél nevelkedni. Hatalmas mesterek tanítottak meg az erő alapjaira, aztán, évek múltán, eljutottál addig, ameddig nem mindenki: Padawanná váltál. Ez nem adatik meg mindenkinek, de te kiválasztásra kerültél. Előző mesteredet csak látásból ismertem, de biztosan remek tanítód volt. S hogy-hogy nem, az Erő végül hozzám sodort, s én is áldozatos munkával képeztelek. Ha ezek után felteszed a kérdést, hogy megérdemled-e, neked kell erre meglelni a választ. Annyi jó tulajdonságod és érdemed van! Bízz az Erőben! Bízz magadban!
*Egészen hosszan beszél, úgyhogy el is hallgat, hagyja, hogy a lány – mit lány, lassan nő – megemészthesse szavait, s el is érnek lassan a kantinhoz. Előre engedi őt, s a tálcát megszerezve rögtön indulnak a pultokhoz. Hallgatja, s issza a lány minden szavát, vágyik rá, hogy segíthessen neki, legnagyobb reménye, hogy megteheti. Igen, ő is érezte mindezt. Kétszer is. Egyszer anno, amikor ő tartott itt, s ma is, az éjszaka is, amikor tanoncát eme bajok gyötrik.*
- Sok minden akadályozhatott: nyugtalanságod, felfokozott izgalmi állapotod, és ne felejtsük el a zavart az Erőben, melyet minden testvérünk érez. Adj neki egy kis időt, ma éjjel garantálom, hogy olyan fáradtan fogsz ágyba roskadni az edzések után, hogy nem lesz az az álom, mely a pihenésedet eliminálná. Ne bagatellizáld el: a meditáció egy csodálatos dolog. Ha majd két nap múlva újra elkezdesz a témán rágódni, konkrét kérdésekkel láss neki, legyen egy kicsit rend az agyadban, mielőtt leülnél ténylegesen rendet rakni. Képzeld el, ahogy forgatod a pengét. Ne az érzékszerveiddel, ne próbáld látni, még csak hallani sem, képzeld úgy, mintha leengedett rostéllyal várnád a gyakorló vaktöltények érkezését. Csak az Erőre hagyatkozhatsz, érezned kell. Hidd el, ez segíteni fog.
*Beszél újra, miközben már helyet is foglalhatnak, s nekiláthatnak az étkezésnek.*

Tárgy: Re: Coruscant - A főváros Vas. Ápr. 29, 2012 7:37 am

[Jedi templom, lakhelyek]

