A forrás

Tárgy: Re: A forrás Szer. Jún. 20, 2012 7:19 pm

*Próbálja azért továbbra is legalább valamennyire elkötni a sebet.* -Levi is ilyenkor sétálgat el hajnalban... *Morog picit az orra alá, miközben azért figyel az akadozó beszédre. Tényleg nincs túl jó állapotban szegény fickó amúgy sem, és erre még rájön, hogy sikerült megszúrnia. Bár legalább az már biztos, hogy a dárdaszerű történettel ér valamit és nem feleslegesen hurcibálja csak magával. Aztán Brad is befut. A kérdéseire csak rázza a fejét.* -Én sem értem, nem tudom... *Rabszolga. De akkor...veszélyben lesznek mindaddig, amíg velük van. Na nem mintha eddig nem lettek volna veszélyben, főleg akkor ha a háttérben ilyen bonyolult szálak szövődnek. Aztán a férfi feje lebicsaklik. Egy pillanatra megáll benne az ütő, hogy meghalt és nem tudni mennyire lenne képes megbékélni saját magával, ha kiderül, hogy megölt valakit, mégha nem is direkt.* -Nem...ugye, nem? *Bicsaklik meg a hangja, miközben gyorsan az illető nyakához nyúl. Hatalmas szikla esik le a szívéről, szakad fel a sóhajjal, mikor érzi a gyenge pulzust. Ki tudja szegény mióta kóborgott az erdőben, menekült a valaki elől. Bradet megvárja még, biztosan összeszedi azokat a ruhadarabokat.* -Sokkal jobban meg kell erősíteni a tábort...mostmár biztos. Vagy keresni valamilyen más, védettebb helyet, esetleg egy barlang? *Bár eddig még nem találtam semmit ilyesmit. Az ájult-alvó fickót bár valószínűleg nem könnyen, de magukkal tudják vinni, két oldalról a hóna alá nyúlva. Itt mégsem hagyhatják. Viszont vele aztán végképp nagy veszélynek teszik ki a csapatot, tehát abba, hogy velük maradhat-e jó eséllyel a többieknek is lesz beleszólása.*

//Köszike a mesét, nekem tetszett, ügyes vagy! Smile

No para látod. ^^//

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2012. Jun. 04.

*Brad sikeresen lepuffantotta a malacot, és viszonylag hamar oda is tud rohanni Meganhoz. A fickó azért nem haldoklik, szívós az öreg, a vérzése a durvább sérülés, de mivel elugrott valamennyire, és nem is gyilkoló szándékú volt a döfés, valószínűleg túl fogja élni, ha nem fertőződik el. Pupillái kitágultak, karikásak a szemei, szörnyű állapotban van, látszik, hogy még mindig fél.* - Hajótörés... ez nem lehet véletlen. Utálom, egyszerűen utálom azt a fickót, emberi életekkel szórakozik. És ki tudja, hányan játszanak már vele, sajnos én is alig látok bele az egészbe. *Beszéde zavaros, gyakran megáll, talán soha nem kellett még egyszerre ennyit beszélnie.* - Rabszolga vagyok.. a fickó, akit látott elsuhanni, valószínűleg utánam jött. *Pillant fel az érkező fickóra. Nem tudta mindkettejüket elrabolni, és fogalma sem volt, hogy ki küldte őket, szóval muszáj volt így közelednie. Végülis csak ő járt pórul, senki más. Aztán a fickónak lebicsaklik a feje, légzése egyenletessé válik, ki tudja, hány napja nem mert egy szemhunyásnyit sem aludni, először most van hozzá mersze, most teheti meg, mindenféle adrenalin meg sebesülés ellenére.
A válaszokra még várni kell, a majmok meg csak megnyugodnak.. egyszer. Brad elveszti a nyomokat, ha próbálkozik is az idegen nyomába eredni, viszont a ruhadarabot könnyedén megtalálhatja, talán később majd érnek vele valamit.*

Tárgy: Re: A forrás Szer. Jún. 20, 2012 4:44 am

*Amikor felé száguld a kisdisznó, akkor igyekszik még gyorsan lepuffantani, a kicsi is lehet veszélyes. A mozgásra felfigyel, de ebben a pillanatban hallja meg Megan kiabálását, és gyorsan kell dönteni. A társa mellett választ. Az alakot később is követheti, memorizálja, hogy merre is ment. Visszaszalad arrafelé, amerről Megan hangját hallja, aztán elméletileg látja is őt a haldoklóval.* Mi történt? *Csak egy-két szót hallott a beszélgetésből, ezért fogalma sincs, hogy ki az a professzor.* Ki ez? *Kérdezi Megantól, egyre inkább kacifántosabb az ügy.* Próbáltam követni valakit, de lelépett, fontosabbnak tartottam, hogy ne váljunk szét. *Ismeri be, de később még megpróbálhatnak utánamenni. Most inkább azt kéne kideríteni, hogy ki is a haldokló alak, és mire akarta őket figylemeztetni. Lassan már érdemes lenne összehívni egy kupaktanácsot azok körében, akik aktívabban akarnak részt venni a megmenkülési tervben.*

Tárgy: Re: A forrás Szer. Jún. 20, 2012 4:33 am

*Átdöfni azért egyáltalán nem akarta, hiszen leginkább információkra lenne szüksége, de valószínűleg egyszerűen rosszul számolja ki a távolságokat, és nem jó határozza meg a bot hosszát. Végülis nem gyakorlott a használatában, így érhető. Összerezzen, amikor érzi, hogy az éles eszköz át is halad valamin, aztán a fickó lezuhan a mélybe. Utána lendül, amennyire tud, szóval leevickél a fák ágai között.* -Én...én, nem akartam, sajnálom. *Próbálja elszorítani a vérzést, de hát nem egy gyakorlott betegápoló sajnos.* -Brad! Brad! *Kiabál amennyire hangosan csak tud, hiszen a fickó ki tudja merre jár, néha annyira zavaró tud lenni az erdő, hogy ihaj. Aztán újra a fickóhoz fordul.* -Néhány hete hajótörést szenvedtünk, nem sokan éltük túl, de maga hogyan került ide és milyen professzor. *Bevillan neki, amit a haldokló kapitány mondott, mielőtt eloszlott. Talán ő is erről a professzorról beszélt?*

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2012. Jun. 04.

