Valahol az óceán közepén... A part.

Tárgy: Re: Valahol az óceán közepén... A part. Vas. Május 06, 2012 5:26 am

*Ahogy összetalálkozik a többiekkel, Kevin kezébe nyomja a malackát, ami nem annyira nehát, 10-15 kiló lehet, így egy edzésben lévő srác könnyedén elbírja. Levi a nagy disznót viszi, így mindenkinek van mit cipelnie, legalábbis a fiúk közül, kivéve ugye a pisztolyos srácnak, aki elriasztotta a disznókat. Ezzel jó sok plusz melód adott Ann-nek... de végül is eltalálta a nagy malackát, szóval nem lehet rá haragudni.*-Pacsit!*Mondja neki, majd ha az engedi, belecsap a kezébe. Úgy tűnik, hogy mindenki tanácstalan, hát ő előáll valami kisebb terv szerű dologgal, vagyis inkább mondhatni elképzeléssel.*-Akkor szerintem most keressünk fűszert, meg valamit, amivel tüzet gyújthatunk... erről jut eszembe: gyűjteni kéne száraz fát. Megan, nekiesünk, amíg a többiek fűszert keresnek?*Idézte kérdését a lány felé.*-És gondolom a végén meg süthetnént az állatokat és nagy lakomát csapnánk. Mit szóltok?*Néz kérdően a többiekre, majd hirtelen eszébe villant, hogy valamit Brad is mondott, szintén hasonlót. Hamarosan a srác mellé csapódik, s beszélni kezd hozzá.*- Hidd el, nem esik bajom. Jól bánok az íjjal.*Szólt nemes egyszerűséggel.*- Valamelyest tudok tájékozódni. Amúgy igen, olyasmi.*Mondta a végén már mosolyogva. Most azonban ideje lesz gyújtóst keresni, hát Meggel vagy Megan nélkül, de elindul befelé. Talált egy kissé lepusztultabb területet, talán erdőtűz lehetett itt valamikor, viszont itt volt szén is, vagy valami olyasmi, hát igazából csak égett fa, más nem. De azért ez is jól jöhet, szóval a pólóját kosárnak használva beletett minél több ilyen korhadt, égett anyagot (a pólóját nem vette le, ne tessék rosszra gondolni). Ahogy végzett, elindult megkeresni a többieket, bár valószínűleg ha a hangok után megy, akkor meg fogja találni a bagázst. *

Tárgy: Re: Valahol az óceán közepén... A part. Vas. Május 06, 2012 5:19 am

*A fiatal lány a disznók után ered, amit így önmagában őrültségnek vél, ám annyira meglepődik, hogy le is fagy, és nem siet utána.* Hát ez meg...? *Néz értetlenkedve, kezében még mindig füstölög a pisztoly, amit el is tesz, vissza az ing alá. Megvárja, míg Levi helyzetjelent, aztán bólint.* Akkor menjünk vissza, a hús elég lesz egy darabig, legközelebb innen tudjuk folytatni. *Kevin kérdésére finoman megrántja a vállát, nem hatja meg a faggatózás.* Nem én vittem fel. A parton a kabinok roncsai között találtam. Vélhetően az volt a biztonsági szolgálat őrhelye. *Meganra néz, nála azért már enyhébb a pillantása, hiszen napok óta beszélgetnek.* Nem kérdezted, nem volt mit mondani. Csak vésztartalék, nem vadászeszköz. *Mormolja, hiszen a lánynak sem tartozik számadással. A felvetésre viszont bólint, és leül az egyik farönkre, amíg határoznak. Átkozottul melege van, ezért az inge már teljesen átázott a magas páratartalomtól, ahogy a nyakát törölgeti.* Túratáskák nincsenek, ez tény, de a parton sem maradhatunk, ott mindent elmos a dagály, a víz sem iható. A biológus valami forrást említett, vigyük át a tábort oda, és a roncsok közül mindent, amit megtalálunk. *A morajló hang hatása alatt van még mindenki, szóval ő sem nyugodtan üldögél, időnként idegesen néz fel az irányba, hogy nem ismétlődik-e meg.* Ez nem a tenger. Valami van itt. Vagy valaki. *Feláll, és segít a disznócipelésben, közben erőlködve válaszol még Megannak.* Fogalmam sincsen, de a sírok teljesen le voltak taposva. Nem vagyunk biztonságban. Arra pedig még mindig nincsen magyarázat, hogy hol van a legénység, hiszen senkit nem találtunk életben közülük, a lila villámok pedig... *Nem fejezi be a mondatot, mert nem is tudja, hogy mit mondjon.* Beszéljünk inkább a többiekkel, és kezdjük meg a költözködést. *Anely mellé csapódik, mert végülis őt még nem ismeri annyira. A lány hősködött egy nagyot, de ettől még nem kell leírni.* Ugye tudod, hogy nem tudtunk volna megvédeni, ha bajod esik? *Hangja nem szemrehányó, inkább bátorító.* Itt most mindenkire szükség van, ha elkószálsz, hogyan segítsünk? Csapatként kell gondolkoznunk. *Aztán hangja finomabbra vált, és elmosolyodik.* Szóval fotós vagy? Figyelj rá, hogy kapcsold ki a gépedet, mert nagyon hamar lemerül.

