A forrás

Hozzászólások száma : 87 Join date : 2012. Apr. 22.

First topic message reminder :

*Az elmúlt napokban tehát megindult a tábor rendszerezése, és többek állhatatos munkájának gyümölcseként odaköltözött egy jó pár ember, amit Megan és Kevin felfedezett, a forráshoz. Ezen azonban több parton rekedt túlélő felháborodott, hogy őket mindenből kihagyják, és megy a klikkesedés. A dolog odáig fajult, hogy két táborra szakadtak, páran Meganékkal tartanak, páran pedig a parton maradtakkal. Néhány ember meghalt azok közül, akik túlélték ugyan a katasztrófát, ám súlyos sebeik voltak. A forrásnál tehát igyekeztek felállítani a tábort, és kialakult a napi rutin is. A kapitányt azóta sem találták meg, sem pedig bármi segélykérő dolgot. Azonban az egyik napon az öböl felől érkezik egy kis mentőcsónak, amiben hárman ülnek, két sima civil túlélő, viszont a harmadik egy személyzeti tag, méghozzá egy másodtiszt. Egy huszas évei végén járó fiatal nő az, zászlós volt a rangja. Arca igen finom, szinte arisztokratikus. Miután a partiak arroganciájával nem tud boldogulni, beindul a dzsungelbe, és felkeresi a forrásnál táborozókat, első kérdése szinte sürgető, anélkül, hogy bemutatkozna, egyből körbekérdez.* Van önök között vezető? *A hölgy egyébként egy rövid, ámde igen szép szőke hajjal rendelkezik, még most is viseli a fehér tiszti egyenruhát, ami több helyen szakadt.*

A forrás

Az egyik csapat (a játékos csapat) egy kisebb forrás mellett alakította ki a főhadiszállását, amit Kevin talált az erdőben. Van itt egy tiszta vizű kis forrás, ahol könnyen juthatnak ivóvízhez, és nincs túl messze a part sem. Jó néhányan maradtak odakint a tűző napon a felmentősereg reményében (NJK-k), de néhány úgy gondolták beljebb az árnyékban jobb dolguk lesz. A környéken sikerült találni egy kis tisztást is, ahol gyakran fordulnak meg vaddisznók, és nem olyan messze van a Majmok erdeje sem. Mindenki külön kis fakkokat alakított ki magának, ahol a saját holmijuk, kezdetleges fekhelyük van. Aránylag védett a terület, de többnyire akad, aki fennmarad őrködni, főleg a különös események miatt.

Hozzászólások száma : 3 Join date : 2012. May. 01.

* Egy ilyen helyen nehéz épelméjűnek maradni, ha az ember minden reggel a tenger monoton morajlására ébred. Eric is az őrülettől fél, bár ha arra kerülne a sor arról már úgy sem tudna. Csak ritkán jött elő a kis saját kezűleg felállított faházikójából, ami kissé el van szeparálva a többiekétől, így nem is nagyon volt lehetősége a többiekkel ismerkedni, és alapvetően sem egy nyitott személyiség. Ma viszont előmerészkedett szürkületkor. Nem tudja, hogy mi is ez a hely, és mi történhetett, hogy nekik most itt kell lenniük. De Eric úgy hiszi, hogy mindennek oka van. Eddig nem nagyon kereste senkinek a társaságát, de ő is emberi lény, szüksége van az ilyesmire. Eredetileg valami ennivaló féleség után nézett, de aztán hangokat hallott a forrás felől. Keze be volt kötözve, még a baleset után szerzett egy mély sebet, ami azóta is nehezen gyógyult, a fehér kötésen átitatódott a vér. A hangok irányába sétált. Egy szőke lány és egy fiú ücsörögött a forrás mentén. Egyelőre még csak messziről nézte őket a növényzet közül. A kutya talán észrevehette, hogy ott ólálkodik, de anélkül is előjönne.* - Kellemes estét. * Tolja félre a növényzetet és közelebb lép a társalgókhoz.* - Azt hiszem, még be sem mutatkoztunk egymásnak. Eric Alexander. Remélem nem zavarnék szerény jelenlétemmel.

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2012. Apr. 23.

*Nos, ő ugye általában a parton szokott lenni, vagy nemrégiben benézett a majmokhoz is - tehát Levihez aki állandóan ott lóg. Még mindig nem sikerült megbízható rádiót szerválni, segítséget szerezni, de próbál a tolmács-utaskísérő leányzó mindenhez jobb képet vágni, hogyha egyszer már végig hallgatta a nikotin függőtől a kiselőadását, legalább fogadja is meg. Mikor leszáll az este kicsit felsóhajt, egyedül üldögél, de a szemére álom nem jön, még mindig kissé haszontalannak érzi magát. Eléggé kommunikatív leányzó, hát amikor észreveszi, hogy más is ébren van, szépen megcélozza, és óvatos léptekkel mellé sétál, halkan, nehogy felzavarja az éjszaka csendjét annál jobban, mint amennyire feltétlen szükséges.* - Jó estét. Mit olvasol, ha szabad kérdeznem? *Mosolyog egy aprót, és kezét a kutya felé nyújtja, de nem tolakodóan, arra vár, hogy az állat kicsit megszaglássza, ismerkedjen vele, nem akarja azonnal dögönyözni, hiszen fogalma sincsen, hogy milyen a személyisége, esetleg szépen elkezdi e harapdálni a kezét.* - Mivel eteted őt? Gondolom a kókusztejet és a banánt nem kedveli. *Veti fel a problémát, végignézve az állaton. Bár már ő maga se kedveli ezeket, de azért a kutya főleg hús evő, nagyobb probléma, hogyha csak banánt meg növényeket tudnak neki szerezni. Amúgy rövidnadrágban van, combján egy heg fut végig, felsőjét tekintve matróz felsőhöz hasonló, a hajón ez volt az egyenruha.*

Tárgy: Re: A forrás Hétf. Jún. 11, 2012 8:13 am

*Néhány napja már annak, hogy megtalálták a forrást, a Majmok erdejét, illetve, hogy rájöttek, hogy valami más is van a szigeten. Valami, ami írtja a népeket, hiszen az a személyzeti tag sem véletlenül halt meg. És nem véletlenül úgy halt meg, ahogy. Kevin még néha most is belegondol, hogy mi is téphette ketté azt a nőt az egyik felfedezéskor. A kutyusa egész jól elvan, élvezi ezt a dzsungeles életét és Kevin is elég jól viseli. A halottaktól egész sok dolgot szerzett be, habár neki sem volt sok szíve kirabolni a halottakat, de végól a többiek meggyőzték, hogy nekik úgysem kell már, viszont akik életben maradtak, azoknak hasznos. Így most Kevin is egy kellemes kis képregényt olvasgat a forrás melletti barlangban, a tűz mellett. Már elég sötét van, többen is lefeküdtek már aludni, csak néhányan vannak ébren. Ők halkan beszélgetnek, vagy éppen valami sajátos, személyes dolgot csinálnak. Ilyenkor általában már senki nem megy kis a dzsungelbe, hiszen sötét van, ki tudja, hogy mit is rejt az erdő és amúgy is: étel még maradt, a víz itt van tőlük egy köpésnyire, másra meg most egyelőre nincs szükség. Kevin mellett ott fekszik a kutyusa, aki élvezi a meleget, hiszen egész délután az óceánba fürdött. A fiú monotonon simogatja az állatot, és közben olvassa a képregényt. Annyira nem köti le, de jelen pillanatban annyira nem tud mit csinálni, hiszen habár szerzett már ismerősöket, annyira nem lettek jóba, hogy átbeszélgessék az egész estét.*