Talán még sejthetően korán is állt föl, hogy érezhető legyen, azért az Erő nem pártol el sosem a nyughatatlan szívek mellől sem; Megérezte Mestere jöttét. Mikor a férfi a vállára teszi a kezét lassan lehajtja a fejét, hogy a szavainak tartalmát szinte megfosztva magát a látástól, hallásával és olyan érzékeivel, ami az Erő felé nyitott, figyeljen. Örül a szíve, hogy van, aki megérti az érzéseit, az utolsó lépések tűnnek a legnehezebbnek. Az intuíciója, az érzékenysége mindig is meg volt az Erőre, de az, hogy elhatározza magát, döntéseit, kevésbé. Pedig sziklaszilárd jellem kell, az erkölcsi feddhetetlenség, szívvel lélekkel átadni magát a feladatnak, az Erő szolgálatára. Mikor a férfi jelez az ajtó felé, hogy menjenek, most már valamivel nyugodtabb lélekkel indul el a folyosón, egymás mellett, a léptei puhák, könnyedek, a pillantásai néhány pillanatra az ablak felé futnak, a reggeli nap narancsos fényét figyeli.*
- Sosem hittem, hogy egyszerű, mester. A félelmemet a kétely szüli, hogy igaz jedi lovag leszek e, hogy érdemes vagyok e a tisztségre és fénykardomra. *Felel csendesen, most olyan jámbor, pedig hogyha kész tények elé állítják, csatába, küldetésbe, minden tény ismeretében ügyes harcos, és nem kevésbé ügyes politikus. Akkor tudja, hogy cselekedetei után mi következik. Túlságosan vágyja a jövőt, pedig mestere most is próbálja őt a jelenbe szorítani.* - Értem. *Feleli, apró bólintással, majd a kérdés hallatán kissé elmosolyodik, ezt a kérdést nem először teszi fel a férfi, és minden bizonnyal nem is utoljára. Az ember azt hinné, hogy erre csak sablon válaszok születhetnek, de egy őszinte kapcsolatban, ahol az Erő és a lélek legárnyaltabb érzelmei számítanak, megannyi alkalommal, megannyi mód került elő.*
- Az éjszaka álmok zavarták meg nyugalmamat, felébredtem rá, néhány percig csak ágyam baldachinját figyeltem tétován. Megmosakodtam, s leültem az ágyra, de éreztem, hogy az álom már véglegesen kiszökött a szememből. Az elmém bágyadt volt, de testem nem engedett pihenést, nem gondolkoztam, hogy meditációba kell e révednem, talán önkéntelen is volt a mozdulat, ahogy az ágyra ültem, törökülésben. Talán fáradtságom okán ma hajnalban furcsa falba ütköztem... Az Erő és köztem, mintha valami elfedné előlem, nem éreztem olyan tisztán a jelenlétét, ami megkérdőjelezhetetlen. A fal vékonyodott, de nem tűnt el, ám mikor beléptél már olyan állapotban voltam, hogy el se tudnám dönteni: Éber voltam végig, vagy álmodtam mindezt, rémálmaim folytatása volt e ez a szorongató, nyomasztó érzés az Erő és közöttem.

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 24.

[Jedi templom, lakhelyek]

*Elismerően biccent, hogy fogadására rögtön feláll, és nem húzza az időt – elmosolyodik, örül, hogy ő képezhette ki őt. Első padawanja a lány, őt is ’félkészen’ vette át, de mindig is sajátjaként kezelte, és most is örül annak, hogy ennyit fejlődött.*
- A lelked nyugtalan… A Jedi lelke az Erő tulajdona, teljes összhangba kell vele kerülnünk, így érhetjük el azt, hogy feddhetetlenek legyünk. Persze ezt könnyű mondani - *Mosolyodik el, kezét a lány vállára helyezve.* - De annál nehezebb megtenni. Mégis ez a célunk: az Erő kiismerése, és életünk annak való szentelése. Sose riasszon a holnap. A mában élsz, a mai feladataidat kell elvégezned, nem pedig a holnapikat előre. Kételyek… A félelem fiai, a félelem pedig nem a mi kenyerünk. Persze emberek vagyunk, hibázunk, nem tudjuk magunkat tökéletesen az akaratunk alá vonni… de nem vagyunk egyedül.
*Halkan felsóhajt, de azért megtartja optimizmusát. Saját magát pillantja meg alig 4-5 évvel ez előttről. Előre engedi a lányt az ajtón, és megindul a folyosókon, úgy érzi, most előre kell venniük a reggelit, ha a lélek nem ép, nem lehet edzeni se azt, sem pedig a testet.*
- De koncentrálj most a feladatra, amit adtam neked. Azt gondolnád, olyan egyszerű építeni egy saját fénykardot, de épp most bizonyítod be, hogy nem. Meditációs szintedet fejlesztened kell, csak akkor fog sikerülni. Ne akard meghatározni, hogy milyen színt akarsz, én se magam találtam ki, hogy lilát szeretnék, ott tudtam meg a barlangban, hogy ez a szín lesz a társam mostantól. Egyszerűen semmit se akarj magadtól, akarja az Erő, és ha tudod, mit akar az Erő, azt már akarhatod te is.
*Lassan, nyugodtan beszél, minden szót artikulálva, hogy ne legyen nehéz megérteni a lány számára. Kael a mesterével rengeteget beszélgetett, a filozófiáról, a jedikről, meg úgy általában mindentől, s saját tapasztalatát, és összegyűjtött információit mind próbálja átadni padawanjának.*
- Felelj, hogy kezdtél el meditálni? Miképpen álltál neki?