Tárgy: Re: Valahol az óceán közepén... A part. Vas. Május 06, 2012 5:09 am

*Sikerül elérniük a disznós tisztást, úgyhogy erőteljesen koncentrál a helyzetre, az íjjas lány felé pillog, amikor összerezzen a pisztoly dördülésére, hiszen Bradre egyáltalán nem figyelt.* -Mi az...? *Kerekedik ki a pupillája egy pillanatra. Azért ezzel nem számolt, hogy pisztoly is van valakinél, főleg nem a fotósnál, nem nézte ki belőle. Az pedig, hogy nem szólt róla...* -Ezt elfelejtetted megemlíteni úgy sejtem... *Sandít rá, majd a disznó felé pillant, aki menten össze is esett, az íjász lány pedig a kicsik után futott el. Felhúzza picit a szemöldökét, mint valami bennszülött, számára fura, de hát vélhetően sokat kalandozott, és élt ilyen körülmények között. Végül egy kisebb malaccal tér vissza.* -Életben maradva még nevelgethettük volna... *Húzza el picit a száját, hiszen nem tudnak raktározni, amit lőnek az meg kell enni, hűtő pont nincs a szigeten, meleg viszont annál inkább. Azért Brad szavain elgondolkozik, lehetséges, hogy ez tényleg valamiféle félsziget.* -Ez esetben viszont elég sokat kell menni, és egyelőre még túratáskánk sincs, amiben vihetnénk vizet és élelmet. Úgy gondolom erre nem árt nagyon rákészülni. *Válaszol a férfinek, Levi pedig fára mászik, átszúrja a malacot. Nem lehet kifejezetten könnyű majd cipelni, igazából ő inkább visszamenne a partra, mert most a tetemmel felfedezni...elég macerás.* -Hát akkor uraim... *Mosolyodik el csípőre vágva a kezeit, jelezve, hogy ha tovább akarnak menni, akkor a vaddisznót vinni kellene, ő pedig nem érzi magát elég erősnek, hogy az amúgy is nehéz körülmények között ezt megtegye. A visszatérő Levinek azért a sütésre még utólag válaszol.* -Fűszerünk nem sok van, de hátha találunk a növények között valami használhatót. Kevin? *A biológusra pillant, hiszen lehet hogy van valamiféle fűszernövény is, amit alkalmazhatnak, ha pedig tengervízzel locsolgatják, akkor talán a sózás is meg van oldva. A furi hanggal egyelőre nem tudja mit kezdjen.* -Talán csak a tenger morajlása, nem lehet? *Nem akar egyből beleképzelni mindent, elég az is, hogy lábnyomokat talált Brad, ami nem túl jó hír. Bennszülöttek lehetnek itt, vagy mások is vannak a szigeten, más túlélők...ki tudja melyik a jobb. A Levi által mutatott irányba indul végülis, kicsit közelebb lépdelve Bradhez.* -Mit gondolsz, kik lehetnek a szigeten, már ha egyáltalán szigetről van szó? És mi lehetett ez a hang? *Egyelőre tanácstalan. Ha a férfiak viszik a disznót, akkor az erdő gyepálását vállalja szívesen, annyit azért nagyjából bír a karja. Remélhetőleg pedig nem fogja őket megtalálni valami ragadozó, aki szintén pályázna az esti vacsira.*