Tárgy: Re: A forrás Szomb. Jún. 02, 2012 5:52 am

*Nézegeti a csövet még néhány pillanatig, aztán a tábor felé fordul, amerről jöttek, majd bólint.* -Léteznek mindenféle bennszülött népek, és ha katona voltál, akkor te tudhatod a legjobban, hogy vannak olyan fanatikusok, akik...akikkel jobb nem találkozni. *Húzza el kissé a száját. Sok minden van a világban, amiről nem tudnak, szekták, meg megbújó titkos szervezetek, tehát természetes, hogy nem csak hajótöröttek lehetnek, főleg ilyen csapdákkal machinálva.* -Igen, egyetértek. Nincsenek nagy eszközeink ugyan, de amennyire tudunk felkészülhetünk, talán pont erre nem számítanak. Akár még ez is jól jöhet. *Sétál vissza a fához, és igyekszik az íjat eltávolítani és kifeszíteni a helyéből. A nyilat szintén, vagy azt Brad a késsel, mert nem biztos, hogy kézzel csak úgy ki lehet húzni. A sármos mosolyra egy mosollyal reagál, nincs most feltétlenül pasizós állapotban, végülis pár perce csapódott a feje mellett egy méretes nyíl a fába. Na nem mintha ez lett volna élete első halálközeli élménye. Mindenesetre egyetértően bólint.* -Igen, felkészülünk, mert ezek a dolgok egyáltalán nem vallanak barátságos fogadtatásra. Hátha lesz ötletük. *A többieknek persze. Szóval irány vissza a táborba.*.

Tárgy: Re: A forrás Szomb. Jún. 02, 2012 5:44 am

*Még mindig a csövet nézegeti, közben elteszi a kést, és tűnődve néz vissza a nőre.* Nem hajótöröttek? Miért, akkor szerinted ez eleve lakott hely? Mert akkor nem túl vendégmarasztalóak. *Feláll, és az ösvényre pillant, amit eddig is követtek.* Ha ez így van, nem hinném, hog örülnének neki, ha rájuk találnánk. Szerintem már tudnak rólunk, kétlem, hogy ha egy hajó felkerül a hegyekbe, az itteni lakosoknak nem szúr szemet. Talán... az lenne a legbölcsebb, ha visszamennénk, és felkészülnénk egy esetleges látogatásra. *Megdörzsöli az állát, és némi szexualitást kölcsönző sármos mosollyal rántja meg a vállát.* Az esetleges meglepetésre, amelyet nem túl barátságos vendéglátóink forralhatnak. Viszont miénk a hazai pálya előnye, nem biztos, hogy erre számítanak. Talán egy halom riadt zergét várnak, akin rajta üthetnek. Ám ha meglepetést akarnak, akkor megkaphatják. *Fejezi be végül zordan, és egyátalán nem gondolja úgy, hogy túlkombinálta volna, ez a túl sok csapda jelent valamit, és nem a barátságról árulkodik. Már itt vannak jópár napja, ha valaki akart volna segíteni neki, akkor már megtették volna.* Beszéljünk Leviékkel, és majd ha kiderült valami, akkor kövessük a vezetéket. *Vállat von, hiszen neki nem jut eszébe az, ami Megannak, hogy talán Kevin tudja a választ.* Menjünk. *Int a forrás irányába, és megindul*

Tárgy: Re: A forrás Szomb. Jún. 02, 2012 5:32 am

*Végülis a legutóbbi alkalommal is mondhatni hárman voltak felderíteni, mert a tisztkisasszonyt elég hamar otthagyták darabokban az erdő mélyén, és hármójuk közül meg a vöröske igazán nem volt túl használható. Végeredményében tehát akkor is ketten voltak, nem vészes most sem a létszám, no meg talán valamivel terepre illőbb párosról van szó, mint a táborból a legtöbben. Mindenesetre tovább vizsgálgatják a szerkezetet, tényleg furcsa, hogy nincs kioldó rész.* -Talán direkt így készült, a kioldó szerkezet utána nem megtalálható. *Fejtegeti, amire aztán végül bizonyítékot is találnak. A férfi szavaira bólint. Igen, félő, hogy van itt valaki, vagy valakik, és nem tudhatják, hogy mik a szándékaik.* -Tartok tőle, hogy nem hajótöröttek, mint mi, vagy ha mégis, akkor már valami nagyon megzavarta a fejüket, ha ennyire támadó szándékkal vannak, vagy valamitől félnek... *Mert ugye, amúgy miért nem teremtenének inkább kapcsolatot velük. De nagyobb esély van rá, hogy valakik vannak itt, akik egyáltalán nem is akarnak kapcsolatba lépni velük, és lehet hogy tudnak is róluk, de akkor vajon mit akarnak? Miért nem támadnak, vagy miért nem vadásszák le őket egyszerűen? Minek kellenek csapdák?* -Talán valaki, vagy valakik valamit el akarnak rejteni, azért vannak ezek? *Pillant az íjra, majd követi Bradet vissza a vezetékhez. Enyhén szólva is nagyon meglepődik a vízvezeték láttán.* -Hát ez meg...? *Guggol le a másik mellé, az aranyérmére végképp nem tud mit mondani. A szigeten van valamiféle civilizáció talán.* -Lehetséges, hogy ez a vezeték valami faluba visz, vagy talán mégis félszigetről van szó, és van messze valamiféle város? Talán...talán valahogy követhetnénk. De hogyan, hogy ne kelljen kiásni az egészet? *Nem ért annyira a fizikához, talán a tudósfélék, bár biológusuk van csak. Egy fém vezeték nyomait követni, ami a föld alatt van...hát nem egyszerű.*