[Megan]

*Észreveheti a lány, hogy a fickó jelentősen töri az angolt, hosszan gondolkozik a következő kérdéshez, hogy megfelelően fogalmazza meg, és ha visszagondol, arra is rájön, hogy az akcentusa érdekes volt. Elővigyázatos a figura, de pont jó ideje van Megannak megfelelően kivitelezni akcióját, és ugyan picit hátraugrik és felemelkedik, de a dárda így is átszakítja a hasfalát, a fickó pedig kitárt karokkal esik le a fáról. A nőnek annyi baja esik, hogy a hirtelen mozdultnál megsérti a nyakát a kés, de szerencsére nem elég éles ahhoz, hogy az artériát átszakítsa, így csupán hajszáleres vérzés keletkezik mellette.* - Csak segíteni akartam.. a professzor egy szörnyeteg, rajtam is csak kísérletezett. *Most, hogy fény vetül rá, látszik, csupán szakadt rongyokban jár. Nem esett nagyot, próbál odahúzódni egy fához.* - Mikor jöttek? *Kérdezi szinte hörögve*

[Brad]

A lövésre tényleg megmozdul valami.. csak nem Megan. Egy megvadult vaddisznó támad rá, talán pont annak a kicsinye, amelyiket lelőtték. Még nem túl nagy, de azért ha nem vigyáz Brad, hamar ledöntik a lábáról. Egyébként pedig ruha suhogását hallja, illetve rohanó lépteket, be az erdő mélyének irányába. Egy ág leszakít egy vörös ruhadarabot, ingből származik.

Tárgy: Re: A forrás Szer. Jún. 20, 2012 4:14 am

*Előresiet, rohanásnak azért nem lehet nevezni. Még halkan beszélgetnek a nővel az adott témával kapcsolatban, aztán odakoncentrál a vagdosásra. Egy idő után nem hallja Megan szaggatott zihálását lemaradva maga mögött pár lépéssel, ezért meglepetten fordul hátra. Sehol senki.* Na ne... *Rázza meg a fején, hiszen a nő a kevés értelmes egyike, akivel talán esélyük lehet arra, hogy élve keveredjenek ki innen. Anélkül, hogy megőrülnének. Visszafordul, és igyekszik emlékezetébe idézni, hogy hol is nézett még utoljára hátra, ahol Megan még megvolt. Előhúzza a pisztolyt, és bár nincsen sok tölténye, most kénytelen pazarolni. A levegőbe emeli, és elsüti. Aztán vizslatja a dzsungelt, és a fák lombjait, hiszen egy pisztoly igen éles hangot hallat, hátha megmozdul valahol a zöld, jelezve hogy valaki összerezzent. Ha lát mozgást, ami Megantól ered, akkor nyomban arra indul. Ha fára kell másznia, akkor is.*

Tárgy: Re: A forrás Szer. Jún. 20, 2012 4:08 am

*Felkapja a fejét az új infokra, miszerint az egyik majommal golyó végzett. Hát igen, a számszeríj, amit el is hozott, csak user közben már elfelejtette. Egyelőre akkor ott maradt a cuccai között. Mindenesetre elindul a fickó után a fák között.* -Igen, egyetértek. *Bólint az illetőket érintő szavakra, majd egyszer csak azt veszi észre, hogy eltűnik a talaj a talpa alól. Annyira hirtelen éri az esemény, hogy még egy sikolyra sem futja, amikor pedig már újra képes lenne uralni saját magát, akkor már ott van a kés a torkánál.* -Hajótörést szenvedtünk...és fogalmam sincs mi az a Professzor. *Válaszol hátra szúrósan. Nem egy félős kislány általában és úgy reagál, mint a csapdába esett vad. Nem pánik szállja meg, sokkal inkább harag, hogy ennyire könnyen elkapta valami bűzös fickó.* -És maga ki? És mikor...fürdött utoljára. Ember, ott a tenger! *Húzza el a száját, amiből valószínűleg a másik az ég világon semmit sem lát. Ám mint említettük azért egy kihegyezett bot akad nála, afféle dárda, ezt pedig az illető jó eséllyel a kérdéseknél már a bordái között érezheti. Ezt hívják patthelyzetnek. Persze, ha sikeres az akció.*

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2012. Jun. 04.

[Brad]

*Bradley-t hívja az erdő mélye, úgy rohan előre, de vajon jól teszi? A majmok az ösvény nyílásáig követik őket, aztán megálnak, és méregetve nézegetnek utánuk. Látszik, hogy félnek arra menni.
Bradley megy-megy, talán percek eltelnek, sok mindent nem látnak, eléggé sűrű erre az erdő, fény is kevés jut be, az ösvény pedig nem elég kijárt ahhoz, hogy ne kelljen állandóan ébereknek lenniük ahhoz, hogy valami ne csapja őket fejbe.
Bradley megy-megy, aztán hátranéz. Hátranéz, és kit kéne látnia? Megant. És ott van? Nincs.*

[Megan]

*Követi a férfit szorgosan, és valóban ő sem lát semmit, ahogy társa sem. Viszont jelenleg ő a kiválasztott, ugyanis néhány perc múlva egy kéz felrántja, fel a lombok közé, és egy eléggé életlen, használt késsel szorgalmazzák, hogy maradjon csendben. Annyira csendesen tette mindezt, hogy az előre siető Brad észre se vett ebből semmit, el volt foglalva azzal, hogy a késével megküzdjön a rengeteggel, a bozótokkal, melyek akadályozzák az utat.
Megan láthatja, hogy valószínűleg nem a férfi lőtte a golyót, és talán nem is gyújtogatott. Bőre sötét, elsőre nem lehet eldönteni, hogy így született-e, vagy a kosztól és naptól lett ilyen. Hangja halk, némileg rekedtes, magasabb, mint egy átlag férfié, látszik, hogy talán hetek óta nem szólalt meg.* - Kik vagytok, mit kerestek itt? Titeket is a Professzor hozott ide? Mit tervez most, hol van? *Kérdezi a nőtől halkan, közel hajolva hozzá. Meg megérezheti a szájából és egész testéből áradó bűzt, melyet az ápolatlanság okoz. A vízvezeték valószínűleg nem neki megy.*