Tárgy: Re: Valahol az óceán közepén... A part. Vas. Május 06, 2012 4:51 am

*Kevin lassan Matt-hez csapódik, aki azonban csak egy sima késsel elindul és a víznél elkezd borotválkozni. Kevin elhúzza a száját, tudja, hogy mennyire fájhat ez a dolog, de hát sajnos meg kell tanulniuk így élni, különben elég kínos lesz, hogy mindenkinek hatalmas bozont lesz az arcán. Az ő borotvája sem örök életű. Miközben azonban Matt a víznél borotválkozik, a kis csapat megindul. Kevin egy utolsó pillantást vet a srácra, mielőtt megindulnak. Rajta is hosszú nadrág van, hiszen eddig az erdőben volt, persze nem olyan mélyen. A lényeg, hogy megindulnak befelé az erdőbe, Kevin pedig előveszi a kését, amivel eddig is védte magát. Megan megjegyzi, hogy attól még hogy biológus, rá fognak támadni az állatok.*
- Valóban rám támadhatnak, de azért ismerem nagyjából a környezetet. *mosolyodik el határozottan a srác és mélyen a leányzó szemébe néz. Levi megjegyzésére és mosolyára biccent egyet, bár kicsit húzza a száját, ő szívesebben lenne az erdőben.*
- Rendben, hogyha tényleg szükség van rám, bár nem orvosit végeztem. *emlékezteti a férfit arra, hogy ő nem tud gyógyítani, vagy ilyesmi, maximum elméletben ismeri a dolgokat. Közben Brad is bemutatkozik, kezet fogdosva mindenkivel, Kevin is biccent neki, de nem mondja el ismét a nevét, bizonyára Brad is hallotta néhány perccel ezelőtt. Megan kérdésére megcsóválja a fejét a srác.*
- A gyufa nagy valószínűséggel elázott a vízben, elég esélytelen. De öngyújtót lehet, hogy találunk. Van esetleg valaki a megmaradt utasok között, aki cigizik, vagy pipázik? *kérdez rá a dologra Kevin, hiszen náluk bizonyára lesz öngyújtó és egy gyulladásra bőven elég. Hogyha egyszer meggyújtanak egy tüzet, nem szabad hagyni, hogy kialudjon és kész. Közben lassan haladnak befelé az erdőbe, mikor Megan közli, hogy nyomokat lát, vaddisznó nyomokat. Kevin is odalép és mosolyogva bólint a lány felé.*
- Igen, elég valószínű, hogy ez vaddisznó nyom, de legalábbis valami nagyobb testű, párosujjú patás lábnyoma. *jelenti ki Kevin határozottan, majd figyeli, ahogy Megan halad előre. Látszik a mozgásán, hogy igen ügyesen, szinte hangtalanul mozog az erdőben. Bradley néhány kérdést intéz Kevin felé, hogy hol lehetnek és társai, de Megan ekkor bukkan rá a vaddisznókra és csendre inti a többieket.*
- Anyadisznó. Nagyon agresszív, nem kellene... *suttogja Kevin kissé aggódva, de ekkor már durran is a pisztoly, mire Kevin lehúzza a fejét.*
- Jézusom, magának fegyvere van? Hogy hozhatta fel a hajóra? *pislog Brad-re és ijedten néz a pisztolyra. Veszélyes egy eszköz, az biztos. A vaddisznók futásnak erednek, mire Ann egyből a nagy anyadisznó után rohan.*
- Idióta... *morogja Kevin és a lány után siet, kését kitartva. Mikor utoléri a lányt, látja, hogy már a nagy disznót húzza-vonszolja maga után, és egy kis disznót tart a kezében, aki keservesen vijjog.*
- Kössük meg és hizlaljuk fel...*morogja a fiú arra célozva, hogy egyelőre nekik sincs sok ételük, nem hogy egy disznót etessenek.*
- Nem ölhetünk le mindent állatot. Engedd el a kicsit, muszáj, hogy szaporodjanak. Itt leszünk még egy darabig... *morogja Kevin és körbenéz az erdőben. A furcsa hangot nem hallja, hiszen éppen Ann felé rohant. Segítve a lánynak, megfogja a disznó egyik lábát és húzni kezdi a tábor felé.*

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2012. Apr. 28.

