Valahol az óceán közepén... A part.

Hozzászólások száma : 87 Join date : 2012. Apr. 22.

First topic message reminder :

Valahol az óceán közepén... A part

Finom homok, napsütés, tikkasztó meleg, pálmafák... az idilli összképet csupán a hajó roncsai zavarják meg, amiből nem kevés van szétszóródva. Talán van köztük valami hasznosítható is, de lehet hogy az egészet egyszerűbb lenne meghagyni a dagálynak, hogy elvigye majd. Bár az is kérdés, hogy dagály majd lesz, vagy most épp az a van? Egyelőre még minden bizonytalan, hiszen a hajó törést szenvedett utasok egyelőre nem sokat tudhatnak a szigetről. Az biztos, hogy élelmet nem igazán sodort partra a szél, innivaló szintén nem nagyon van, esetleg 1-1 ládában, a sós víz pedig nem alkalmas emberi fogyasztásra. Forróság van, az égen gomolyfelhők gyülekeznek, szinte bármikor eleredhet egy trópusi eső, bár lehet hogy még jót is tesz és mindenki felfrissülne tőle kicsit. Izzadni ugyanis erőteljesen lehet, hiszen nagyon magas a páratartalom.
Elszakítva tekintetedet az égszínkék tenger színétől, aminek persze nem a szépségében gyönyörködsz, hanem várod, mikor tűnik fel egy hajó, ami nem törik ripityára az alattomosan megbújó sziklákon...bár nem is vagy benne biztos, hogy ti e miatt süllyedtetek el. A hátad mögött megláthatod a sűrű erdőt, ami mintegy fenyegetően magasodik felétek. Viszont azt is sejted, hogy kénytelen leszel bemerészkedni, hiszen élelemre és innivalóra is jó eséllyel csak arrafelé tehetsz szert. Nincs más hátra, mint előre...nem ülhetsz egész nap és nézheted a vizet, mert a sült galamb nem röppen a szádba. A mélázásból hangos kiáltás zavar fel, talán egy újabb túlélőt sodort partra a víz...lehet, hogy segítened kéne...bátorság!

*Őt aztán nem zavarja a tesózás, ellenben Levi felvetésére bólint.* Rendben, tedd azt, még jól fog jönni, ha találunk ilyesmit. *végül elindulnak, Megan is utoléri őket, és közösen megkezdhetik a szervezett munkát.* Azt hiszem még másokat is megkérhetünk a segítségre, nyugodtan maradj ki belőle, ha nem érzel hozzá ingert, nem szégyen. *Mosolyog derűsen a lányra, magabiztos jókedve csak néhány pillanatra szokott elszállni, de hisz a sorsszerűségben, és kész lesz ebben a helyzetben is megtalálni a pozitívumot.* Ahogy mondod, mélyre kell majd ásnunk, és nem a part mellett, mert vagy a víz mossa ki őket, vagy pedig a dögevők, már ha vannak itt ilyenek. *Mivel picit előrehaladtak Megannal, neki súgja oda* Éjszaka kerestem ismerős csillagképeket, de alig sikerült őket megtalálni, és nem abban az elrendezésben, mint vártam. Hol a fenében vagyunk? Ez biztos, hogy nem Kuba... *Néha aggódva hátranéz a sebesült Trinityre, és csóválja a fejét, tényleg nem árt, ha mielőbb menedékbe tudnak vonulni, és szereznek sebtisztítót, mondjuk alkoholt. Erre felötlik számára valami, mintha a konyhakabinban látott volna, de az élelem volt a fontos, nem az ivászat, remélhetőleg ezt majd a függő Levi is megérti.*
Meg kéne találni legalább pár csomagot, hátha össze tudunk rakni valami adóvevőt. Van egy laptopom, azt szét lehetne szedni. Ha még nincs a víz alatt. *Visszafordulva végighallgatja a hostess leírását és bólint* Semmi baj, nyugodj meg, üljetek le, majd keresünk gyógyszert, és intézzük a halottakat. Ha mindenképpen segítenél, akkor gondoljunk az ebédre, valami gyümölcs esetleg lehet a fák között. *Talál pár beszélgető utast, akik már elkezdték felhalmozni a hasznos dolgokat, ők voltak a grillező bagázs. Jobb híján elvesz pár nagyobb kést, és az élelmekből is egy nagyobb adagot, és a táskájába rejti őket.*

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2012. Apr. 23.

*Eszik néhány falatot abból a bizonyos vagdalthúsból, már nagyon éhes volt, de azért nem eszi meg az egészet, egyrészt eléggé madárétkű leányzó, másrészt egyáltalán nem akar önző lenni, és ahogy meghallja, hogy harmincan vannak, még az étvágya is elmegy. Hiszen nem ő az egyetlen akkor, aki rászorul, biztosan van olyan, aki képtelen volt szerezni élelmet.* - Én csak itt a közelben voltam, nem vagyok valami... mozgásra kész jelen pillanatban. *Mutat le a lábára kissé, és a konzervet nem ette ki teljesen, hátha a következő egy-két órában még találnak élő embert, és odaadhatja neki. Mikor felajánlja végül Levi, hogy segítene neki, akkor hálásan biccent. Leül az egyik bőröndre, felcsúsztatja a szoknyáját, hogy tisztán látszódjon a seb. Az ellátás alatt nem mocorog, tudja, hogy azzal csak magának csinálna kárt, inkább kicsit elfordul, hogy ne nézze meg a sebet, amit Levi átkötöz. Vágás, valami fém élesebb dolog szaladhatott át vízszintesen a combján, sok idő lesz, míg begyógyul. Beharapja kissé az alsó ajkát, de nem nyöszörög fel, nem akar ennyire anyámasszony katonának tűnni.* - Köszönöm, Levi. *Szól hálásan, és lehúzza újra a szoknyáját, hiszen a seb jó 10 centivel a térde fölött van, külső combján. Még jó, hogy nem a belsőn, mert az igazán zavarba hozta volna, bár így is kissé belepirulna az átkötözésbe, hogyha nem fájna a dolog. Eligazgatja tehát a ruháját, majd talpra áll, most sem nyög, csak átfut az arcán egy röpke fájdalom.*
- Negyvenes évek végén, ráncosodó, hordó hasú, a kapitány mindig fehér kapitányruhában járt, szürkés-ősz kopaszodó haj, francia származású, angolt csak töri. *Felel Bradre pillantva a szűk leírással, és igyekszik a többiek után bicegni, ugyanis, ha már megismerte őket, nem akar egyedül maradni. A hullákról azonnal elkapja a fejét, egy pillanat erejéig sem néz rájuk, inkább a tenger, vagy a part, vagy bármi más.* - Lehet náluk kés, fegyver, de én képtelen... Képtelen vagyok átkutatni egy holttestet. *Böki ki, nyelve egyet, talán éppen ezzel leszorítva a rosszullétét, orrát is kissé befogja, hiszen a hullák kellemetlen szaga az egyik, ami a hányáshoz vezethet.*