Tárgy: Re: A forrás Szomb. Jún. 02, 2012 5:22 am

*Tehát sétálgatnak az erdőben, hogy felfedezzék a hajóroncsot, ami Meganék elmondása alapján az egyik hegycsúcson van, ez már önmagában is elég furcsa. Na de ketten indulnak most oda, ez már talán vakmerőség is lehet, de Brad úgy van vele, hogy most csak felderítenek, ha van arrafelé valaki, nem biztos, hogy érdemes nagy zajt csapni. Aztán a következő pillanatban már ott nézegetik a még mindig rezgő fegyvert. Az elhangzottakra csak bólogat Megannak.* Ahogy mondod. Nem kéne már működnie, ha annyi idős, mint aminek kinéz. *Megvizsgálja a nyomokat, de nem talál semmilyen szerkezetet, ami arra utalna, hogy működésbe hozták a puskát.* Egyre kevésbé hiszem, hogy egyedül vagyunk, viszont aki itt van, rendesen fel van rá készülve, hogy megvédje magát, már ha egyedül van. *Nézelődik még egy sort, aztán megrázza a fejét.* Ha erre megyünk tovább, nem tudom, mennyire lehetünk óvatosak, ki tudja, hogy mikor lépünk rá valami komolyabbra. *Előhúzza inkább a kését, és oda megy vissza, ahol Megan állt, amikor a lövés eldördült. A késsel nekiesik a földnek, és lassan, biztos kézzel keresi a működésbe hozó szerezetet. Pár percig ás, és első pillantásra egy furcsa dolgot talál. Egy csővezetéket. Vízcső. Arra volt ráhelyezve valami mozgásérzékelő zsineg, ami működésbe hozhatta a puska ravaszát. a zsineg úgy volt odaillesztve a puskára, hogy a ravasz pattanásakor el is szállt a levegőbe az a rész, ezért nem lehetett látni a kiváltó okot. Ellenben amikor Bradley lehajol a csővezetékhez, egy címert fedez fel benne, méghozzá úgy, hogy egy aranyérmét illesztettek rá.* Ez meg... mi a fene? *Kérdezi Megant, mintha az többet tudna a dologról. Bár ki tudja.*

http://www.allaboutgemstones.com/images/history_jewelry_pre-columbian_spanish_coin.jpg

Tárgy: Re: A forrás Szomb. Jún. 02, 2012 5:08 am

*Csendesen eszegeti a húst. A múlt gondolatai nem túl kellemes emlékeket ébresztettek fel benne, így érthető, hogy valamivel visszafogottabbá válik. Inkább csak hallgatja a férfi szavait és úgy eszeget, amíg végül el nem fogy a hús és jól nem laknak. Végre valami tápláló vacsora, régen volt már része benne, a gyümölcs pedig akárhogy is, de nem kimondottan laktató táplálék. Végül bólint a fejtegetésre.* -Ez igaz, senki se bírná egyedül, de akkor sem lennék soha ennyire...irányítható. *Keresi meg a jó szót, bár nem teljesen megfelelő, hiszen a legtöbben nem viselik el, ha irányítják őket, de mégis várják, hogy valaki utat mutasson, mert könnyebb mást hibáztatni, ha valami mégis félresikerül. Sokak észjárását néha igazán nehéz megérteni. *Ő is befejezi lassan a nyammogást, kicsit megtörli a száját, majd a csontokat Bradhez hasonlóan a tűzbe dobja. A kis séta most még jó is lehet, bár a hajóroncs elég messze van innen, az jó kis túra lesz teli hassal. A kérdésre csak kissé megrántja a vállát.* -Kanadai északibb részén, csupa erdő, kisváros, nyugalom. *Végülis a korai gyerekkora még jónak is volt mondható, ha azt nem nézzük, hogy az apja milyen gyakran volt távol, aztán egyszer csak haza sem jött. Onnantól már semmi sem volt ugyanaz...ő sem. Halkan sóhajt egyet, majd inkább az indákra, ágakra figyel, ahogy haladnak a fák között. Az újabb kérdés hallatán végül csak elmosolyodik.* -Kézikönyv? Nem tudom, nem olvastam arról, hogyan meneküljünk meg egy szigetről hajótörés utána...vagy félszigetről. Gondolom élelem kell, aztán kiút, és ha jól sejtem itt elég éles figyelem is, hiszen vannak... *Ekkor csapódik be az íj, szinte súrolja a fülét, épp csak néhány centi. Hát ezért nem gondol soha a múltra, csupán arra jó, hogy elvonja a figyelmét...ezt pedig rég nem engedheti meg magának. Néhány pillanatig düh suhan át az arcán, de végül lehiggadva követi Bradet megnézni honnan is jött a lövés.* -Több száz éves...talán, de akkor már ebben a párás időben régen be kellett volna sülnie, vagy elrozsdásodnia, mégis tökéletes állapotban van. Szerinted lehet ilyesmi több is az erdőben? Mint az a valami...ami lehúzta szegény nőt... *Megrázza a fejét, erre végképp nem akar gondolni.* -Sokkal óvatosabbnak kell lennünk és a többieknek is szólni. Ha csapdák vannak az erdőben...nagy baj lehet. *Aggódik...aggódik másokért. Nem szabad, saját magára kell gondolnia, mint ahogy évek óta is tette. Ha másokkal törődik, annak mindig rossz vége lesz...nem szabad!*

Tárgy: Re: A forrás Szomb. Jún. 02, 2012 4:55 am

*Átveszi a saját részét, amit Megan felhúzott a nyársra, és elkezdi forgatni a tűz felett, néha ellenőrzi, hogy megsült-e már. Kenyér nélkül elég tömény, de legalább gyorsan jól tud lakni tőle. Miközben rágcsál, hallgatja a fiatal nő beszámolóját, és érdeklődve bólogat.* Ne kárhoztasd őket, ez jellem kérdése. A válsághelyzet szinte mindenkiből azt hozza ki, hogy a többiekbe kapaszkodjanak. Te úgy tűnik kivétel vagy, ám ha belegondolunk, te sem éreznéd jól magad, ha egyedül kellene kiutat találnod innen. *A hússal gyorsan végez, a csontokat a tűzbe dobja, nehogy idevonzon valami ragadozót a velő illata. Megvárja, míg a fiatal nő is legyűri a vacsorát, aztán elkotorja a tüzet. Nélküle is meleg van, a parttól pedig messze vannak, hogy a füstjel alapján rájuk találjon egy itt cirkáló mentőhajó. Amint készen vannak, arrafelé invitálja a leányzót, amerre a hajóroncsot sejti, útközben mégis jobban esik a beszélgetés.* Miért, hol laktatok? *Kérdez vissza, hiszen ez alapján akár itt is felnőhetett volna Megan, de hát az elképzelhetetlen, ugyanis azt sem tudják, hogy hol van az az itt.* Akkor nagy vadász lehetett, sokat tanulhattál tőle. Mit mondana a túrakézikönyv, hogyan lehet megszabadulni egy ilyen helyzetből? *Kérdezi flegmán mosolyogva, miközben hajtja maga előtt az indákat.* Én csak arra kaptam kiképzést, hogyan is vegyük fel a harcot az ellenséggel szemben, még ismeretlen terepen is. Egyébként... vigyázz! *Szakítja félbe saját mondandóját, és tolja arébb Megant egy furcsa lövedék ellen. Egy nyílvesszőszerű valami csapódik bele abba a fába, ami előtt Megan éppen elhaladt. Hősünk elhülve mered a lányra, túlságosan beleélte magát a mondandójába, és majdnem késő lett a dologból. Mindenesetre odalépdel a vesszőhöz, ami még mindig rezeg a fában. A vessző fekete fémből készült, mintha ötvözete lenne a modern és a vadon technikájának. A tolla viszont galambtoll. Hogy honnan jöhetett a lövés? Biztosan ráléptek valamire, mert az egyik fa odvában egy felhúzott puskaszerű dolog van, immár töltény nélkül. Olyan, mintha egy számszeríj, és egy vadászpuska ötvözete lenne. Kovácsmunka, mégis kissé ósdinak hat.* Hát ez? *Nézegeti a fegyver megmunkálását, de nem mozdítja el.* Mintha... Valami több száz éves spanyol muskéta lenne.