Tárgy: Re: A forrás Szer. Jún. 20, 2012 3:51 am

Jól van, jól van. *Szabadkozik visszafogottan, hiszen nem az volt a célja, hogy felspannolja Megant, ő maga sem viseli túl jól azt, hogy ennyi rejtélyes dolog történik, de igyekszik ezt leplezni, és azt mutatni, hogy rendíthetetlen kőszikla, mert ha mindenki kétségbeesik, akkor kitör a fejetlen pánik. Így is állandó zendüléshelyzet áll fent a parton maradtakkal. A halott majmokat vizsgálgatja, és neki gyorsan fel is tűnik a golyó ütötte seb, hiszen ez az élete, hogy kiszúrja az ilyesmit. Fel is hívja rá Megan figyelmét.* Múltkor számszeríj, most pedig golyó. Egyre inkább kezdem azt érezni, hogy mi leszünk itt az űzött vad. Fel kéne készülni, hogy meg tudjuk védeni magunkat. Ha megtalálnánk, hogy hova vezet a vízvezeték, nem lennénk lépéshátrányban, hiszen ők tudják, hogy mi hol vagyunk, de mi nem, hogy honnan kell támadásra számítanunk. *Vélekedik, miközben az állatokat vizslatja. A kérdésre ő sem tud okost választ, de ha már eddig eljöttek, akkor kár lenne visszafordulni.* Nem tudom. *Ragadja meg az egyik liánt, és lepillant Meganra.* Megyek előre, nem esik bajod. Megigérem. *Fogadkozik, bár egy üres igéret, nem tudja garantálni senki biztonságát. Beelőzi a nőcit, és nekiindul az ismeretlennek.*

Tárgy: Re: A forrás Szer. Jún. 20, 2012 3:38 am

*Brad kérdésére határozottan megrázza a fejét.* -Nem majmok, nem tudom kik, akiké a vízvezeték, vagy a spanyol pasas, vagy a síroknál a nyomok. Fogalmam sincs! *Kicsit fel is spannolja magát a felsorolás végére, hiszen azért nem tud annyira nyugodtan beszélni azért egészről, mint Brad. Kimondottan nagyon idegesíti az egész, nem elég hogy itt vannak elveszve, még valakik figyelik is őket. Ez felettébb kellemetlen. Bólint végül a fickó szavaira, majd a nyomokat követve eljutnak a célig, a majmok fájáig. Vajon ott mit fognak találni? Kissé azért még ő is elszörnyed a látvánvtól, hiszen elég sok hallott majom van és kissé ki is van égve a fa.* -Mi történhetett itt? *Egy újabb költői kérdés, ebből mostanában nagyon sok van...túl sok. Valamennyire azért körülnéz, de nem kimondottan áll neki vizsgálgatni a döglött makikat, szóval a golyót nem veszi észre valószínűleg, inkább a nyomokat figyeli tovább.* -Nem tudom mennyire veszélyes követni őket, ha ennyire könnyen álcázzák magukat. *Húzza el picit a száját, de ennek ellenére elindul a nyomok után. Még mindig jobb bajba kerülni, mint bizonytalanul várni azt, hogy mi következik.*

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2012. Jun. 04.

*A nyomokat követve egyszerűen rátalálhatnak arra az ösvényre, melyen látszik, hogy rengeteg volt használva az éjszaka. Ha némileg már tudnak tájékozódni, meg tudják állapítani, hogy egyenesen a majmok fájához vezet, a lehető legkevesebb kitérővel. Marion a parton marad a többiekkel és a majmokkal, szóval most csak ketten indulnak felfedezni.
A fához elérve láthatják, hogy a hatalmas fa lombjának közepe le van égve, mellette, körülötte halott, vagy szörnyen izgatott, remegő majmok, fekszenek és rohangálnak. De ki, vagy mi a fene tette ezt..? Nyomok vezetnek egy másik ösvényre, nem túl durvák, alig, hogy ki tudja őket venni Megan a fűből, de egyértelműen az erdő mélyére vezetnek, és megállapítható, hogy nem egy majom rohant el arra. Az egyik majom torkán egy golyó nyoma látható..*

Tárgy: Re: A forrás Szer. Jún. 20, 2012 3:24 am

*Elsőre nem is nagyon vette észre a neszezést a fán, de amint a bunda is kivillan, odakapja a fejét, keze gyorsan a késre siklik. Ám a maki barátságosan közeledik a számára még ismeretlen hajótörötthez, így némiképpen megnyugszik, de egy vadállat tekintetében nem lehet eléggé óvatosan az ember* Kik ők? Mármint a majmok? *Kérdezi Megantól, hiszen lehet, hogy a hóditó spanyolra gondol, akit a fák között láttak, vagy azokra, akik lábnyomai a sírok körül voltak láthatóak. Nagyon úgy néz ki, hogy a sziget cseppet sem lakatlan. Ő sem nagyon nyugtatgatja a makikat, még hajlamos lesz felrúgni egy olyat, aki nagyon nyalakodik.* Persze, hogy direkt, mondtam én, hogy ha barátságosak lennének, akkor már bemutatkoztak volna. *Bár katona volt, közel sem olyan jó nyomolvasó, mint Megan, így csak tanácstalanul nézelődik egyenlőre, aztán ahhoz a bizonyos ösvényhez indul. A kés a keze ügyében van, de nem veszi elő egyenlőre. Jól tudja, hogy a parton ébredező társakat nem ártana tájékoztatni, de legtöbbjük még mindig hisz abban, hogy megmentik őket. Akkor nem is érdemes őket ráébreszteni, hogy talán erre várni is kár, hiszen csak fel lennének zaklatva. Lépdel hát a fák között, felhajtott nadrágszárral, pólóban, és edzőcipőben. Nem tudja, hogy mivel fog találkozni, de ha már eddig túlélték, nem most kéne beleesni egy hasonló csapdába, ami majdnem Megan életét is kioltotta. Bólint a nő szavaira, és felsandít a lombok irányába, már ezen sem lepődne meg.* A dzsungel ellenére van egy olyan érzésem, hogy nagyon is civilizált ez a vidék. Már csak az a kérdés, hogy ki figyel minket, és miért érdekeljük ennyire. *Mormolja, aztán előreindul.*