*Bradnek bólint. Igen, sajnos tisztában van vele, hogy ez most az azt eszed, amit kapsz, főleg hogy itt meg kell enni azt az 1-1 konzervet, amit kibontanak, mert nem kifejezetten van hűtő, ahova el lehetne pakolni.* -Ahonnan ezeket hoztad, ott volt még bármi is, vagy már teljesen kifosztották? Lehetséges, hogy ha találunk valami hasznosat, akkor kellene valami hely, ahova elpakoljuk, hogy a hirtelenebbek ne pazaroljanak nagyon. Trin szavaira elmosolyodik.* -Nem kell mindenhez gyógyszer, ha nem olyan mély a seb, csak rendesen el kell látni, a többit majd a szervezet megoldja. Azt pedig reméljük, hogy nem lesz senkinek sem súlyosabb baja, mert akkor... *Elharapja a mondatot, jobb nem belegondolni az ilyesmibe, inkább mindenkinek óvatosan ténykedni, hiszen egy nagyobb sebesülést nem tudnának ellátni gyógyszerek nélkül, az biztos. Főleg, hogy orvossal sem találkoztak még, pedig milyen jó is lenne, ha akadna egy a hajótöröttek között. Annyira nem tudja, hányan vannak, úgyhogy ezt meghagyja Bradnek.* -A hajón elég sokan voltak, 5-6 fő iszonyatosan kevés lenne. *Sóhajt, hiszen így is biztosan sokan életüket veszítették, ki is derül, hogy ez így is van. Akik pedig eltűntek azok ki tudja, hogy meghaltak szintén, vagy valahol másfelé vannak a part mentén. Levi szavaira csak elmosolyodik finoman, majd inkább a homokot fixírozza, miközben leveszi a lábáról az edzőcipőt, amit éjszakára azért visszahúzott.* -Jól van, persze. *No azért látszik rajta, hogy teljesen nem ért egyet. A függőségnél szerinte a fokozatosság elve nem sokat használ, így is úgyis kínzó lesz, amikor elfogy majd az utolsó szál, akkor jobb lesz nem a fickó közelében tartózkodni. Feláll végülis és Brad után indul.* -Segítek, bár azt hiszem az ását választanám... *Kapja el a tekintetét, amikor egy enyhén kékes vízihulla mellett lépdel el. Nem sok kell, hogy az ananász reflexből ne köszönjön vissza... Néhány pillanatig erősen szorítja a száját és igyekszik egészen másra gondolni.* -Talán egy törött deszkával, ahol lazább a talaj. De érdemes bentebb ásni, mert itt könnyen leviszi a homokot a víz és akkor ugyanott vagyunk. Még nem tudni, meddig jön fel a dagály. *Tesz egy újabb javaslatot, pedig soha nem gondolta magát semmiféle vezetőnek, de ki tudja, lehetséges, hogy ilyen körülmények között mutatkozik meg az ember igazi jelleme? Ő mindig inkább csak saját magát vezette, de az tény hogy logikusan és józan paraszti ésszel sok minden megoldható.*

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2012. Apr. 28.

*Közben kikerülnek a partra, lábát szúrja egy kicsit a homok, hiszen azért még a nap süt, és a délutánról itt maradt a tűzforró talaj, úgyhogy lábát szedve keres a többiekkel jobb helyet. Látja, hogy zavarja Megant a cigi, és bár annyira nem veszi szívére, de hát mégis csak egybe vannak zárva, egy fél percre elvonul, majd csak akkor tér vissza, ha már eldobta. Rágó sajnos nincs nála, de annyira nincs kanos kedvében, hogy bárkire is rányomuljon most. No meg, mivel valószínűleg senki nem hozott magával fogkefét és fogkrémet a szigeti kiruccanásra, se szappant, nem lesznek annyira jó illatok, hogy egy ártatlan cigarettaszál bárki orrát bántalmazza.
Megan szavaira megnézi az új lány lábát, és szemöldökét összeráncolva felméri.* - Ha gondolod, evés után ellátom. - *Ajánlja fel könnyedén, nem is azért, mert ennyire jószívű, tévedés, inkább perfekcionista, zavarja, ha valami „hiba” van a képben, és ha tud segíteni, megteszi, mert fel tudja fogni, hogy ő is fog még errefelé rászorulni a többiekre. * - Kösz, tesó. - *Néz hálásan Bradley-re, ha esetleg zavarja a megnevezés, majd maximum leszokik róla. Amikor kritizálják dohányosságát, egyszerűen megrántja a vállát.* - Előbb-utóbb kénytelen leszek leszokni, de jelenleg durva lenne, ha rögtön le kéne tennem. Csökkentem az adagomat. - *Ezt szinte felajánlja, hogy na jó, megteszi, de érti a mögötte lévő rációt. A függők így viselkednek, ezt talán a nő is tudja, adni kell neki egy kis időt. A mennyiséget meg kénytelen lejjebb venni, hisz napi másfél dobozzal elég gyorsan elfogyna aprócska készlete.
Egyetért Bradley-vel, ő maga is feláll, és először visszasétál táborába, hogy összegyűjtött készletéből valami rongyokat hozzon, amivel tud segíteni Trinitynek. Visszatérve neki is áll – amennyiben hagyják - ellátni a sebet, bekötözi, óvatosan, vigyázva, minél kevesebb fájdalmat okozva, de persze bőven ki kell mosni sós vízzel, a fertőtlenítés miatt. *
- A gyógyszereket bízzátok rám, szétnézek, hogy mit tudok találni. Meg végszükség esetén a növényekből minimális szintű ellátást tudok készíteni.
*Gondolkozik el komolyan, újra felállva, nézve, ahogy Brad nekilát ásni, bár még kérdéses, hogy akarják csinálni, mert ennyi hullának gödröt ásni, csak úgy kézzel nem lehet.*