Tárgy: Re: A forrás Hétf. Május 14, 2012 6:34 am

*Csendesen bólint, miközben időnként a húsra pillant, hogy hol tart olvadás terén.* -Igen-igen. Sőt, amikor jött a tiszt hölgy, megkérdezte, hogy ki a vezető. Egyöntetűen rávágták, hogy Levi. De miért lenne bárki is vezető? Épp azért, mert maguk fölé emelnek másokat, hogy a nehéz döntések terhét ne kelljen viselniük. *Megrázza a fejét, majd előkeres egy nyársat Bradnek is, a húst ketté vágva felfűzi az egyiket majd a másikat is, és átadja a férfinak az övét. A tűz még bőven ég, és amúgy sem kell ehhez erős láng, lassan átalakul parázzsá, jobb is, ha a fölé tartják szépen kitámasztva, időnként átforgatva, így egyenletesen átsül kívül belül. Alig várja, hogy készen legyen, de hát azért természetes tűznél jóval lassabban készül az étel, mint egy spéci konyhában. A keserű szavakra csak csendesen figyel, miközben a hússal ügyködik.* -Értem én, sejtem, hogy nem lehet könnyű, szörnyű dolgokat láthattál. *Tényleg olyanok a férfi szavai, mintha tucatnyi háborút járt volna meg, de sosem irigyelte a katonákat, hiszen tesznek olyasmit amire nem büszkék, és talán soha nem lesznek képesek nyugodt álomra hajtani a fejüket. Sosem lett volna beosztott...soha nem lesz beosztott! Nem véletlen, hogy itt a szigeten is sokkal inkább önálló személyként kezeli magát, nem úgy, mint aki függ a többiektől, vagy vezető erőre szorul akár csak minimálisan is. Az apját érintő kérdésre csak halkan sóhajt egyet.* -Nem tudom pontosan, kicsi voltam még, amikor meghalt és inkább csak a ritkás közös túrákra emlékszem. Tőle tanultam nyomot olvasni, erdőt járni...megvédeni magam. Aztán egyszer csak a halálhírét hozták, anyám pedig nem bírta. Mintha kicserélték volna, folyton csak várta, úgy gondolta még él. 13 évesen lettem felnőtt...egy év múlta leléptem otthonról. *Lesüti a szemét, nem akar erről többet beszélni, inkább a lassan teljesen átsülő húsra pillant. Kenyér nincs, így hát marad hozzá egy kis gyümölcs desszertnek. Elcsendesedik, mostmár inkább az evéssel foglalkozik, nem akar gondolkodni, nem akar a múlton rágódni. Minek?*

Tárgy: Re: A forrás Hétf. Május 14, 2012 6:04 am

*Ő pedig Meganon kívül senkivel nem beszélgetett, csak annyit tud a társairól, ami eddig kiderül a közös túrák alkalmával.* Igen, magukkal, hiszen meg vannak riadva, még nem voltak ilyen helyzetben, és bezárkóznak a saját kis világukba. Vagy éppen ráakaszkodnak valakire, aki erősebb lelkileg, és megmondja, hogy mit merre. *Vonja meg a vállát, hiszen be kell látni, hogy a legtöbben birkák, és irányításra vágynak, mellette pedig baromira nem érdekli, hogy az a bizonyos vezető is érző lélek, akinek ugyanúgy vannak félelmei. Mint amikor az öbölháborúban rá nézett a 16 fős osztag, hogy na és akkor most mi legyen? A kérdésre visszazökken a jelenbe, és kinyitja a táskáját. Két hűtőtáska aku figyel benne, amit még a hűtőkabinból szerzett amikor a vízbe gázolt. Nem fognak sokáig kitartani, hiszen vissza kéne tenni őket időnként egy fagyasztóba, de az már nincs, és ki tudja, hogy hogyan fognak innentől bármit is tartósítani. Viszont örül, hogy végre sikerült kicsit megolvasztania a leányzó védekező burkát.* Az remek lenne, megsütöd? *A dögcédulás kérdésre finoman megvonja a vállát.* Miért maradt abba? Túlságosan sokáig voltam távol. Éppen elég ideig ahhoz, hogy felmérjem, hogy minden ami valaha számított, minden ami valaha jó volt, elveszett. És már senki nem emlékszik rá. *Picit most keserű, ő is ad egy keveset az igazi arcából. Nem idős, de mintha egy veterán savanyú zordsága tükröződne az arcán. Túl sokat látott, és mégis oly sokat veszített.* Későn tértem haza, hogy bármin változtassak. *Fejezi be végül, felemelve a kezét, hogy most erről nem akar beszélni, inkább egyenek, viszont még eszébe jut valami.* Igen? Hol szolgált? És mondhatjuk rád, hogy apja lánya?

Tárgy: Re: A forrás Hétf. Május 14, 2012 5:38 am

*Hát igen szó, ami szó Brad nem néz ki kimondottan rosszul, de hát ez a sziget jelenleg nem efféle érzésekre való, főleg ennyi kegyetlen dolog után. Elnézően elmosolyodik, majd az italra tekint.* -Akkor jó, és hát...csak legalább később mondjátok el, hogy mi volt. Annyira kellemetlen, hogy a legtöbben egyébként is csak saját magukkal törődnek, főleg a parton lévők, és ha még mi is egymáshoz így viszonyulunk... *No igen, azért mégis csak kell egy-egy jó szó időnként, az ember képtelen közelebbi kapcsolatok nélkül létezni, csak egyedül, csak magában. Hiába vannak itt többen, a legtöbbekkel egyelőre még nem jön ki túl jól, maximum csak felületes ismeretségi kapcsolatig jutott el.* -Tegyük el, valami alkalomra, mondjuk amikor jön a mentőhajó! *Reményteli mosoly jelenik meg az arcán, bár már egyáltalán nem biztos benne, hogy ennek van értelme. Az alapján, amit a kapitány mondott, nagyon úgy néz ki, hogy nem egy hamar jutnak ki erről a szigetről. A hús láttán felcsillan a szeme.* -Vagy igyuk meg ehhez? Hogy tartottad hidegen? *Csodálkozik el picit, de lehet hogy valami olyan helyet talált, ahol elég jól lehetett szigetelni. E l is dobja mostmár a kókusz héját, és a hús után nyúl.* -Isteni vacsora lesz! *Egészen felvidul, ami az utóbbi napokban nem igazán volt jellemző rá. Fűszer ugyan nincs, de most egyszerűen így maga a hús íze is kiváló lesz, minden extra nélkül, sózva meg jó eséllyel van, hiszen elég sokat lehetett a sós vízben, vagy legalábbis annak a közelében. Mindenesetre közel teszi a húst a tűzhöz, hogy gyorsan kiolvadjon és nyársra lehessen húzni, aztán a dögcédulára pillant. Picit hümmög, nézegeti, majd megszólal.* -Értem én, és miért maradt az a rész abba? Bár lehet, hogy buta kérdés, nem lehet felemelő katonának lenni. *Felhúzza a lábát maga elé, átkulcsolja és az állát a térdére teszi.* -Az apám is katona volt. *Böki ki végül, ám az arcán egyáltalán nem látszik jóérzés, amikor szóba hozza felmenőjét.*