Tárgy: Re: A forrás Szer. Jún. 20, 2012 3:15 am

*Marion kérdéseire csak picit oldalra dönti a fejét.* -Ugye sejted, hogy nem kapunk választ? Lehet, hogy ők voltak? *Pillant a most érkezik Bradley-re. Jó eséllyel amikor távozott akkor még nem volt ilyen kupi, hiszen észrevette volna. Azt azért persze ő is megnézi, hogy megvannak-e a fontosabb dolgai, bár nem rendelkezik sok mindennel, pisztolya ugye nincs, kést is többnyire kölcsön szokott kérni. Gyorsan átvesz egy másik felsőt...már régen leszokott az erőteljes szégyenlősködésről, hiszen itt aztán nincsenek külön szobák. Brad kérdésére csak finoman elmosolyodik.* -Jó-jó először csak a kupit láttam, a nyomokat csak most. *Aztán amikor a majom leugrik a neszezés irányából a fáról egy pillanatra összerezzen.* -Na ugye, a majmoknak is köze van hozzá...bár nem értek ezekhez a kis dögökhöz, mintha félne. *Méregeti kicsit. Nem kifejezetten majombarát, hiszen itt muszáj saját magukra gondolni és a társaik már nem egyszer a saját készletükből vittek a makiknak banánt. Ami azért nem túl lelkesítő. Hozzá azért nem nagy eséllyel jön oda majom, mert nem mutat feléjük túl pozitív jelenlétet, szóval kéznyalogatást sem szívesen enged.* -Jól van...no, nem a ti táborotokat verték szét. *Hesseget arrébb egy-két egyedet. A nyomokból nem szűr le semmit, ami rendkívül furcsa.* -Szerintem ezeket direkt tették tönkre. *Mutat a földre, miután már nagyjából rendet tett a holmijai között. Aztán a majomsövényre pillant.* -Bár tudnánk mit láttak... *Mostmár magához vesz egy kihegyezett botot, és a vállára kap egy általában összekészített hátizsákot (víz, élelem), aztán irány a majmok riadtságának forrását felkutatni.* -Olyan mintha nem is távoztak volna, vagy a fákon keresztül. *Felfelé pillant időnként menet közben, az a tuti. Ami esetleg akad nyom és elfelé vezet, azt megpróbálja lehetőség szerint követni.*

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2012. Jun. 04.

*Sok táborlakó nem is tud magával semmit kezdeni, pakolgatják holmijaikat, de hisz mindig volt egy életképtelen réteg, ez ellen nem lehet mit tenni. Bradley, mivel az erdőben járt, hallhatott mindenféle lépteket, érezhette az erdő szétziláltságát, talán itt-ott szállingózó füstöt is észrevehetett, ugyanis minden, csak nem nyugodt ma reggel az élővilág. Még az apró kukacok is a földfelszínen "rohangálnak" ide oda.
A fán, ahonnan a mocorgás volt hallható, most még erősebb a neszezés, mintha az ott lévő valami megérezte volna a többiek jelenlétét, és megsértődve, hogy róluk tudomást sem vettek, ráugrik a fához éppen közel álló, és elsőnek ébredő Marion-ra. Először csak nagy bundarengeteg látható, ami mocorog, de kivehető, hogy egy majomról van szó, pont azok a barátságosak, jófejek, akik eddig csak nagyon ritkán tették be mancsukat a táborba. A majom szinte öleli a lányt, után vadul elkezdi nyalogatni az arcát, lehetetlen levakarni, látszik, hogy fél, retteg.. de mitől?
A tűz még ép, nem zúzta szét semmi, csak már parázslásra is alig elegendő a rajta lévő famennyiség, hiszen mindenki elaludt, senki nem volt fent, hogy vigyázzon reá.
Több majom is megjelenik lassan, páran arról az ösvényről, mely a majmok fájához vezet, néhányan lekászálódnak közeli fákról, és odagyűlnek a három emberhez, nyalogatják a kezeket, nyilván tőlük várják a megoldást. Izgatottak mindannyian, pulzusuk ránézésre is szörnyen magas lehet.
A nyomolvasni próbálok sok szerencsével nem járnak, bár annyit tudhatnak, hogy legfőképpen majmok jártak erre, plusz látható pár más nyom is, és össze-vissza járkáltak, látható, hogy kifele is, az ösvény felé is megy néhány, de a legtöbb inkább befelé.*

Tárgy: Re: A forrás Szer. Jún. 20, 2012 2:54 am

*Lassan harmadik-negyedik hete itt táboroznak, és felmentő sereg sehol. Bele kéne nyugodni, hogy talán nem is jön senki, mivel az eredeti menetiránytól lesodródhattak a villámok következtében, és itt nem is keresi őket az, aki ki tudná menekíteni. Belerázódtak a dzsungeles mindennapokba, kissé furcsán is jön ki, hogy lakótársakká váltak azok, akik előtte vadidegenek voltak. Elméleti vezető nincsen, mindenki próbál saját maga is boldogulni, de azért a fontosabb dolgokat megbeszélik, mint például a sziget felfedezése. Még nem jutottak túl sokra, de annyi bizonyos: nincsenek egyedül. Brad már korán fent van, csak éppen bent járt a dzsungelben egy kicsit megmozgatni magát, tehát ő arra tér vissza, amire a többiek ébrednek. Mivel Megannal a legjobb a kapcsolata, vele próbál meg tanácskozni.* Én sem láttam semmit. *Vonja meg a vállát, miközben a tarkóját simitja végig, majd érdeklődve pillog a nőre.* A majmok? Hát nem vagyok egy nagy gerillaharcos, de a lábnyomok nem éppen a makikra utalnak, nem? *Kérdez vissza, aztán odasétál a tűzhöz, hogy ellenőrizze, ég-e még. Ha majmok voltak, azok nem nagyon tudják szétkotorni. Aztán vissza a saját holmikhoz, és megnézi, hiányzik-e valami fontos. Még jó, hogy a pisztoly és a kés a dzsungelben is nála volt.*

Hozzászólások száma : 1 Join date : 2012. Jun. 19.