*Arca megkeményedik, amikor látja, hogy az érkező Levi mennyire nehezen bírja cigi nélkül, de nem önti szavakba a meglátásait, de mintha egy sötét árnyék futna végig a szeme előtt. Inkább elfordul, és csak odamordul egy köszönést. Inkább kiméri Megannak a reggelit, és a kosarat is átadja, hogy a leányzó tudjon mi felett enni. Mivel nem irígy, a saját adagjából végül ad Levinek is, és ő csak akkor kezd enni, ha már Trinity is helyet foglalt náluk.* Egyenlőre nem nagyon válogathatunk Meg. *Válaszol cserfes tűnődéssel, és igyekszik gyorsan enni, hogy mihamarabb erőre kapjon. Azon kellemesen elmosolyodik, hogy a látszólag hallgatag lány milyen jó tanácsokat oszt mindenkinek, érdemes lesz rá később is hallgatni, jó vezetőnek tűnik. Ám ebben a világban egymásra vannak utalva, nyilván közösen kell majd döntéseket hozni. Trinity nemcsak mozdulataiban, viselkedésében is hajaz az őzgidára, ez Bradben szimpátiát kelt.* Úgy láttam tegnap, hogy Levi ügyes a kötözésben, érdemes a segítségét kérni. *Biccent a nikotinfüggő felé, aztán ő maga végez, és fel is áll.* Este még körbejártam, és tévedtek, közel harmincan vagyunk. Viszont kétszer ennyien eltűntek, vagy meghaltak. Azt hiszem én nekiállok az ásásnak, és ahogy mondod, gyógyszert sem ártana szerezni. *Na igen, de kérdés, hogy honnan szerez ásót. Elindul a parton, és picit megrezzenve szemlél meg egy hallottat, akinek a mellkasába fúródott valamiféle vasrúd, de legalább nem szenvedett sokat. Aztán eszébe juthat valami.* Trinity... megpróbáljuk megkeresni a személyzetet? Hogy néz ki a kapitány?

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2012. Apr. 23.

*Már jó ideje bámulja csendesen a tengert, felhúzott, átölelt lábakkal, mikor felé szól egy pasi kicsit távolabb tőle. Először is összerezzen, mint egy őzgida, ha rejtekhelyét megpiszkálják, majd felemeli a tekintetét és hátrafordul hozzájuk. Túlélők, néhányan még kószálnak a parton, de ők mások, eléggé közvetlenek ahhoz, hogy talán rá is vegye magát egy kedélyesebb beszélgetésre, bár még eléggé sokk alatt áll, hiszen a személyzetből sokakat ismert és törtrészüket látja itt, a szigeten. Lassan talpra kecmereg, leporolja ruháját, ami egy térd fölé érő szoknya és egy matróz felső, kiegészítve a combján egy szép nagy kötéssel, ami kicsit át van vérezve és lelóg, még a szoknya alól látszik. Csöppet sántítva indul el hozzájuk, de amikor Megan elindul felé, annak őszintén megörül, akkor csak feláll és nem is nagyon halad semerre sem.* - Trinity Tirosa, és köszönöm, Brad. *Köszön, egy fáradt, de kedves mosollyal mindenkinek, hiszen mindenki bemutatkozott neki egy pillanat alatt. A húskonzervet elveszi és nagy levegőt vesz, rákényszerítve magát, hogy ne legyen semmilyen szinten finnyás, mert esélye sincs válogatni az ételek közül. Azt kell enni ami van.* - Igen, tudom, egy bizonyos szintig igyekeztem elkötni a sebet, a tenger sós vize pedig valamennyire megölhette benne a baktériumokat, de... Gyógyszeres dobozt én nem találtam. *Mondja a nőnek, aztán a cigarettára nem szól maga semmit, inkább csak áldja az eget, hogy már három éve leszokott róla, és most nem egy szigeten sínylődve kell szenvednie.* - Hányan vagyunk? Én öt-hat embert láttam a parton kószálni ezalatt a két nap alatt, de az is lehet, hogy teljesen szétszórt minket a hajótörés.

*Trin azért valószínűleg valamivel távolabb van, mert a lugas nem valószínű, hogy közvetlenül a parton található meg, de a fák közül azért észreveszi a parton ücsörgő lányt. Úgy tűnik, hogy a lábsérülés a nők sajátja, hiszen neki is a sípcsontjára sikerült egy nagyobbacska horzsolást szerezni, ami már egészen szépen gyógyul, mióta a segítőkész Levi ellátta. Brad megérkezik a kajával. Az ananászra elhúzza picit a száját, aztán a hal...* -Azt hiszem itt jobb nem finnyásnak lenni, de pech, hogy nem bírom az ananászt, és a halért sem vagyok ode. Bár attól tartok, itt főkén tényleg ez lesz a menű, bár még nem tudom, hogyan fogunk ki bármit is a vízből... *Morfondírozik, mikor Brad oda is hívja a távolban ücsörgő lányt. Úgy dönt, inkább feláll és a part felé indul.* -Neked van igazad, tényleg érdemes lenne egyáltalán felmérni hányan vagyunk és hányan már nincsenek. *Trinityt célozza be tehát, a kofferekre pillant, megpróbálja a sajátját is kiszúrni, de sajnos nincs köztük. Talán majd idővel azt is kisodorja a víz, de lehetséges, hogy akad pár dolog, ami a víz alatt rekedt. Vajon milyen messze lehet a roncs nagy része a víz alatt?* -Megan Cooper, szia! Nem fest valami jól a lábad, tudod ugye? *Levire pillant kérdőn, hiszen ő valószínűleg valamelyest a hostess lány lábát is el tudná látni. A cigarettára, vagy ha már eldobta, akkor az utószagra elhúzza a száját.* -Neked is kellemes délutánt, de mi lesz, amikor elfogy? *Dönti picit megrovóan oldalra a fejét.* -Nem lenne jobb önként eldobnod, mint megvárni, hogy magától jönnek az elvonási tünetek? Lehet, hogy még erőd teljében jobban kibírnád, pár nap múlva viszont már a nap is kiszívja az erőd, a kajahiányról nem is beszélve. *Nem akar nagyon korholó lenni, de az nem biztos, hogy hasznos lenne, ha még a nikotinfüggőt is ápolni kellene, miközben éppenséggel a túlélésért folyik a harc.*