*Haladnak végre, rövid hátrapillantásai során észreveszi, hogy a borotva után áhítozó úriember nincs itt, ami igazából különösen nem zavarja, de most végre van ideje reagálni a többiekre. Kevin felé pillant, kicsit hamar ítélkezett felette a kutyás-esőerdős dolog miatt, de most hozzá beszél, aztán maximum neki nem lesz kedve beszélni erről.* - Biológus..? Szép szakma, egyetemen jóban voltam velük. Ez esetben különösen várunk a táborba, biztos segítene a képzettséged pár dologban. *Ereszt meg felé egy mosolyszerűséget, amikor a terep engedi, és nem kell vagdosnia. Hallja Brad-et éppen, örül is az egész roncs-történetnek, és a fejleményeknek, jobb így megtudni, felkészülni, hogy mégse annyira lakatlan a sziget. Gondolkozni kezd, ezért is jó a felfedezés, találnak dolgokat.*
Meg „szimatot fogott”, úgyhogy követi őt, addigi beszélgetésüket nem folytatja, igen, egy kicsit idegesíti, hogy ha már elkezdte szervezni, hogy központilag menjenek be, legalább két rohadt percecske figyelemmel szánják meg őt, de azóta lenyugodott, és egészen jól kezeli a többieket. Esze ágában sincs főnökösködni, ez most így jött ki, de valószínűleg mindenkire sor fog egyszer kerülni, ha nem küzd ellene. A tisztásnak igazából örül, próbál ő is halkan mozogni. Előkészíti bicskáját, de nem kezd semmit, még nem vették észre őket, az íjat magával hordó lányka most hasznukra lehet. Ha velük jött, int felé, ha esetleg még nem vette észre a dolgot, és Megan felé is elmosolyodik, örül, hogy idevezette őket. Szinte már meg is csapja orrát a frissen sült malac illata.* - Remélem tudod, hogy kell megsütni. *Vigyorog rá, ugyanis ő nem igen főzött még a virslinél komolyabb dolgot. Eközben Brad előkapja fegyverét, amiről eddig nem szólt, de igazából csak örül neki, teljesen mindegy, hogy sikerült megmentenie. A morajlásnak viszont már kevéssé örül, ránéz a biológusra kérdőn, talán ad erre valami magyarázatot. Nem éppen egy állat üvöltésének hallatszott, de ő nem szakértő. *- Ez mi volt? *Tudakolja, inkább költőien, nem vár pontos választ. Valahogy elment az étvágya. Elindul, ki a tisztásra, nem foglalkozik az íjász lánnyal, aki utánaszaladt a disznóknak, ellenben felmászik egy magasnak tűnő fára, és elkezd nézelődni. Amikor leér, a valószínűleg lelőtt malac teteménél gyülekező emberekhez lép.* - Hatalmas az erdő, látóhatáron belül nincs vége, itt-ott ritkul, és van még vagy két tisztás, nem túl messze innen.. *Mondja egyszerűen, figyelve társait, nem tudja, hogy mit tegyenek, elindulni a hang után kicsit baromság lenne. A két elejtett jószágot pillantva azt tanácsolná, egyelőre menjenek vissza a táborba.*
- Ha arra megyünk, visszajutunk a partra, mivel tettünk egy kis kerülőt a disznók miatt. *Mutat egy irányba, és ő folytatná is az utat, előtte csak elkezdi karóba húzni a nagyobb disznót, hogy könnyebb legyen vinni, majd, ha akad segítője, el is indulna abba az irányba, de nem szándéka újra vezetni, beszéljék meg, hajlandó a kompromisszumra.*