Tárgy: Re: A forrás Hétf. Május 14, 2012 5:28 am

*Amúgy is sármos személyiség, nehéz rá haragudni, főleg, ha ilyen csibészesen vigyorogva kér elnézést.* Sajnálom. Eszembe sem jutott, hogy felrángassunk az éjszaka közepén, hogy be tudj kapcsolódni a diplomáciai tárgyalásokba. *Rázza a fejét nevetve, majd bólint, komolyra fordítva a szót.* Egy csapat vagyunk, én így gondolom, a többiek meg nem érdekelnek. Azért jöttem vissza, hogy megnézzem hogy vagy, legalább páran tartsunk össze. *A kérdésre szabadkozva emeli fel a kezét, mint aki ártatlan, és csak vétlen részese volt a dolognak.* Mindent azért nem, de egyszerűbb volt velük tartani, mielőtt még késekkel kezdtek volna hadonászni. Hoztam egyébként vésztartalékot, de úgysem hiszem, hogy... *Nyújtja át a zsák tartalmát képező Valentine whiskey-t.* Jó erős, de ha gondolod, bátran. *Sok halált látott már, de az a fiatal zászlós, aki nekik is bemutakozott, nem sokáig volt az ismerősük.* Azt hiszem, több ez mint egy egyszerű vadon, és azok a fura villámok. Lesz egy még rosszabb is, azt hiszem. *Turkál a zsákjában, mert látja, hogy a lány már a legyengülés határán áll, majd felnézve előhúz egy összecsavart nejlonzacskót, amiben valami kemény van. Megkopogtatja, majdnem kőkemény, ami jó, mert ügyesen tartotta jéghidegen.* Ezt még megmentettem az első nap kutatásaiból, de ez lesz az utolsó. Lakomázunk? Kettőnknek elég, kár lenne tízfelé osztani. *Nyújtja át a lánynak a zacskót, aminek a tartalma egy fagyasztott hús, méghozzá sertés. Azon belül viszont a legjava, merthogy szűzpecsenye. Igazi masszív hús, tunkolós mártogatós, de most jó lesz csak így is.* Erőre kapunk, aztán jobban bírjuk a kiképzést. *Kacsint Meganra bíztatóan, majd tovább hallgatja a beszámolót, ezúttal a lány saját életéről, amiből nem sok új derül ki. Ennyire nem lehet sablonos valaki, aki ennyire szép. De talán még nem oldódott fel teljesen ahhoz, hogy megnyíljon. Majd idővel kialakulhat. Helyette inkább előhúzza a dögcédulát, ami most a póló alatt rejtegetett. Nem adja oda, csak megmutatja. A neve, egészségügyi száma, vércsoportja szerepel rajta, és hogy US Army, Special Force. Azaz különleges alakulat.* Nem szívesen kérkedek vele, mint ahogy egy hentes sem mindig büszkélkedik a munkájával. Ez már a múlt, ez már nem én vagyok, de attól még elkísér. És életben tart, ahogyan itt is.

Tárgy: Re: A forrás Hétf. Május 14, 2012 5:10 am

*Igazából most inkább csak lefoglalni akarja magát, nem is a tápláló étel a cél, hanem afféle majszolgatás, hogy ne csak üljön és meredjen maga elé, amíg a lassú őrület el nem éri. Az pedig tény, hogy ők sem szóltak, de hát nem tehették, nem tudták hogy a két férfi hol van.* -Igen...zavart, hogy eltűntetek szó nélkül, azt hittem csapat vagyunk. Mi kerestünk titeket, mikor elindultunk, de nem várhattunk a kapitány miatt, így is majdnem elkéstünk. *Válaszol, mostmár valamivel lágyabb hangon. A válaszra picit oldalra dönti a fejét, majd végül elmosolyodik.* -Így már értem, bár a jóféle édesebb, női italokat én is kedvelem, de ahogy sejtem felittatok mindent. *Egészen könnyen elmúlt a rossz kedve, hiszen mostmár a mosoly vette át eddigi komoly tekintetének a helyét, de aztán újra visszavált, amikor a kellemetlenebb témára terelődik a szó.* -Igen az a hang...mi is hallottuk, mielőtt Shalina... *Aprót sóhajt. Látott már itt a szigeten halottakat, de más az, amikor összeszedik a hullákat, és megint más, amikor a szeme láttára ömlik valakiből a vér, vagy épp aszalódik össze.* -Sőt ki tudja, hányan haltak meg a tengeren, akikről nem is tudunk és nem kerültek elő, és soha nem is fognak. *Újabbat harap a kókuszból, ami lassacskán el is fogy végül. Nem volt egy nagy adag, délutáni ropogtatásra meg épp kiválónak mutatkozott. Azért szemez a férfi táskájából kikandikáló lédúsabb gyümölcsökkel, hiszen az legalább is egy kis változatosság a víz mellett. Más üdítő itt aztán nincs, bár majd hátha a hajón akad valami.* -Igen, de azt hiszem kell majd valami felszerelés, minimum kötél, mert eléggé veszélyesnek tűnik az a szikla, csúszós is, éles is. *Válaszol, majd a kérdés hallatán elakad a szava. Igen, várható volt, hogy erre is sor kerül majd, hiszen még nem sok mindent mondott magáról.* -Ennyire számít, hogy ki kicsoda? Igazából mondhatnék bármit, bárki mondhat bármit... *Körbepillant, szinte süt róla, hogy cseppnyi bizalmat sem táplál a legtöbb egyén irányában, hiszen végülis ez tény, akárkik lehetnek a társaik, néhány szó...mondani bármit lehet.* -Nem sok minden van, ami érdekes az életemben, családom nincs, alkalmi munkákból éldegéltem, sokat költöztem. Igazából semmi különleges. *Megrántja a vállát. Sejthető, hogy ez nem sok információ, de végülis mit is mondhatna, Brad-et sem ismeri annyira, hogy mindent az orrára kössön, ami a múltját illeti. Egy viszont biztos, és ezt a legegyszerűbb lelkű ember is láthatja rajta, tengerzöld szemeiből szinte mindig megnyugtató melegség és valami mélyen ülő szomorúság árad.*