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2012. Apr. 28.

*A második nap az ébredés után... ő pedig előre-hátra hintázgat, ideges, egy picit remeg is a keze, ennek ellenére tüzet próbál csiholni. A második nap az utolsó cigi után... Egymás mellé kirakosgatta a napra a megmaradtakat, elég gyorsan megszáradtak, úgyhogy most egybegyűjötte őket. Valószínűleg szörnyen sósak lesznek, de pont nem érdekli most, ha a nikotint bennehagyta az a szemét óceán.
Vagy tíz perc eltelik, mire a szikla árnyékában elkezd szállingózni a füst, és eszeveszetten próbálja táplálni oxigénnel a szerencsétlen tüzecskét, pakolva rá a pálmafákról lehorzsolgatot éghető szöszöket. Már nyúl is a cigijéért, s nem telik el fél perc, mire sikerül is meggyújtani. Aztán hosszan, hálásan élvezi ki az első slukkot.* - Sikerüüüült! *Ordít, mintha minimum valami Nobel díjat érdemlő tettet hajtott volna végre, és rögtön indiántáncot kezd lejteni az immáron végmásodperceit élő tűz körül. Na nem mintha olyan jó lenne. Borzalmas íze van, alig bírta ki, hogy ne köhögjön, és amikor már vagy fél perce szívja, el is fogja egy rendes köhögő-roham, sós, szegfűszeges, kitudjamégmilyen cigit még nem próbált, kell egy kis idő, amíg hozzászokik.
Indul is elujságolni sikerét a tegnap megismert két másikhoz, Megant pillantja meg először, bár már jelentősen többen kószálnak ide-oda, most magával is hozza zsebében a kincsét, a három dobozka személyeiben, és el is indul felé. Nem mintha olyan jól érezné magát, mindene sajog, borostája kínozza őt, és még sorolhatnánk.. De a lényeg már megvan.. arra pedig ne is gondoljunk, mi lesz ha elfogy.* - Szép jó napot! - * Köszön egyszerűen, letelepedve a nő, és a közben megérkezettek mellé.* - Hogy telik az első rendes nap az álomszigeten? - *Ironizál keserűen, miközben szemével a harmadik társukat keresi, a hasa korog egy picit, jelezve, hogy elfogadna némi táplálékot, szóval ő is odafordul Bradhez, hogy jusson valami. A hostess felé biccent, és közben nevét is elmondja. Kezében ott a cigeretta szál, de úgy irányítja a füstöt, hogy ne legyen zavaró, meg alapból egy minőségibb típusú, szóval nem brutális szagot áraszt magából.* - Levi Jefferson, örvendek.

*Számára nem volt annyira kényelmetlen, hiszen már többször utazott egzotikus tájakra anyagot gyűjteni, ezért összetákolt magának egy kis vackot, ahol meg tudta húzni magát. Az éjszaka viszont nagyon hangos volt a csivitelő trópusi madarak és a dzsungel zajai miatt, de azért valamennyit tudott pihenni. Reggel már nagyobb a borostája, mint előző nap, ezért feltett szándéka kicsit rendbeszedni magát, amint erre lehetőség adódik. Felnyalábolja a fényképezőt, no meg a kabinból összeszedett konzerveket, és megindul Megan fészke felé a lugasnál.* Jó reggelt, meghoztam a reggelit. *Ül le mellé, és mivel a konzervekről leázott a papír, találomra bont fel egyet* Ananász... Hát nem túl laktató, de ha kéred... *Bontja a következőt.* Tonhal! Hát halból nem lesz itt hiány. Kenyér nélkül kissé erősnek gondolom, de megpróbálhatjuk. *A kérdésre megtörli izzadó homlokát, mert már minimum kánikula van.* Először inkább el kéne temetni a halottakat, mielőtt még rájuk járnak a bogarak. *Vonja meg a vállát, aztán egy közelben ücsörgő hölgyet pillant meg, őt is odainti* Egy kis reggeli lakoma? *Nyújt Trinity felé egy bontott konzervet, vagdalthús a tartalma.* Brad. *Mosolyog a hostessre.*

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2012. Apr. 23.