Tárgy: Re: Valahol az óceán közepén... A part. Vas. Május 06, 2012 4:38 am

*Leányzónk figyeli a népet, volt aki borotválkozott, volt aki mesélt magáról. Ahogy Ann meglátta a fiút, és hallotta, hogy mit mondott, egész kedvesnek találta, közelebb is lépett hozzá, kedvesen bemutatkozott.*-Szia, Ann vagyok! Az alapján, amit mondtál, sokat tudhatsz. Készíthetek veled egy interjút?*Kérdezte kedves hangon, majd egy pillanatra beszaladt az erdőbe, nem mélyre, csak épp oda a fák közé, majd egy dohos, régi táskával a kezében tért vissza. Ám a következő pillantban észrevette, hogy a többiek már megindultak, szóval odasúg a fiúnak egy "Talán majd később"-öt, s sietősen megindul befelé az erdőbe. Éppenséggel leányzónk még csak nem rég csatlakozott hozzájuk, de a bemutatkozást még hallotta, de még épp hogy. Ahogy egyre beljebb értek, Megan meglátta a nyomokat, mire leányzónk is odapattant nyomban. Válaszolni nem válaszolt, de a tegezből, vagyis hát a tegezszerű fabrikálásból előszedett egy nyilat, majd íjára illesztette, s feszült figyelemmel lépkedett nagyjából kortársa mellett. Igaz, leányzónk már 28 éves, de így sem sokkal öregebb, mint a lány, csak három év a különbség. Valójában... Annél sokat számítanak ezek az évek, hiszen nagyjából 25 éves korában kezdett el kalandozni, azóta bejárta a fél világot. A mostani hajóval ugye floridába akart eljutni, ahonnan valószínűleg vonattal folytatta volna tovább útját Észak-Amerikába.*-Szia, én pedig Ann!*Mutatkozik be ő is Bradleynek, ami egy pillanatra elvonja a figyelmét. A következő pillantban már el is ejtett a srác egy disznót, minek következtében azok szétrebbentek. Leányzónk nem volt rest, azonnal utánuk iramodott, szinte hangtalanul. A többiek csak tíz perccel később láthatták meg, mikor valahogyan igyekezett egy kisebb termetű malacot közelebb vinni, már amennyire tudta.*

//Ööö gyerekek, azt hiszem kicsit alakítok a karin, hogy kevésbé legyen tápos, írok neki aláírást, ott majd lehet látni.//

Tárgy: Re: Valahol az óceán közepén... A part. Vas. Május 06, 2012 4:30 am

*Ő nagyon is észrevette, hogy Levi mennyire összeszedte a tervet, és igyekszik a túlélésre koncentrálni, ám nem az ő tiszte, hogy dicséreteket osztogasson, hiszen ha magához ragadja a vezető szerepet, akkor vállalja szépen az ezzel járó birkákat, akik meg a saját fejük után mennek. Ennek ellenére úgy véli, hogy muszáj összetartaniuk, ezért míg Megan nézelődik, lemarad, és odalép a három új archoz, egyenként mutatkozik be nekik* Szevasztok, Brad Sullivan. Javaslom, hogy tegeződjünk, végülis nem otthon vagyunk, itt úgyis mindegy. *Ráz kezet mindhármukkal.* Ha kell valami, csak szóljatok. *Hangja pattogóan határozott, barátságos derűt sugároz. Levi főnökösködését lerázza magáról, ő saját magára figyel, tanácsot meghallgat, de a megszívlelés az már más kérdés.* Tudjuk, tudjuk. *Biccent Levinek, és tovább nézelődik. A férfi mellé lép, és a konyhakéssel segít neki utat vágni. Bár magától nem ajánlkozott, így hogy rá marad a szerep, megfigyelhető, hogy nagyon határozottan áll a kezében, gyakorlottan forgatja. Gépiesen, arca teljesen átlényegül ahogy koncentrál az előtte álló teendőre. Izmai katonásan dolgoznak, nem éppen a puhány természetfotóst mutatja. Időnként pihenőt tartanak, ekkor van ideje hátranézni, beszélgetni. Anely felvezetőjét végighallgatva megdörzsöli az állát, és hunyorogva törli le a homlokát.* Igazán kalandos lehet az életed, irigylésre méltó. *Hangja színtelen, nem lehet kiérezni, hogy gúnyos volt, vagy őszinte. Azt mindenesetre elraktározza, hogy lassan már egy újságstáb is lehetne itt, hiszen van itt biológus, orvos, és két fotós is. Megan az, akiről semmit nem tud, no meg saját magát sem fotósnak skatulyázza be. Lelki szemeiben megjelenik némi visszatekintés, amit most jó mélyre temet magában.* Biológus? Akkor itt te leszel a környék királya. Mit tudsz mondani a szigetről? Hol lehetünk, mire utal a környezet? *Mattias végül visszatér a partra, ami nem árt, hátha feltűnik itt errefelé mégiscsak a megmentő egység. Visszalépdel aztán Megan mellé, és a kérdésre beleegyezően bólint* Gondolod? A sírok viszont nem száz évesek. Nem vagyok sírásó, de amennyire meg tudom itélni, különböző korúak, a legfrissebb pár éves lehet csak. És ahogy mondod, az utolsó aki meghalt, már ha ő van a sírban, nem temethette el magát. A sírok körül nyomok voltak. Pár hetesek. *Közelebb hajol hogy nyomatékosítsa.* Nem vagyunk egyedül. *A felvetődő kérdésekre muszáj neki is pálcát törnie.* Így is maradnak sokan a parton. Mi van akkor, ha nem szigeten vagyunk, hanem a szárazföld egyik félszigetén. Ha beljebb megyünk, találhatunk civilizációt. Én beljebb fogok menni, és beszélek a parton maradtakkal is, szerintem ez a megoldás. *Ezzel most Megan véleménye ellen van, de veszekedni nem fog, bár igazán sajnálná, hogy ha külön csapattá kellene vállniuk. Megan meg tudja magát védeni, és kialakult háreme is van, Brad azonban kissé hidegnek tűnik ilyen szempontból. A tisztásra kiérve megpillantja a vaddisznókat, amire Megan vadászidényt hirdet. Valahogy most nincsen kedve késekkel és botokkal üldözni a húst, ezért előkapja az inge alá rejtett pisztolyt, és halálos pontossággal puffant le egyet közülük. A többi állat megriadva menekül, ám a dzsungel mélyéről valamilyen morajló hang harsan fel, mintha szikla koppanna sziklán.*