* Marion állandó korán kelése, szinte elsősége ma is észrevehető, hiszen ma is elsőként kelt fel. Ez viszont most nem csak neki köszönhető, hanem a mellette lévő fán valaminek a mocorgása is, amit hall, de nem lát. Megdörzsöli a szemét, körülnéz, majd egy szempillantás alatt felpattan a rendetlenség láttán. Nem igen csinál semmit, csak néz, és néz, meg keltegeti az őt körülvevőket.*

- Hahó! Ébredjetek! Mi ez a rendetlenség, szétszórtság?

*Csak ennyit bír kérdezni, semmi többet, azt egyelőre még ne tudja, hogy el is tűnt-e valami, vagy valaki, de nemsokára úgyis kiderül. Akkor ébred fel még egy társa, Megan, aki szintén észreveszi a kupit, és még többet kérdez. Marion csak vállat von, és értetlenül néz maga elé, és várja, hogy valaki válaszoljon neki, nekik.*

Tárgy: Re: A forrás Szer. Jún. 20, 2012 2:50 am

*Rendkívül fülledt van, de ez egyáltalán nem szokatlan és meglepő, bár azért éjszakára valamelyest javulni szokott a helyzet. A nap azonban már kel, egészen ráálltak a természet órájára, úgyhogy nem sokkal azután, hogy az első napsugarak az arcáig elérnek ébredezni kezd. Megdörzsöli picit a szemét, nagy nyújtózkodás is belefér, majd jöhet a felismerés. A szag sem kellemes, hiszen a szétdobált ételek hamar döglődésnek indulnak, ezért is voltak eddig árnyékos, hűvösebb föld alatti helyen.* -Mi a...? *Pillant körbe eléggé értetlenkedve. Hogyan nem hallották, hogy valaki, vagy valami ennyire szétverte a fél tábort.* -Ha azok a nyamvadt majmok voltak...mert ideszoktattátok őket! *Morog kicsit, hiszen többen is elég gyakran járnak a Majmok tisztására, és nem lepné meg őt, ha időnként a kis aljasok eljárnának lenyúlni pár dolgot. De azért mégis csak meghallották volna.* -Miért nem hallottunk semmit? *Teszi fel a kézenfekvő, ám erőteljesen költői kérdést, majd nekiáll nagyjából összepakolni, legalábbis a saját holmiját mindenképpen. A kaják közül is ami ép, azt visszatenni, ami már nem, azt meg érdemes eldobni távolabb az erdőben, hogy ne csaljanak ide semmiféle ragadozót, vagy hasonlót. Közben persze azért megnézi a nyomokat, hiszen elég tapasztalt nyomolvasó.*

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2012. Jun. 04.

// Reggelt játszuk ki //

*Hajnal. A nap első sugarai most érik el az ózont, s nem sok kell, hogy fénybe boruljon a tisztás, ahol a tábor helyezkedik el. A forrás vízén még csak most csillan meg a fény, de nem sok kellemes dologra vetül még rá: Rendetlenség, szétdobált ennivaló, néhánynak már szaga is kezd lenni. És mindenki alszik. Vagyis, az túlzás, fél órán belül már kezdenek ébredezni az emberek, először talán csak néhányan. Minden eltartalékolt élelmük, eszközük felkutatva és eldobálva. A földön mindenféle lábnyomok, de csak olyan elmaszatoltak, semmit nem lehet belőlük kivenni.
Az első ébredező mellett mozgolódás van egy fán. Először kevéssé észrevehető, kevés nesz, mocorgás, de ha tetteskeresésre kerül sor, csak feltűnik.*

Tárgy: Re: A forrás Hétf. Jún. 11, 2012 10:07 am

*Szóba kerülnek a halottak és kiderül, hogy Trinitynek nem volt lélekjelenléte összeszedni a halottak cuccait. Hát Kevinnek sem volt a kedvence, de mégis inkább ő maradjon életbe, minthogy a halottaktól ne vegyenek el semmit. Ilyenkor sajnos a túlélés törvénye uralkodik és lehet, hogy még egymást is meg fogják lopni. Ettől azért fél a fiú, hogy mi lesz, hogyha itt kitör valami furcsa viadal a cuccokért, vagy akármi, de egyelőre még nem történt ilyesmi. Szóba kerül a biológia és a szakkönyvek is és Kevin elmosolyodik, amikor Trin azért is szakkönyvet kér tőle.*
- Oké, holnap megkeresem neked az egyik kedvenc könyvemet és odaadom. *biccent a lánynak mosolyogva, majd hozzáteszi:*
- De aztán nehogy eláztasd nekem! *vigyorodik, mosolya szélesebb lesz. Jó kedve van, habár soha nem is volt egy búval bélelt, most valahogy mégis kellemesebbül érzi magát, mint egész nap. Bizonyára a kellemes társaság teszi, amihez hamarosan csatlakozik Eric is. Kevin kifejti, hogy szerinte meg kell bízni mindenkiben maximálisan, hiszen csak így maradhatnak életben itt a szigeten. Szóba kerül a vadászat és az, hogy valami magas helyre is felmehetnének megnézni, hogy hol is vannak, vagy ilyesmi. Kevin is támogatja az ötletet, de biztos, hogy nem éjszaka. Eric lassan elköszön tőlük, mire Kevin elmosolyodik.*
- Menj ám Te is aludni Trin, majd őrködöm. Ahogy nézem, a ma esti őr kicsit elpunnyadt. *néz vigyorogva a barlang ajtajánál fekvő emberre, aki vígan horkol. Lexi is elaludt, így Kevin megsimítja a kutyus bundáját, nekidől a falnak és ráhajtja a fejét Lexi hátára. Erre a kutyus felnéz, megnyalja gazdája arcát, majd visszafekszik aludni.*

Hozzászólások száma : 3 Join date : 2012. May. 01.