*Már néhány napja megesett a hajótörés, és a személyzetis leányzó eléggé kétségbeesett, habár minden eshetőségre mindig kitanítják a személyzetet, de ettől függetlenül eszébe se jutott az eshetőség, hogy ez a hajó, amin hostessként dolgozott elsüllyedhet. A parton ül, a homokban, ezidáig valami árnyas helyen volt, de így fél öt felé már nem égető a nap melege napszúrástól sem tart. Mivel telnek a napok, az órák, élelmet kellett gyűjteni, amit megpróbált az úszó bőröndökből is átnézni, a katasztrófában már oly mindegy, hogy melyik bőrönd kié volt. Mindent kihalászott a partra, miközben a lábán lévő véres sebet égette gyönyörűen a tenger sós vize. Egy anyaggal lefedte, de az anyagon is látszik, hogy kissé véres, sőt, félő, hogy el fog fertőződni. Hogyha kóválygó utast lát, akkor fájdalommal nem törődve odamegy hozzá, megkérdezi hogy van, azon a nyelven, amelyen a másik tudhat, szeretne mindenkit egybe gyűjteni, hogyha már tolmácsszerűen mindenkit megért. (Nem minthogyha a beregizettek között nem csak angol lenne).
Megan pedig minden bizonnyal a parton őt is látja üldögélni most, csendesen, a tenger felé nézve, mellette sok-sok bőrönddel, fele kinyitva, fele még bezárva, nem mindent nézte még át.*

*Sikerült nagyjából átvészelni az éjszakát, de azért meg kell hagyni, hogy a földön aludni...nem annyira megszokott számára. Rendesen fáj a háta, amikor összekaparja magát, annak ellenére is, hogy igyekezett pálmalevelekből legalább valamivel puhábbá tenni a talajt. Kialvatlan, mert elég korán kelt a nap, és nehezen is aludt el éjszaka, túl nagy volt a csend. A városi zajt szokta meg, itt pedig maximum a tenger távoli morajlása jutott el hozzá, esetleg a többi utas időnkénti horkolása, ami megint csak nem sokat segített alvás terén. Brad valamennyi konzervet zsákmányolt, úgyhogy a férfit keresi elsősorban tekintetével, jó lenne valami reggelit keríteni, no meg kitalálni, hogy mit tegyenek a továbbiakban. Fogalma sincsen, hogyan lehetne jelzést küldeni, esetleg a hajó roncsaiban találhatnak rádiót, de vajon nem ment-e teljesen tönkre. A kis forrás legalább vizet ad, bár eléggé távol van a parttól a lugas, amit sikerült lelniük. Igaz, ez is jobb, mint a semmi. Felpillant a fák között beszűrődő napsütés irányába, hiszen már délután lehet, legalábbis a nap állásából következtetve és ma még szinte semmit sem csinált.* -Mi legyen a mai program? Lehet, hogy keresni kellene még túlélőket... *A parton láttak néhány embert még előzőleg, de biztosan vannak még olyanok, akik távolabb vetődtek partra.*

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2012. Apr. 28.

*Némán biccent a köszönetre, szerinte ez magától értetődő, ha valaki ért valamihez, és semmibe nem kerül segíteni a másiknak, megteszi. Persze ebből nem kell arra következtetni, hogy Levi a nagy, segítőkész Teréz anya férfiben, az nem kicsit lenne túlzás.
Hamar megtalálják a vizet, melyet valószínűleg már Bradley is meglelt, csak nem szólt róla hősünknek. A lánynak is helyet adva elkezd inni, inkább nem tart kiselőadást, mennyire fontos a szervezetnek a víz, csak tudja ezt ő magától is. Közben megjelenik a férfi is, akire - száját megtörölve - rápillant, majd odalépve hozzá megtekinti zsákmányait.* - Később át kellesz kutatnunk a többi roncsot, nem mehet semmi kárba. *Mondja a szemeibe nézve, már társának fogadta őt, hiszen erre kényszerül végülis, ha túl akar élni. Elismerően biccent, majd folytatja a körülnézést, a fákat, a növényzetet, és próbál következtetéseket levonni, hogy milyen lehet az élővilág. Van egy olyan megérzése, hogy hamarabb fognak készleteik elfogyni, minthogy a segítség megérkezne...*

*Időnként hátrapillant, látja, amint Levi Megan lábát kötözgeti, legalább egy segítőkész van az utasok között, mert a többiek már át is mentek gettóba hogy a parton sütögetnek. Végül eléri a roncskabint, ahonnan időnként elúsznak bizonyos konzervek az áramlásban, de azért be tud lépni, ott csak térdig áll a víz. Keresgél, de jó pár dolgot a partiak már lefosztottak. Keres egy nagyobb kosarat, amibe belepakol amit talál, további konzerveket, nyitót viszont nem talál, majd jó lesz hozzá a zsebkés. Ezen felül némi fagyasztott húst, ezt viszont azonnal meg kell majd enni. Még eltesz egy jó nagy konyhakést, és feltett szándéka, hogy még visszatér ide, ha kicsit rendeződtek a körülmények. A kabin ajtaját beilleszti, hogy ne csapódjon állandóan ki, és még észreveszi Megan pillantását. Nagyobb tempóra vált, maga előtt tolja a vizen a kosarat. Kint a parton ismét felcsatolja a fényképezőgépet, és utánuk siet.* Hoztam amit találtam, de reggel valami harapnivaló után kell néznünk. *Vizet természetesen nem hozott, ahol ő "földet ért", tényleg olyan vizet látott, ami nincsen összekötetésben a nagyvízzel, tehát iható. A lényeg, hogy most beéri a többieket, és részt vesz a körülnézésben.*