Tárgy: Re: Coruscant - A főváros Vas. Ápr. 29, 2012 7:03 am

[Jedi templom, lakhelyek]

*Csendesen üldögél az ágyán, törökülésben, keze az ölében pihen. Szeme nyitva van, egyenesen néz maga elé, de valahogy nem sikerül teljes nyugalmat lelnie még a magányban sem. Talán épp a magány miatt. Feléledt benne egy apró kétely arra, hogy valóban érdemes e a jedi lovagságra, érdemes e ekkora feladatokat ellátni. Hiszen a jedik rengeteg küldetést végeznek el, nagyobb horderejűeket is, amikre talán még nincs kész. És ha feléled a kétely, igen nehéz ezt elsimítani. Órák óta ébren van, tán le sem hunyta a szemét.*
- Üdvözöllek, Mester. *Felel a hangra azonnal, már néhány másodperccel a férfi belépte előtt elkezdett felállni az ágyról és rövid meghajlással köszönti. Habár korban csak öt évvel marad el mestere előtt, ez sosem jelentett akadályt a kellő tiszteletben. Előző mesterét öt évvel ezelőtt elvesztette, így a kiképzése megrekedt, majd szinte elölről kezdte új mesterével, aki most itt áll vele szemben.* - Nyugtalan a lelkem, nem találom az igaz utamat. Az idő elszalad mellettem, és még is tettekre képtelen vagyok ösztönözni a testemet. A sorsom ismeretlensége kételyekkel áraszt el, pedig tudom, mester, hogy ez milyen veszélyes. Bízni kell az Erőben, a sorsunkban, és a félelem jedi lélekben nem csírázhat ki sosem. De mindenkinek vannak néha kételyei... ugye? *Kérdez vissza a nő, aki egyébként homok szürke köpenyt visel, alatta sötét, testhezálló ruhát. Eléggé valószínű, hogy "új" mestere behatására, vagy éppen anélkül, de a lila fénykard lesz a végső választása, de még egyáltalán nem határozta el magát a kristályokkal kapcsolatban.*

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 24.

[Jedi templom, lakhelyek]

*Könnyed léptekkel sétál a folyosón, otthon van, nincs szükség a barna köpenyre, öltözete kimerül egy egyszerű szövet tunika-szerűségben. Céltudatosan lépdel, hagyja, hadd hallatszódjon sarujának halk, ütemes hangja. Reggel van még.
Egy ajtóhoz érve végül koppint, és be is nyit, majd tekintetével az ágyat keresi, ha minden igaz, ott pihen most tanítványa.* - Üdvözlet, ifjú Padawan. *Szólítja meg finoman, nem lehetnek most könnyű éjszakái, elkezdett immáron függetlenedni tőle, tudja, hogy van ez, emlékszik rá, neki se volt ez még túlságosan régen. Elkezd egyedül járni egy-egy küldetésre, és nincs mindig ott mögötte Kael, hogy irányítsa. Ez így van rendjén.
Most különösen nagy feladat előtt áll: itt az ideje, hogy elkészítse, első, saját fénykardját, s ez a procedúra nem egy két másodperes dolog.* ~ Emlékszem, én milyen voltam. Egy teljes hétig minden éjjel csupán meditáltam, míg ráleltem a megfelelő kristályra. ~ *Mélyed el egy pillanatra magában, amíg várja, hogy tanítványa felkeljen, és esetleg még felfrissítse magát. Ideje a reggeli edzéseknek, aztán pedig a reggelinek, ebből nem enged.* - Eredményre vezettek az önmagaddal töltött órák? *Néz a szemébe, miközben már nyitná ki újra az ajtót, indulni kell, a jedi ideje, az Erő ideje, az Erő idejét pedig a balga vesztegeti. A kristályválasztás bonyolult folyamat, van aki heteken át meditál, míg el nem kezdi ’hívni’ egy bizonyos helyszín, ahol begyűjtheti. Ez alól pedig nincs felmentés, nem lehet valaki helyett csinálni kardot – persze leszámítva az ifjoncoknak és padawanoknak készült kezdő darabokat.*

Hozzászólások száma : 26 Join date : 2012. Apr. 24.