Tárgy: Re: A forrás Hétf. Május 14, 2012 4:58 am

*Elfordítja pillantását a kókuszról, mert az minden, csak nem tápláló, sokkal szívesebben enne valami fehérjedús táplálékot. Azt mindenesetre ő is észreveszi, hogy Megan szemrevaló teremtés, főleg így lengébb öltözetben, bár most ez igen huszadrangú dolog, mégis nem mindegy, hogy kivel társalog az ember nap mint nap. A ridegségen meglepődik, nem gondolta volna, hogy Megan ennyire felfújja a dolgot, ahhoz pedig nem szokott hozzá, hogy magyarázkodnia kellene, viszont ellenségeskedést sem akar.* Nem tetszik valami? *Kérdezi a szokásos derűjével, ám nem lealázó hangnemben. Aztán csak megrántja a vállát, hiszen őt sem hívták a túrára.* Az éjszaka közepén berontott négy utitársunk a táborba, azt hiszem megtalálták a bár raktárkészletét, már ami az italokat illeti. Teljesen szétcsapták magukat, fenyegetőztek, hogy azonnal mondjuk el mindent, amit tudunk, mert különben... Szóval érted. Visszakisértük őket, és igyekeztünk Levivel értelmesebb mederbe terelni a társalgást, de az lett a vége, hogy mi is iszogattunk velük a békesség kedvéért, azóta is hasogat a fejem. Viszont megértették, hogy a köz érdekében kutakodunk, nem hagyjuk őket ki semmiből. *Finoman elmosolyodik, és bólint.* De ha bármikor részeges, kötekedő alakokkal akarsz vitatkozni, csak szólj, szívesen felébresztelek. *Zárja rövidre a témát, aztán érdeklődve pillant a lányra, hogy jöhet az ő része. Figyelmesen hallgatja, néhol tágra nyílt szemmel, ez még neki is sok. De végtére is igen zord lesz, nehezen emészthető dolgok ezek.* Tehát van még egy halottunk. *Sóhajt fel, és megrázza a fejét.* Hát ez kemény, minden nap meghal valaki? A parton amikor felébredtem, akkor megint azt a moraljló hangot hallottam, mint múltkor a majmoknál. *A kapitányos dolgokra csak elhúzza a száját, és a távolba néz.* Értem. Akkor hát el kéne mennünk a hajóhoz, nemigaz? *Majd visszatekint a lányra, és most anélkül hogy bizalmatlan lenne, nekiszegezi a kérdést.* Lassan mindenkiről tudunk már valamit, ámde te egy zárt könyv vagy. Kicsoda Megan valójában? *Dől picit előre, szinte esdekelve a válaszért.*

Tárgy: Re: A forrás Hétf. Május 14, 2012 4:46 am

*Hát igen az hasznos is, ha az ember kicsit lezserebbre vált, ebben a környezetben nem igazán lehet kicsípni magát senkinek sem. A gyümölcsöket már ő is unja rendesen, de valamit enni kell, és sajnos túl nagy választás nincs. Néha már ott tart, hogy álmában finom kis rántott hús szeletek lebegnek, de erre nem sok lehetősége van egyelőre, nem csak a hús, hanem az összes többi hozzávaló hiányában. Amikor Brad megérkezik, kicsit még mérges rá, hogy nem avatták be, miben ügyködnek, ez nagyon jól látszik is rajta, főleg a pisztolyos eset után, nem növelte benne a bizalmat saját maga iránt a fickó. Rápillant, majd vissza a kókuszra, megnézi, hogy jó-e már, aztán majszolgatni kezdi.* -Túlreagálta...bár a jó ég tudja, ha nem látott még ilyesmit, akkor érthető. Én is kidobtam a taccsot. *Sóhajt egyet, nem túlságosan akarja felidézni azt, ami történt, és ahhoz hogy elmesélje az eseményeket, kénytelen lesz.* -Érkezett valami nő, tiszt, azt mondta páran máshol kötöttek ki és volt nála valami jeladó, amivel be tudta mérni a kapitányt. Elindultunk vele végül, bár én kissé vonakodtam, a többieket olyan naivnak látom. *Megrázza a fejét, hiszen jött egy nő lazán elkezdtek hinni neki, cseppnyi kétség nélkül.* -A lényeg, hogy nem sokáig bírta, lehúzta valami a földbe és finoman szóval ketté tépte. Aztán megtaláltuk a kapitányt, valami olyasmit mondott, hogy sajnálja, hogy idehozott minket, és össze kell tartanunk. Aztán múmia lett belőle, és valami lila hab jött a szájából. Nem igazán értem...de meg van a hajóroncs. *Tanácstalanul folytatja az eszegetést. Egyelőre még nem tudja mit kezdjen az infokkal, eléggé kiakadt már ott helyben, nagyjából lerendezte magában a dolgokat, hogy legalább ne fortyogjon.*

Tárgy: Re: A forrás Hétf. Május 14, 2012 4:39 am

*Az idő valóban lassan telik, és közben mindenki a saját útját járja, hogy aztán rendszeresen összeüljenek megosztani egymással a gondolataikat. Bár nem tud róla, hogy nem lett konkrétan vezetőként kiemelve amikor társai megindultak a túrára, de bizonyos dolgok mellett igenis kardoskodik, méghozzá abban, hogy összetartsanak, például a forráshoz költözést a saját ötleteként jegyzi. Arról tudott, hogy Meganék túrára indultak, de azt nem, hogy milyen célból. Most már igyekszik ő is a kényelmi megfontolás alapján öltözködni, most éppen egy zöldes pólót, és egy térdben levágott farmert visel, edzőcipővel, no meg egy hátizsákot, amiben víz, gyümölcsök, és egy pár hasznos dolog van, amit nem szívesen hagy a vadonban. Meglátja a tevékenykedő lányt, és megközelítve őt leül az új táborban a sziklák egyikére.* Na mire jutottatok? *Kérdezi minden bevezetés nélkül* A szemüveges csaj még mindig olyan, mintha áramütés érte volna, teljesen hisztérikus. Mit találtatok, ami ennyire felzaklatta? *Kérdezi Megant, miközben a sülő kókuszra pillant, a gyümölcsökből neki kezd lassan túl sok lenni.*

Tárgy: Re: A forrás Hétf. Május 14, 2012 4:30 am

*Az elmúlt napok lassan teltek, bár a szigeten minden nap lassan telik. Az új felfedezés, a két látott halál többekben is mély nyomot hagyott, ami érthető. Igyekezett ezeket egyszerűen elfelejteni és eltenni az agyának egy zárt zugába, mert ha ezen járna az esze, akkor biztosan hamar belebolondulna. A hajóroncsot biztosan hasznos lenne felfedezni, és még mindig nem mondta el Brad és Levi, hogy milyen sántikáltak. Talán tényleg csak vadászni voltak, amikor a tiszt hölgy érkezett, aki persze azóta már nem kifejezetten egy darabban van. Szegény kék trikó... Nem szerezte vissza, hiszen enyhén szólva is egy merő vér lett se perc alatt. Jelenleg épp a tűz mellett ücsörög, igaz amúgy is dög meleg van, de tegnap volt egy kis trópusi eső, ami picit legalább visszavett a hőből, no meg a kaja nem igazán sül meg csak úgy a napon. Egy nyársra húzva kókusz pirít, ami ugyan nem túl tápláló, de nem tudnak minden nap vadászni, és a halfogás rejtélyeiben még nem sikerült elmerülniük, ahhoz legalább háló kéne, vagy irtó gyors reakcióidő. Időnként kiemeli a kókuszszeletet, hogy ne kozmáljon oda, lassan jó lesz.*