*Egy pillanatra meglepődik, amikor Levi finoman kiveszi a kezéből a ruha darabot. Nem szokott hozzá, hogy bárki is a segítségére legyen, ez nagyon jól látszik a reakcióján. Kislány kora óta saját magának kellett megoldania a dolgokat, sose volt igazán támasza, és valahogy ezt már annyira megszokta, hogy az ellenkezőjét tapasztalni kifejezetten nehezen érhető. Azért végül átadja és felhúzva a farmert a térdéig hagyja, hogy a férfi elássa a sebet.* -Köszönöm... *Mondja végül csendesen, amikor készen van a művelet. Egészen használhatónak néz ki a dolog. Eszébe jut, hogy talán meg kellene kérdeznie, kell-e valamit tennie vele pár nap múlva, de nem orvosnál van, nem fog hazamenni, biztosan holnap is találkozni fog még a másikkal, hogy megkérdezhesse. Brad gyomorkorgására halványan elmosolyodik, majd mostmár ő is feltápászkodik a földről (újra) és kicsit kinyújtóztatja magát. Az edző cipőt nem akarja csak úgy itt hagyni, na nem mintha sokan járnának erre, akik elvinnék, de azért ki tudja, talán valaki gazdátlan darabnak nézi. Egyelőre mezítláb néz az ételért induló fickó után, aki kissé korholja a kajagyűjtögető társaságot.* -Talán arra számítanak, hogy úgyis néhány nap múlva jön majd valaki, valamiféle felmentő sereg. *Szól a fényképész után, mintegy saját magát is győzködve és pozitív hozzáállásra sarkallva. Mégsem akarna úgy hozzáállni, hogy most akkor itt ragadtak és nincs mit tenni. Bár az tény, hogy innivalót kellene keríteni.* -Nem lehet esetleg palackozott víz is, valamennyi a roncsok között? *Pillant a vele maradt Levire, miután Brad után. Remélhetőleg azért talál még valami ehetőt, és nem szedtek ki mindent az éhes szájak. Levi ötletére és kérdésére újra rá pillant, elszakítva tekintetét a falatozóktól.* -Már jobb, köszönöm, azt hiszem csak valami felületi horzsolás lehet, de veled mi történt? *Pillant a fickó lábára, aki eléggé húzza azt láthatóan. Aztán a másik az említett lugas felé indul. Abba az irányba pillant, amerre Brad távozott.* -Nem kellene megvárnunk? *Valahogy úgy érzi ragaszkodnia kell legalább azokhoz, akiknek már a nevét tudja, és nem kellene már is szétszakadniuk, mások már amúgy is kis klikkekbe tömörültek.* -De...végülis, csak nincs messze. *Indul el végülis Levi után, azért még hátrapillantva, hogy intsen legalább Bradnek, hogy majd jöjjön utánuk. Az edzőcipőt a kezébe veszi, és szépen mezítláb lépdel tovább a homokban.*

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2012. Apr. 28.

*Nyilván voltak már jobb percei, körmeire pillantást vetve ez meg is látszik: mutatkozik rajtuk az egykori jól ápoltság, tökéletes reszelés és forma, de most egészen mélyen le van rágva, az utolsó nikotinmolekulát is megszerezve, melyet nem vitt el a víz. No meg az egyik cigit felbontotta, és elkezdte kirágcsálni belőle a borzalmas ízű, sós-szegfűszeges, kitudjamégmilyen dohányt. Túlnéz a friss társaságán, megpillantva, hogy a part ezután már sűrűbb a tápászkodó emberekben, és roncsokban, úgy látszik, őt kicsit más irányba vitte el az óceán.
Amikor a nő elkezdi bekötözni a sebét, ciccegve int neki, hogy hagyja abba.* - Ha megengedi.. *Szinte kéri finoman, majd a nőhöz odalépve, letérdelve kezei közé veszi a sérült lábat. Megvizsgálja a környezetét, és az anyagot a kezéből kivéve, még egy kicsit kimosva a sebet sós vízzel, elkezdi ellátni azt, egy résznél megduplázva ráköti, csak aztán áll fel. Maximalistán szemléli „művét”.* - Uram.. *Fordul most a férfi felé, kezet nyújtva neki. Egészen jól kezeli a helyzetet, nincs kedve ülni, és sajnáltatni magát.* - A nevem Levi Jefferson. *Mutatkozik be udvariasan, a hölgyre is rápillantva, hogy hallja-e.
Amikor a férfi odaszól a többieknek, ő is mellélép, hogy megszemlélje, azok mit művelnek. Megcsóválja fejét, egyetértésként Bradley-vel, de igazából őt ez nem zavarja. Az embereknek az első mindig önmaguk, ez mindig is így volt. Hagyja, hogy elmenjen a másik a roncshoz, ő inkább visszatér a homokban fekvő társukhoz.*- Remélem már kevésbé fáj a sebed.* Ereszt meg egy finom mosolyt, mely talán kicsit furcsa egy olyan arcon, melyen észlelhető a ravaszság, és az, hogy voltak már az illetőnek kétes ügyletei. De azért a vigyor őszinteségét nem lehet kritizálni, most tényleg nem vezérli semmilyen hátsó szándék.* - Ha felvethetem, úgy gondolom, nézzük meg azt a lugast, ha új ismerősünk már hoz valamit. Sokáig nem fogjuk bírni folyadék nélkül ilyen hőségben. *Azzal a félpercnyi pihenő után fel is áll, ugyan bal lábát még mindig húzva, próbál vizet keresni, no meg talán valamivel hűvösebb teret, és árnyékot.*

*A nő úgy tűnik még nem akaródzik elindulni a lugas felé, ezért ő is lehuppan a homokba mellé.* Egen, láttam valami olyasmit. *Csendesen szemléli, hogy Megan bekötözi a lábát, addig ő is megszemléli a saját ábrázatát a víztükörben, nem vészes az állapot. A szeme elé téve tenyerét napellenzőként körbenéz, hátha látja valahol a csomagját, de annyira káosz van, hogy meg sem próbál most utánanézni. Ellenben a gyomra hangosan megkordul, nem is tudja, hogy meddig voltak eszméletlenek. A kérdésre tér magához, kissé elmélázott.* Brad Sullivan. *Mutatkozik be ő is, a nevetésre elmosolyodik, tetszik neki a nő vidámsága.* Így már jobb. *Közben társaságuk is akad Levi személyében, akit már messziről hallani lehetett a heves szitkozódása miatt. Miután látja, hogy a férfi megnézi, mi maradt nála, ő is hasonlóképpen tesz. A telefon elázott, a tárcájában lévő hitelkártyáknak vajmi kevés hasznát veszi majd, ellenben az oldalára akasztott zsebkés még jól jöhet.* Szevasz. *Bólint barátságosan, így elsőre eléggé hasonló kaliber az úr, mint ő maga, így nem sértődik meg a tegezésen, ellenben a nő felé is int akkor.* Akkor hogy oldjuk a hangulatot, lehet engem is tegezni, rendben Megan? *Kérdez vissza, aztán válaszol is a kérdésre.* Ott hát, de nem gondoltam hogy ennyire gyorsan vége szakad, biztosan Kuba környékén lehetünk, meg kéne találni a személyzetet, hogy leadhassunk egy segélyjelzést. *Csatlakozik a csomagkereső akcióhoz, ő továbbra sem találja a sajátját, viszont észreveszi, hogy többen valami parti nyársat kezdenek felhúzni, talán találtak valami élelmiszerrel megrakott roncsot. Finoman odaszól.* No de kérem, illene most mindenkire gondolni, be kéne osztani, nem csak úgy ahogy esik... *Karbafont kézzel csóválja a fejét, míg a noném utasok megilletődötten mutatnak az egyik roncsdarabra, ami tényleg kabinmaradvány lehet, onnan zsákmányolhatták az élelmet. Nagyot sóhajtva teszi le a gépet táskástól, és a két utitársra sandít vissza.* Megnézem, hogy mi maradt még bent. *Ismét belegázol a vízbe, a roncs ugyanis egy öbölbe van beszorulva. Nem kell úsznia, nincsen messze, csak a sziklák a víz alatt nem túl biztonságosak.*