* Kevin nagy igazságot mondott, és talán Ericnek is kezd helyreállni a lelki békéje, kell neki is, hogy tudjon számítani valakire, nincs annál rosszabb, ha az embernek egyedül kell megbirkóznia egy ilyen balesettel.Ericnek ez azért megy nehezebben mert ő zárkózott, de a mai napon sokkal oldottabb, és már régóta vágyott társaságra.* - Bizalom. Kedves, hogy ilyen jóhiszemű vagy. Sajnos az én bizalmamat már sokszor eljátszották, talán ezért vagyok sokszor befelé forduló. * Valamilyen késztetés folytán a mellette ülő szőkére pillant, aki éppen neki válaszol és viszonozza a pillantást,de aztán el is fordítja a fejét a kutya felé.* - Így van, kell a társalgás, mondom, én is már az őrület határán voltam, pár napja nem is beszéltem emberekkel. *Hallgatja a többiek ötleteléseit.* - Szívesen csatlakoznék én is majd arra a nappali akcióra. *Ericnek is sok minden eszébe jutott már.De valahogy kilátástalannak tartotta a helyzetet.A fiú szavaira csak bólintott, hiszen ő is egyetértett vele.A szőke leányzó neve számára megjegyezhetetlen, úgyhogy számíthat rá, hogy szőke/szőkeség nek hívja ha arra kerülne a sor.* - Mindent ki kell próbálnunk.Na és amúgy mivel foglalkoztok, merről érkeztetek? Ha nem vagyok túl tolakodó. * Kérdi közben hátradőlve ő is az égboltot kezdi kémlelni. Még él benne a remény, hátha meglát egy repülőt, vagy akármit ami segítségükre lehet.* - Viszont azt hiszem én most visszavonulok, majd holnap találkozunk.Kevin, Szőkeség.. Jó éjszakát. * Biccentett, majd eltűnt a sűrű sötét növényzetek közt.*

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2012. Apr. 23.

*Kevin zavarára csak kedvesen mosolyog, közvetlen leányzóról van szó, de egyértelműen azt,l hogy azért nem pillant fel rá, mert kimondottan tetszik neki, nem veszi észre, maximum azt, hogy csak magától a beszélgetéstől zavarban van, de hát a képregény-olvasós-fiatalok már csak ilyenek. A történésekre, hogy honnan szerezte a képregényt picit lefagy az arcáról a mosoly és az ajkába harap.*
- Értem... Én nem voltam rá képes, de két másik hajótörött, akikkel összeismerkedtem ezzel kezdték a parton. Összeszedni az élőket, és összeszedni a holtaktól azt, ami segítheti még az élőket. Képtelen voltam végigsétálni és segíteni nekik. *Meséli, vagy inkább vallja be őszintén, kicsit sebezhetőnek tűnik így, elszomorodva, de eléggé gyorsan megrázza a fejét, hogy ne vesszenek el ezekben a borzalmas dolgokban.*
- Biológia? Az istenért, Levi is éppen azzal húzott néhány napja, hogy nem nagyon értek a biológiához. Na adj csak ide egy könyvet, kiokosodok, aztán mást se fogtok tőlem hallani, csak hogy mitokondrium! *Mondja, kicsit dacosan, kicsit mosolyogva, mintha tényleg olyan fontos lenne mindez, mintha tényleg számítana egy ilyen témában az elszántsága. Kicsit kutyázgat, aztán a nyálat könnyedén a nadrágjába törli, nem valami higiénikus, de inkább a nadrágon legyen, mint a kezén, és figyelmesen hallgatja a válaszokat, figyeli az arcokat, egyikük sem tűnik túl veszélyesnek, attól függetlenül, hogy Eric talán egy fokkal feszültebb, mint kéne. Na jó, valószínűleg az lenne a normális, és ő túlságosan beletörődött, miután Levi levezette neki, hogy végül is ez egy gyönyörű egzotikus szigeti nyaralás. Csak kicsit rossz a kiszolgálás.*
- Jobb, mint a semmi, még sem várhatjuk el, hogy csak nekünk, csak most töltött pulykák szaladgáljanak egy lakatlan szigeten. *Feleli még a vaddisznós dologra, aztán végig hallgatja ismét a fiút, úgy tűnik, hogy ahhoz képest, hogy zavarban van, azért megy neki a beszéd, ezen kissé megnyugodva el is mosolyodik. Biccent, és néhány szót főz csak hozzá, Ericre pillantva, futtában belenézve szemeibe és végignézve arcán.* - Az ember nem magányos lény, muszáj társakat keresni a túlélésre, és ha elegen vagyunk, boldogulhatunk megfelelő munkamegosztással. Nem mintha én speciel értenék bármihez is, de lelkesnek lelkes vagyok. *Mosolyog kedvesen, aztán lassan elhúzza a száját arra, hogy bentebb veszélyesebb lehet.*
- Talán így van, este elmoccanni se merek, de talán nappal találhatunk valamit, alkalmasabb táborhelyet, vagy jobb helyeket vadászni, és szívesen körbenéznék egy magaslaton, hogy pontosan mekkora helyen is vagyunk. És biztosan megtalálnak minket. Hogyha nem megtalálnak, akkor mi építünk hajót valahogyan, mert én nem fogom itt leélni az életem további részét, ezt elképzelni sem tudom magamról, szükségem van a mozgásra, ennyi időt az érettségim óta nem voltam egy helyben.