Tárgy: Re: A forrás Szomb. Május 12, 2012 5:16 am

* Ahogy Kevin megragadja a kezét egy pillanatra megijed, hogy biztos a fiú e. De látván hogy ő az, szívverése kicsit lelassul, és már nem izgul annyira. Sheilán kívül nem halt meg senki. Persze azért kár hogy szegény nő odaveszett. Elegia már csak csak felhagyott üldözési mániájával, de rosszul tette. Mert ennek hatására még jobban megdöbbentette a látvány, ami a dzsungel közepe felé érintette őket. A kapitány teste, tele lila foltokkal. mivel lila gőze sincs hogy mitől lila, ezért azt sem tudja hogy az eredeti színe milyen lenne. Mindenesetre tuti hogy nem lila. Azért élete során számos sebesüléssel találkozott már, de ilyennel még nem. A kapitány valamit mormogott, de nem lehet sokat kiszűrni belőle. Csak rövid tőszavak néhány kiegészítővel. Mikor abbahagyta mondandóját leguggolt a holt test mellé, hogy megnézze mi a baja. Sajnos így csak ismét felsikkantott, mikor elfoszlott a test. * - Nem tudom ti hogy vagytok vele, de az az érzésem van, hogy itt valami nagyon nincs rendjén. Föld alatti cuppanós hang. Lila áramütések, magától elfonnyadt test. * A tényeket sorolva beleborzadt abba a gondolatba, hogy itt valami természet feletti erő lakozik. Bár ebben nem hisz, számára ez képtelenség. A sokktól ami érte, inkább nem szól tovább, csak szótlanul követi a többieket a táborhelyre. Nem ismer sok mindenkit, de ezt a sztorit mindenképpen el kell mesélnie valakinek. valakinek, akit az idő folyamán talán meg fog ismerni, vagy netán tán jóban is lesznek. *

Tárgy: Re: A forrás Szomb. Május 12, 2012 5:05 am

*A sikítozó nőre kissé fásultan néz. Hát igen, nem feltétlenül mindenki bírja igazán az efféle dolgokat, ő sem csak maximum másképp reagál, jelen esetben nem hisztériával. Kevin igyekszik megvigasztalni a nőt és indulnak a kapitány felé.* -Igen, ez mindenképpen jó ötlet, bár valahogy van egy olyan érzésem, hogy ha itt valakit utol akar érni a vég...akkor mindegy merre jár és mit csinál. *Sóhajt egyet. Lehet, hogy ez csak valamiféle szkepticizmus, vagy esetleg mondhatjuk annak is, hogy valamennyire hisz a sorsban, netán egyszerűen csak túl sok a furcsaság, ami miatt már nem tud a reális dolgokban teljes mértékben hinni. Elérik végül a partot és megtalálják a kapitányt.* -Micsoda? Hogy ide hozott? Kinek...minek? *Ragadja meg a nyakánál, már-már erőszakosan, mert nem maradhat megint minden kérdés nyitva, de aztán feltör a lila hab, és csak egy elaszott múmiájuk marad. Undorodva rántja vissza a kezét, ezt már inkább meghagyja a biológusnak. Ernyedten ejti le maga mellé a kezeit, majd a vízhez lépdel, hogy lemossa a lila habot, hiszen ha hozzáért a hullához, jó eséllyel került a kezére is trutyi.* -Mi a fene történik itt? *Néz csak úgy maga elé, és félhangosan kiált a víz felé. Nem is a többieknek célozza, inkább csak a benne lévő feszültséget próbálja így kiadni. Van aki hisztérikusan sikítozik, ő inkább kiabálósabb típus. Mindenesetre végül kis arcmosás után visszamegy a többiekhez, a hajóroncsra is vet egy pillantást, majd bólint Kevinnek.* -Egyetértek. Már tudjuk, hogyan juthatunk ide, viszont jelenleg úgysem jutnánk fel a hajóra, eléggé elfáradtunk. *Szóval irány vissza a táborba, hogy elmesélhessék a többieknek, hogy mit láttak/hallottak.*

Tárgy: Re: A forrás Szomb. Május 12, 2012 4:58 am

*A nő teste bizony mindannyiukat megrázza, Megan hány, Elegia pedig visítozik. Kevin igyekszik távol tartani a hullától Lexit, aki azonban egyszerűen csak szimatolgatja a hullát. Kevin noszogatja a többieket és mikor Megan megjegyzi, hogy keressék meg a kapitányt, Kevin bólogat.*
- Persze, keressük, de letértünk az ösvényről a furcsa férfi miatt. Menjünk, keressük meg, de gyorsan tűnjünk el innen! *mondja határozottan a srác. Érzi, hogy a két sokkot kapott nő között most ő lesz a vezető, hiszen Elegia is az ő nevét kiabálja, ahogy berohan az erdőbe. Kevin elkapja a nőt és magához szorítja.*
- Jól van, nem lesz semmi baj, hogyha gyorsan eltűnünk innen. Észak felé kell menni, befelé az erdőbe. Gyerünk, még a végén lemerül ez az izé... *morogja Kevin, majd határozottan el is indul, remélve, hogy a lányok követik. Ki is kapcsolja az adóvevőt, hiszen most már nagyjából tudják, hogy merre kell menniük, nem akarja a srác, hogy lemerüljön.*
- Gyerünk, gyorsan tűnjünk el innen... *ismételgeti a srác a lányoknak és nem engedve el Elegia kezét, húzza maga után a lányt, remélve, hogy Megan is velük tart. Elindulnak hát arra, amerre az adóvevő jelzi az utat. Kevin néha-néha bekapcsolja a szerkentyűt, hogy jó fejé haladnak és végül meg is találják a kapitányt. A testet megtalálják és Kevin meglepődve veszi észre, hogy bizony a férfi még él. Durva, hiszen a teste tele van áramütésekkel, de nem feketékkel, hanem lilákkal.*
- Mi a fene?*suttogja Kevin és biológusként természetesen érdekli a dolog, hogy vajon hogyan is változott el a bőre lilára a férfinek. Néhány apróbb, halk mondatot köhög a férfi, de Kevin nem tudja összerakni értelmes mondatokká.*
- Hogy mi? Mi történt? *kérdezgeti, de a férfi hamarosan meghal, lila hab következtében. Kellemetlen, de megpillanthatják a hajót az egyik sziklaszirten. Lexi elkezd ugatni és megindul felé, de Kev a többiekre néz.*
- Szeirntem hagyjuk máskorra a felfedezést. Így is jócskán bejöttünk a dzsungelbe, és már lassan sötétedik. Menjünk vissza a táborba és meséljük el a többieknek, mit találtunk. *indítványozza a srác és várja, hogy vajon a lányok vele tartanak-e, avagy sem.*

Hozzászólások száma : 87 Join date : 2012. Apr. 22.