*Kissé még mindig kábán pillant oldalra, amikor mozgolódást, majd hangot is hall. Az első szavak alig jutnak el a tudatáig, kába még, és fel kell dolgoznia az eseményeket. Visszapillant a tengerre, mintha csak próbálna odaszuggerálni egy másik hajót, ami máris érkezik a megmentésükre, de végül semmi sem tűnik fel a horizonton. Halványan sóhajtva pillant vissza a fickóra, aki megszólította. Egészen jó kedve van ahhoz képest, hogy mi is történt...bár egyáltalán mi történt pontosan?* -Buli...jah igen, remek... *Mostmár kicsit távolabb lép a víztől, ami újra a lábát kezdi el nyaldosni. Van ugyan rajta cipő, de már teljesen átázott, egy mozdulattal kilép az edzőcipőből, ami amúgy is jelenleg kissé meleg viselet, majd hátrébb téve a napon hagyja, jó eséllyel száradnia kéne. A fickó szavaira lefelé pillant a lába irányába. Észre sem vette a sebet, de azért csendesen bólint.* -Igen, lehetséges. *Figyeli, ahogy az illető, akinek még a neve sem derült ki belegázol a vízbe és bőröndöket nyitogat ki.* -Héj, azok valakiké lehetnek, vagy...lehettek. *Mondja, aztán ő is rájön, hogy igazából teljesen felesleges és butaság, amit mondott. Ki tudja, hogy hányan vesztek oda, akiknek már biztosan nem lesz szükségük a csomagjukra. A fickó végülis egy darab anyaggal tér vissza, aztán említ valami helyet, ahol talán még víz is van...igen víz. Az kéne, hiszen amúgy mit fognak itt inni?* -Áh, az talán jó lenne, és köszönöm...Megan vagyok, Megan Cooper. Ön is hajón utazott? *Aztán egyszerre csak elneveti magát, talán a feszültség tört így fel belőle. Micsoda hülye kérdés, hiszen amúgy hogy került volna ide, nem néz ki valami bennszülött őslakosnak. Ekkor érkezik meg a másik fickó, aki elég derűsnek mutatkozik, ám annál nyúzottabbnak néz ki. Ha erős láncdohányos, akkor biztosan hamar meglátszik majd rajta, hogy nincs meg a szükséges nikotin mennyiség. Bólint a felvetésre, legyőzve végülis a nevetést, majd egyszerűen leül a homokba, és igyekszik óvatosan bekötözni a sebet, miután kimosta a sós vízzel, ami persze enyhén szólva is csíp, viszont jobb, mint a homok.* -És tényleg lehet ott víz? Láttak már mást is? *Annyira még nem nézett körbe, bár akad néhány éppen feltápászkodó egyén. Senkit sem ismer, milyen jó is azoknak, akik egymást támogatva keresgélik a csomagjaikat.*

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2012. Apr. 28.

- ’Atyaviláág.
*Ordít. Dühösen. A feje fáj, kedvenc Levi’s farmere felszakadt, inge sincs épp jó állapotban… de ez mind még semmi.
A cigi.
Az a mocskos cigi. Hát nem elázott? Fejében ócsárolja magát, miért nem vett vízhatlan csomagolást, stb. 3 doboz a kedvenc fajtájából. Szegfűszeges.* - Hogy rohadna ki…! Ha ki is szárítom, biztos sós ízű lesz…-*Már persze azon jár az agya, miképpen lehetne megmenteni a drágaságait, észre sem veszi, hogy hangosan kimondja gondolatait. Lábát húzva végre feláll. Valószínűleg, valami szikla felszakította a bőrét, de eleget volt utána a sós vízben, hogy kitisztuljon, nem is foglalkozik vele. A homok miatt bemászik még egy kicsit a vízbe, eléggé zavarja – ő már csak ilyen. Visszatérve a napra egyenként, gondosan kifektetett cigijeihez, a szikla árnyékába, nehogy elfújja őket a szél, tovább káromkodik, és idegeskedik. Alig 15 perce ébredhetett fel, de még csak ilyesmikkel foglalkozott.
Eszébe jut, hogy körülnézzen, hátha dolgait kisodorta a víz, meglévő holmikat pedig lepakolja: ott van a kártyapakk, a dohány… és kb ennyi. Telefonja persze használhatatlan, pénztárcáját szintén nem találja – bár pénznek nem valószínű, hogy hasznát fogja itt venni.
Kezét homlokára téve nézelődik, roncsok után, és végül el is indul az óceán mentén, míg meg nem lát két másik mozgolódó embert – vagy két percnyit mehetett eddig. Közeledik hozzájuk, lábát még mindig húzva, szétszakad cipőjét nem vette le (’hisz az Lacoste!’), és meg is áll nem sokkal mellettük.* - Szép napot a tábornak! - *Ironizál finoman, mintha cserkészkednének. Megvakargatja a borostáját, látszik az elégedetlensége, hogy nem tud borotválkozni.* - Gondolom ti is a hajóval érkeztetek… *Vált egy kicsit komolyabb hangnemre, letegezve őket, hiszen oly’ nagy korkülönbség nem lehet közöttük.*