Tárgy: Re: A forrás Hétf. Jún. 11, 2012 9:24 am

*Kevin esti elfoglaltságát megzavarja egy csinos, szőke leányzó, aki afelől érdeklődik, hogy mit is olvas, illetve, hogy hol is találta. Kevinnek elszorul a szíve és ez talál az arcán is látszódik, ugyanis lesüti a szemét és halkabban válaszol az elég kellemetlen kérdésre:*
- Egy kisfiú zsebében találtam. Tudom, szörnyű, hogy elvesszük a dolgokat a halottaktól, de nekik már nem kell, nekünk viszont lehet, hogy életmentő lehet. Persze, ezt most nem a képregényre értem. *nevet fel kicsit szomorkásan és eszelősen a fiú, hiszen pl. ruhadarabokra, vagy éppen cipőre gondol elsősorban.*
- Igen, elázott könyveket én is találtam, de szerencsére a sajátjaimat sikerült megmentenem. De nem hiszem, hogy ezek a könyvek tetszenének neked, csupa biológus szakirodalom. *vonja meg a vállát a fiú és szégyenlősen elmosolyodik, hiszen így végül is elárulta, hogy mivel is foglalkozik tulajdonképpen. De ezt nem érzi nagy hátránynak, hiszen Kevin már tudja a lányról, hogy ő egy személyzeti tag. Azt nem tudja, hogy tolmács, de úgy véli, hogy ez annyira nem is olyan fontos. Eddig talán két, vagy három olyan emberrel találkozott, akivel nem értette meg magát. Általában az angol nyelvet mindenki beszéli, még ha csak alap kommunikáció szintjén is, de akkor is. És a britt és az amerikai angol között sincs akkora hatalmas különbség, hogy nyelvi akadályba ütközzön a kommunikáció. Trinity a kutyusról is kérdez, mire Kevin elneveti magát.*
- Természetesen apró malac volt, amit Lexi fogott, nem valami nagy disznó. Azt mi vadásztuk le a többikkel. Levivel, meg a többi férfival. Kezdem megszokni, habár eddig annyira nem szerettem a disznó húst, de hát nem válogathat az ember ilyen körülmények között, nem igaz? *vonja meg a vállát Kevin és sóhajt is egyet, miközben kissé zavartan beletúr a hajába. Ekkor jelenik meg Eric, akivel Kevin eddig még nem nagyon tudott beszélgetni, de hát a férfi sem akarta annyira a kommunikációt és a társaságot, hiszen általában a kis saját, elszeparált bunkerében ücsörgött. Eric megjegyzésére, miszerint senkiben nem lehet bízni, Kevin felvonja a szemöldökét.*
- Én alapjáraton elég nyitott személyiség vagyok és úgy vélem, hogy egy ilyen balszerencse után az a legjobb, hogyha összetartunk és még több bizalmat adunk a többieknek, mint amennyit egy átlagos esetben adnánk. Én megbízok mindenkiben egészen addig, amíg nem csinál valami hülyeséget. De remélem, hogy arra nem lesz szükség.*mondja el Kevin a saját véleményét ezzel kapcsolatban, majd a lányra néz, hogy neki mi is a véleménye erről az egészről. Trin egy érdekes ötlettel áll elő, miszerint menjenek fel valami magasabb helyre.*
- A füstjel jó ötlet, de a parton hatásosabb, hiszen akkor a tüzet is meglátják. Úgy tudom, hogy akik a parton maradtak, ők folyamatosan táplálják a tüzet. Három napja voltam utoljára a parton, akkor még bőven égett a tűz. Nem szabad hagyni, hogy kihunyjon, mert akkor esélyünk sem lesz, hogy megtaláljanak minket. *magyarázza el Kevin a dolgokat, amiket a parton látott. Eric felé pillantva sóhajt egyet és lesüti a szemét.*
- Bíznunk kell abban, hogy megtalálnak minket. *motyogja kicsit halkabb hangon és felnéz az égre egy nagy sóhajtás közepette. Személy szerint ő is csak reménykedni tud, hogy értük jön valaki.*

Hozzászólások száma : 3 Join date : 2012. May. 01.

* Ericnek is kellene valamilyen elfoglaltságot keresni, ami néha visszaterelné őt a normális gondolataiba, ugyanis kezd teljesen bekattanni a "bezártságtól". Meglepő, hogy más is fent van ilyenkor még, hiszen ki tudja milyen lények merészkedhetnek a szigeten. Eric többször hallott furcsa hangokat, legalább is ő annak vélte őket, persze ezeket soha nem mondta még senkinek, hiszen még a végén őrültnek hinnék. Egyelőre messziről hallgatta a pár társalgását. Valóban nem gyakran dugta elő eddig az orrát a bunkeréből, de amióta idekerült, mindenben a túlélést keresi. Nem tudja eldönteni, hogy az elszeparáltság vagy ha együtt maradnának az lenne a jobb. Ha együtt maradnak, hangosak, zajt csapnak, és figyelemfelkeltőbbek, viszont erősebbek is. Az állat nem vette őt észre, és az is megnyugtató volt, hogy barátságosnak tűnt.Így hát előbukkant a növényzetből. A hirtelen megjelenését egészen jól fogadták, pedig ő nem erre számított, hiszen a szigeten senkiben sem lehet bízni, és nem tudják bizonyítani, hogy kicsodák is ők. A srác és a szőke csinos leányzó viszont egyáltalán nem tűntek veszélyesnek, halovány mosoly játszott a fiú ajkain, és közelebb sétált, hogy viszonozza a kézfogást.* - Kevin, Örvendek. * Azt hitte, hogy majd kissé ellenségesek lesznek vele, hiszen alig merészkedett elő, viszont kellemesen csalódott.* - Igazatok van. *Leül a földre és a tűzre mered.* - Tudjátok, semmiben nem lehet itt biztos az ember, senkiben nem bízhat, aki most a barátod, lehet, hogy holnap az ellenséged. * Hangjában a szomorúság hallható, és a megtörtség. Trinitynek biccent.* - Igazad lehet, mindenesetre örülök, hogy nem csak én merészkedtem elő ilyenkor egyedül. Kezdtem beleőrülni, hogy nincs társaságom. * Humorizál. Trinity ötletére aztán egyik szemöldöke kétkedőn a magasba szökik.* - Veszélyes dolog, bár az egyetlen lehetőségünk talán az. * Beletúr sűrű hajába és arcát a tenyerébe temeti.*
- Őszintén, szerintetek valaha kiszabadulunk innen?

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2012. Apr. 23.