[Nawara otthona]

* Amikor Kayle azt mondta eljött meglátogatni neki egyszerre hatalmas öröm töltötte el. A gyerekekkel mindig is kedves volt, de a hazájából kitagadták és testvéreitől is elszakították. *
- Ennek örülök, méghozzá nagyon. * Mosolygott a fiúra. *
- Nagyon jó hogy eljöttél, ma nekem is egy kicsinyke szabadságom van. De eddig unalmas volt itt egyedül ücsörögni. * Kayle még egyszer megköszönte a segítségét, erre elmosolyodott. *
- Nagyon szívesen. Mondtam is. Ha bármi problémád van, hozzám fordulhatsz. Szeretek segíteni másoknak, de vannak olyan személyek akiknek nem, mert ellenségesek. Ilyen pl. a saját fajom. Tudod, nagyon kevés a twi'lek jedi. Talán itt a templomban én vagyok az egyetlen, de nem biztos. *
Mesélte el rövid kis meséjét. A twi'lekek körében tényleg népszerűtlen a jedinek vonulás, csak olykor olykor akad egy két példány aki erre hivatkozik. *
- Történt veled mostanában valami izgalmas? Jártál érdekes helyeken? * Kíváncsiskodott. Valami témát csak fel kell dobni. *

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 24.

*Nem sokára nyílik is az ajtó, és meglátja mögötte Nawarát. Egy hatalmas mosoly terül szét az arcán, és úgy köszön vissza a hölgynek.* -Szia, Nawara. Nem, köszi, nem kérek semmit. *mondja, miután kényelmesen elhelyezkedett a széken, amihez a hölgy vezette.* -Csak szerettelek volna meglátogatni. Mióta a mesteremmel vagyok, nem találkoztunk, és hát... hiányoztál. *mondja picit pirulva.* -Egyébként még egyszer köszi a segítségedet a közbenjárásodért a tanácsnál. Nagyon jófej mestert sikerült nekem szerezni, rengeteget tanulok tőle. Most épp megint szabadságot adott, én pedig úgy gondoltam, hogy kihasználom a lehetőséget és eljövök picit hozzád.

Hozzászólások száma : 26 Join date : 2012. Apr. 24.

[Nawara otthona]

* Már egy jó ideje (reggel óta) a szobájában kuksol. Illetve az ablakon kifelé nézve. Az ilyen nagyon ritka, de valahogy az erő azt sugallta neki hogy ma nem kell különösebben csinálnia semmit. Illetve, nem is azt sugallta, hanem ez ilyen lustálkodós nap. Első alkalom hogy kihasználja szabadságát. Éppen a kényelmes bőr kanapén üldögél mikor valaki bekopog a szobája ajtaján. Fordulja a kíváncsiság hogy ki lehet az, ezért ki is nyitja az ajtót. Nagy örömére a kedves kis padawan fiú Kayle az, akivel elég jó viszonyban vannak. *
- Szia Kayle! Hogy vagy? Gyere csak beljebb. * Üdvözölte a fiút, és odavezette őt egy párnázott székhez. *
- Érezd otthon magad. Kérsz valamit esetleg? Enni, inni? * Ajánlotta fel. Mostanság sok olyan könyvet olvasott amiben benne vannak a csillag bárakból való receptek. Bár sok értelme nincs, mert harc helyett és küldetések helyett csaknem áll le főzőcskézni. *

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 24.

[Nawara otthonánál]
*Kyle az utóbbi időben rengeteg időt töltött mesterével, és rengeteg mindent tanult tőle az Erőről és annak használatáról. Most azonban pici szabadságot kapott tőle, hogy hadd mehessen picit szórakozni, jól érezni magát. Hova máshova is mehetett volna, mint kedves ismerőséhez, Nawarához, a twi'lek hölgyhöz? Becsenget hozzá, és reménykedik, hogy otthon van és hogy ajót nyit neki a hölgy.*