*A földön fekve tér magához, és kinyitja a szemét. A hevesen hasogató fejfájás még mindig megmaradt, ezért tántorogva tápászkodik fel. Végigpillant a ruháján, és megtapogatja magát. Az inge és a nadrág nem szakadt el, a cipőjét is viseli. Az egyik szemöldökén felrepedt a bőr, azt jelezve, hogy valamit csúnyán lefejelhetett. A nyakában ott a fényképezőgépe, amire mindig oly előszeretettel vigyázott, törhetetlen, és vízhatlan tokban, ennek most hatalmas hasznát vette, így ezt most nem is áll le megnézni, biztosan rendben van. Közbenéz, hogy hol is van, mindenhol csak zöld növényzetet lát, ebből nem derült ki semmi, ellenben a parthoz közel van, és több embert is lát a földön heverni. Néhányan már magukhoz tértek, egymást támogatják fel, valaki még teljesen kába. Néhány hajódarab, de semmi kézzelfogható magyarázat, hogy mi is történt. Lehajol a vízhez, és megmossa az arcát, hogy kitisztuljanak a gondolatait. Aztán mozgolódást hall maga mellett, és oldalt pillant az éledező Meganra. Savanykásan mosolyodik el* De azért jó kis buli volt, nemigaz...? *Kérdezi még mindig a nyakát mosva, aztán észreveszi, hogy a nő minimum megsérült.* Azt el kéne látni. *Áll fel, és lép közelebb.* Szívesen megmondanám, hogy hol az elsősegélydoboz, de azt hiszem erre most esély sincsen. Várjon itt. *Belegázol a vízbe, és véletlenszerűen csap le egy úszó fekete kofferre. Elcsusztatja a szíjakat, és azonmód a víz tetején kinyitja. Tartalma: szárított madáreleség. Hősünk csúnyán nézve kotor arrébb, valami fehér lenvászon, ez valami idős hölgy utazótáskája lehet. Vállat vonva tép le egy nagyobb csíkot a feltehetően otthonka széléből, és a hullámok felett tartja kioson vele.* Arébb láttam egy lugast, ahol több esély van az édesvízre. Ki kéne mosni a sebet, aztán bekötni, hogy ne a nap szárítsa. Ennél többet nem segíthetek. *Mosolyog derűsen, annak ellenére, hogy ez a helyzet katasztrófális.* Ha rám támaszkodik, szívesen odakisérem. *Nyújtja a kezét.*

*A tenger halk morajlásától szinte zúg a feje, ahogy lassan magához tér a homokban fekve. A lassan növekvő dagály miatt már nyaldossa a talpát a víz, talán épp e miatt kezd eszméletére ébredni. Kinyitja a szemét, de csak a kék ég terül el felette, azonban az hamar feltűnik neki, hogy nem mozog semmi alatta. Nem a hajón van. Visszacsukja a szemét, erősen összeszorítja, majd újra kinyitja, de semmi változás. Sajgó tagokkal, iszonyatos fejfájással tornássza fel magát a homokban és néz körül. Néhány másik alakot is észrevesz, de még kissé homályos a látása is. Lassan élesedik a kép, és vélhetően nem messze egy férfit szúr ki, távolabb is akadnak még, de úgy tűnik, ők még mindig eléggé ki vannak ütve.* ~Mintha kiváló party lett volna.~ *Húzza el a száját, de tudja jól, hogy egy cseppet sem ivott. Megpróbál talpra állni, bár elsőre inkább négykézláb tartja meg magát, de végül sikerül felállnia. Körbekémlel, a parton hajóroncs darabok, nem messze fák, mögötte pedig a végeláthatatlan tenger. Vajon hol lehetnek és mi történt? Bevillan neki valami furcsa lilás villámlás, de ennél több nem igazán rémlik. A ruhája már szinte teljesen száraz, tehát jó ideje a parton lehet. Észre sem veszi, hogy a farmer a sípcsontjánál ki van szakadva, és rendesen át van ázva a mostmár megszáradt vértől.*

Hozzászólások száma : 87 Join date : 2012. Apr. 22.

Valahol az óceán közepén... A part

Finom homok, napsütés, tikkasztó meleg, pálmafák... az idilli összképet csupán a hajó roncsai zavarják meg, amiből nem kevés van szétszóródva. Talán van köztük valami hasznosítható is, de lehet hogy az egészet egyszerűbb lenne meghagyni a dagálynak, hogy elvigye majd. Bár az is kérdés, hogy dagály majd lesz, vagy most épp az a van? Egyelőre még minden bizonytalan, hiszen a hajó törést szenvedett utasok egyelőre nem sokat tudhatnak a szigetről. Az biztos, hogy élelmet nem igazán sodort partra a szél, innivaló szintén nem nagyon van, esetleg 1-1 ládában, a sós víz pedig nem alkalmas emberi fogyasztásra. Forróság van, az égen gomolyfelhők gyülekeznek, szinte bármikor eleredhet egy trópusi eső, bár lehet hogy még jót is tesz és mindenki felfrissülne tőle kicsit. Izzadni ugyanis erőteljesen lehet, hiszen nagyon magas a páratartalom.
Elszakítva tekintetedet az égszínkék tenger színétől, aminek persze nem a szépségében gyönyörködsz, hanem várod, mikor tűnik fel egy hajó, ami nem törik ripityára az alattomosan megbújó sziklákon...bár nem is vagy benne biztos, hogy ti e miatt süllyedtetek el. A hátad mögött megláthatod a sűrű erdőt, ami mintegy fenyegetően magasodik felétek. Viszont azt is sejted, hogy kénytelen leszel bemerészkedni, hiszen élelemre és innivalóra is jó eséllyel csak arrafelé tehetsz szert. Nincs más hátra, mint előre...nem ülhetsz egész nap és nézheted a vizet, mert a sült galamb nem röppen a szádba. A mélázásból hangos kiáltás zavar fel, talán egy újabb túlélőt sodort partra a víz...lehet, hogy segítened kéne...bátorság!