*A spanyol felfedezőben semmi nem utalt arra, hogy szellem lenne, teljesen hús-vér embernek tűnt. Tehát van egy darab hullájuk, amit a kutya lelkesen szaglászik, sőt nyalogatni is kezd, ekkor tűnik fel hőseinknek, hogy Shalina tarkójánál egy különös tetoválás látható. Ami azért furcsa, mert nem nagyon szoktak felvenni tetovált alakokat a tengerészethez. A tetoválás egy csigaszerű szimbólum, egy önmagába visszacsavarodó jelkép. De a lényeg, hogy tovább indulnak a dzsungelben, követve a jelet. Sok órán át menetelnek, ami nagyon fárasztó, és végül el is érik a jelet. A kapitány egy másik partszakaszon hever, a teste tele van elektromos kisülésekkel, ám a villámcsapások nem feketék, mint alap esetben, hanem lilák, mint a katasztrófánál. Még eszméleténél van, de a száján valamilyen lila hab tör fel, ahogy köhög.* Igazán sajnálom... nem volt választásom... megbűnhödtem... sajnálom, hogy idehoztam magukat... talán ha összefognak... óvakodjanak tőle... *Még felköhög némi masszívabb lila habot, a teste pedig a túlélők szeme láttára múmiaszerűen elfonnyad. Ezen a partszakaszon azt látják, hogy van egy felfelé vezető kis csapás a hegyekhez, és legnagyobb megdöbbenésükre ott van a hajó, az egyik szikla csúcsára felkenődve. Megközelíthető, nem kevés mászással, felszereléssel. Tehát most nincs más hátra mint vissza a táborba, hogy meg tudják beszélni a látottakat a többiekkel.*

Tárgy: Re: A forrás Szomb. Május 12, 2012 4:39 am

* Kevin ugyan elindult az ember felé, de Elegia úgy dönt, hogy marad. Nem biztos hogy jól teszi, de egyenlőre nem akarja kockára tenni az életét. Egy percig azt hitte, nincs semmi veszélyes a közelben és Shelia is szívesen segít nekik amiben tud, ám csak ezután jött az a jelenet, amitől Elegia végképp azt gondolja, hogy átkozott ez a hely, és kis híján szívrohamot is kap ijedtében. Torka szakadtából sikítva nézi ahogy a nőt kettétépi egy ijesztő, cuppanós hang. Kezével legyezgeti magát hogy ijedtében ne ájuljon el, és még ráadásul a nap is süt. * - Te jó ég!! Ez mi volt?! * Kérdezett rá ordítva és ijedten, bár kétli hogy választ kap rá, mert valószínűleg a többiek sem látják hogy mi rejtőzik a föld mélyén. Komolyan azon a ponton van, hogy úgy érzi itt a vég, és nincs kiút erről a szigetről. Arcát fogva rohan be az erdőbe Kevin után, és keresi a fiút. Tudja, hogy ő valamennyire ismeri a szigetet, és így sem lesz egyedül. Nem akar arra a sorsra jutni mint szegény Shelia. Egy pillanatra a elképzelte milyen érzés lehetett, és beleborzongott. Nagyon megijedhetett szegény, habár nem biztos hogy sokáig érezte a fájdalmat. Csak rohan fejvesztve a többi személyhez, mert valamiért egy kicsit lemaradt. Mivel egyedül Kevin nevét tudja, ezért neki kiabálja a nevét. Keresi a férfit, remélve hogy megtalálja. * - Kevin! Kevin! * A nevét a bemutatkozásnál jegyezte meg, így tud kiabálni utána. Kétségbeesettségében az jut legelőször eszébe hogy nem akar egyedül maradni. *

Tárgy: Re: A forrás Szomb. Május 12, 2012 4:35 am

*Az illető szellemlény el is tűnik, ami nem túl jó jel. Talán csak a szemük káprázott a meleg miatt, igyekszik ezzel magyarázni saját magának az esetet.* -Talán nem is láttuk jól...a hőség és hogy nincs rendes kaja... *Mondja csendesen, főleg mivel nyomokat sem látnak. De hogyan hallucinálhatták mindannyian ugyanazt? Nagyon nem tetszik neki a hely, egyre jobban így érzi, és egyre kevésbé érzi magát biztonságban. Automatikusan rászorítja ujjait a kezében lévő méretes késre, amivel eddig a gazt vágta, majd a sikítozásra hátra pillant, aztán marad a spriccelő vér, amiből ő is kap egy adagot. Első pillanatban egyszerűen ledermed és nem is tudja, hogy mit kellene tennie, aztán jön is, aminek jönne-e kell. A fél ebéd a földön végzi... Elfordul, hogy ne is láss a véres hullát, majd megtörli a száját, és a táskájából egy kulacsot vesz elő.* -Jesszus... *Bukik ki belőle egy elfojtott szócska, többre most nem telik. Nem tud a cafat-testre nézni, de igyekszik összeszedni magát, hiszen találkoztak már a halállal, csak nem ennyire látványosan közelről. Kevinre pillant.* -És a kapitány? Keressük meg...a kapitányt! *Jelenti ki határozottan. Kevire pillant, és ha nem hajlandó esetleg jönni, akkor átveszi tőle az irányadó szerkezetet. Nem hátrál meg...nem akar meghátrálni.*

Tárgy: Re: A forrás Szomb. Május 12, 2012 4:28 am

*A dzsungelbe megindulva követik a jelet, amit elvileg a kapitány adóvevője sugároz, azonban a hang után megjelenik egy furcsa ember. Kevin egyből utána indul, de csak a háborítatlan természetet látja.*
- Pedig itt volt... Ti is láttátok ugye? *fordul hátra a többiekhez, majd ismét előre és az ágakat nézi, valamint a lábnyomokat - amik nincsenek ott. Kellemetlen, de egy furcsa gondolat kúszik be Kevin fejébe: lehet, hogy egy szellemet láttak?*
~Ugyan már, szellemek nincsenek!~*jelenti ki magában és meg is csóválja a fejét. Ekkor kezd el Shalina felsikkantani, mikor derékig behúzza őt a föld. Majd végül vár visít és sikít. Kevin pedig csak meredten áll és bámulja a nőt. Mire észbe kaphatna, már látja is, hogy a nő alsó teste a földbe vész, a felső teste pedig véresen oldalra borul. Talán még a nő szeme is nyitva van. Furcsa és morbid, de Kevinnek először az jut eszébe, hogy Matt valami olyasmit mondana, hogy pont a legjobb része veszett oda a nőnek. *
- Jézusom... *suttogja a srác és a többiekre néz.*
- Tűnés innen! *kapja fel az adóvevőt a földről, majd a többieket elkezdi lökdösni, taszigálni, hogy menjenek vissza oda, ahonnan jöttek.*
- Lex! Gyere! *hívja a kutyát is, aki a hullát kezdi el szagolgatni.*