*Trin például egyáltalán nem tart az őrülettől, ugyanis úgy érzi, hogy vannak itt elegen ahhoz, hogy új impulzusokat kapjon, ne legyen minden monoton, még jó ideig tudnak mit csinálni, legyen az vadászat, halászat, gyűjtögetés, építkezések, hogy az életkörülményeket javítsák, nem olyan unalmas ez a helyzet, hogy bele kelljen őrülni, habár a kiút még annyira nem rajzolódott ki a szemük előtt, de hát... Egy kis türelem, egy kis igyekezet, és csak megjön a hatás. Kicsit beleles a képregénybe, de amikor félredobja a képregényt a srác nem megy utána, annyira nem érdekli, hogy utána vetődjön.*
- Képregény? Hát, csoda, hogy ezt megtaláltad, én a parton csak szétázott könyveket láttam. Van még valamid? Bár rosszat tesz a szemednek, hogyha így este olvasgatsz. *Beszél kedves hangnemben, kicsit elmosolyodva, igazán nem okoskodik, egyszerűen csak beszélget és mondja, ami az eszébe jut. Mikor a kutyus megnyalja a kezét halkan felkuncog, nem akar hangosabban, kicsit feszélyezve érzi magát a szigeten töltött éjszakákkor, inkább nem zavarna fel itt semmit.* - A kutya? Vaddisznót? Hűha, nem semmi, de abba bele is hallhatott volna, hiszen a vaddisznó nem egy gyenge állat. *Álmélkodik csendesen, s felemeli a tekintetét, mikor még egy férfi jelenik meg, nem mintha zavarná, hogy férfi uralom van, de azért kicsit furcsa neki, végtére is eléggé idegenek. Lényegében ugye mindenki mindenkinek idegen volt idáig, szóval ezt meg kell szokni. Biccent Kevin szavaira, hogy örömmel látják, aztán ő is köszön.*
- Én pedig Trinity Tirosa, röviden csak Trin, és örvendek. Valami telihold lehet, hogy éppen ezen az éjszakán nem tudunk aludni? *Kérdezi kicsit elviccelve a dolgot az ég felé pillantva, majd vissza fordul a férfiakhoz, bár Kevin inkább srác még, mint férfi, de ez most mindegy is. Önkéntelenül is a keze a combjaira fut, ugyanis ma van először szabadon a lába, eddig mindig kötésben volt. Végig simít a combján a vágáson, picit bizsergető érzés, érzékeny, de annyira nem fáj.* - Azt hiszem, hogy ideje lenne az erdőbe beljebb hatolni nappal, hátha találunk valamit, esetleg egy magaslatot, ahonnan jeleket küldhetünk, hátha valami füstjel kisegít minket. *Veti fel az ötletet, bár nem tudja, hogy a másik kettő mennyire túrázós, vagy mennyire marad inkább a táborhelyen. Ő maga hihetetlenül használhatatlannak érezné magát egy ilyen túrához, nem elég talpraesett a természetben, hát lehet, hogyha lesz ilyen túra, akkor is marad.*

Tárgy: Re: A forrás Hétf. Jún. 11, 2012 8:44 am

*A képregénynek lassan vége szakad, ami elég kínos, ugyanis Kevin már kb. harmadszorra vette kézbe. De valahogy nem talált más olvasnivalót a szigeten, így csak ez marad meg neki. Márpedig Kevin imád olvasni, egyszerűen szüksége van arra, hogy mindig olvasson valamit. Habár természetesen valami szakkönyvnek jobban örülne, de már a nála lévő könyveket is totálisan elolvasta. Szerencséje volt a srácnak, hiszen a fontosabb dolgait egy vízhatlan táskába pakolta, így a cuccának a legtöbb része nem ázott el. Persze a laptopja, meg a mobilja már réges-régen lemerült, nem is tudná itt semmire sem használni. Eleinte még játszott a gépén, hogyha unatkozott, de elég hamar lemerült, így most már csak kártyázni tud, vagy olvasni. Esetleg a többiekkel beszélgetni, de hát elég sokan kétségbe vannak esve, nem sokan vannak olyanok, akik esetleg társasági lények, vagy egyszerűen csak cseverészni szeretnének. Most már elég sokan alszanak, Kevin azonban nem nagyon tudja álomra hajtani a fejét. Látott egy furcsa növényt az erdőben és azon kattog az agya, hogy vajon milyen faj lehet, vagy lehet, hogy egy totálisan új fajról van szó és esetleg róla nevezhetnék el, vagy valami ilyesmi. Ezen gondolkodva kapja fel a fejét arra, amikor egy leányzó, az egyik személyzeti tag megszólítja. Felkapja a fejét és szembe találja magát egy igen csinos nővel, aki nem lehet sokkal idősebb nála.*
- Szia! Áh, csak... *mosolyodik el szégyenlősen és kicsit oldalra dobja a képregényt, jelezve, hogy sokkal jobb társaságnak tartja a hölgyet, mint a képregényt* -...valami hülye képregény. Nem érdekes... *motyogja a srác. Kicsit zavarban érzi magát, hiszen tetszik neki a lány, de még nem beszélt vele olyan sokat és kicsit kellemetlen ez a dolog. Mindegy is. Figyeli, ahogy Trinity a kutyushoz nyúl. Még szerencse, hogy Lexi elég kedves teremtés és igen közvetlen, így nem meglepő, hogy egyből nyalogatni kezdi a lány kezét. Hogyha kicsit vadabb lenne, akkor lehet, hogy már több embert megtámadott volna, de így, hogy ilyen kedves, elég sokan kedvelik a szigeten és gyakran viszik el sétálni, vagy vadászni magukkal.*
- Vadászik velünk. Múltkor egy kis vaddisznó fogott magának, másnap meg valami egérféleséget. Úgyhogy megszerzi ő magának az ennivalót, de persze a sajátomból is szoktam neki adni. És amúgy viccen kívül, imádja a kókuszt! *mosolyodik el Kevin, miközben elgondolkodva nézi a kutyust és szeretetteljesen néz rá. A növényzet hamarosan szétnyílik és a különc srác jelenik meg, aki nem sokat kommunikált még senkivel, de róla elég sok szóbeszéd esett mnár. Kevin nem tudja, hogy Trinity hallotta-e a pletykákat a férfiről, hogy soha nem jön ki a bunkeréből és alig beszélget a többiekkel, minden esetre ő személy szerint örül, hogy végre csatlakozik a csapathoz.*
- Jó estét! Nem zavarsz, gyere csak, örömmel látunk. Kevin Branson. *nyújt kezet a fiú és fel is emelkedik kicsit, megadva a tiszteletet az idősebbnek.*
- Bocs a tegezésért, de azt beszéltük a többiekkel, hogy felesleges magázódni... *magyarázza meg a tegezést Kevin és kíváncsian, kissé félve nézi, hogy mit is szól hozzá a férfi.*