Tárgy: Re: Valahol az óceán közepén... A part. Vas. Május 06, 2012 4:18 am

*Csendesen lépdel a többiek mellett, amikor végülis az indulás mellett döntenek. Levi szavaira halványan elmosolyodik, úgy érzi a srác szavaiból, hogy eléggé nehezményezi, hogy nem kap meg minden figyelmet, amit szeretne.* -Hagyd csak... *Pillant rá egy félmosollyal, afféle nyugtató jelleggel. Végülis egyelőre még mindenkinek össze kell szoknia, előjönnek a nehezebb jellemek hátulütői is. Ahogy mondani szokás lakva ismerszik meg az ember, és erősen igaz, hogy most együtt élnek sokan, mint egy nagy család, csak épp nem ők választották. Mindenesetre útra kelnek és a lábát érintő kérdésekre készségesen válaszol is.* -Már jól, alig érzem, néha belenyilall, de már nagyon ritkán. Azért megnézheted majd, ha visszatértünk. *Pillant hálásan Levire. Főleg hogy most ugye az erdőbe mennek, neki meg a nadrág eléggé fel van szakadva, és nem kizárt, hogy a kinyúló ágak, bokrok megbirizgálhatják a gyógyuló vágást.* -Egyébként talált valaki esetleg gyufát, öngyújtót? Valamennyire megy még a tűzgyújtás, de legalább egy kovakő jól lenne, de nem nagyon találtam ilyesmit. Nagyban megkönnyítené a dolgunkat. *Vet fel ő is egy témát az újak felé, majd Brad szavaira figyel.* -Hat utas, hat sír...de ki temette el őket? Az utolsó eltemette magát? *Nevetgél zavartan, de nem valami boldog megnyilvánulás ezen, hiszen ez nem jelent jót, vagy mégis, valaki életben maradt, de 100 év, azóta már biztosan nem él, valami potyautas lehetett a hajón. Levi kérdésére csak halkan hümmög.* -Nem tudom, de remélem nem túlságosan nagy a vadállomány, nem szeretnék valami jaguárral összefutni...vagy egyáltalán milyen ragadozók élnek ilyen éghajlaton? *A közben megérkezett Ann vélhetően még az elején csapódott hozzájuk, úgyhogy hallhatta a nevét, nem mutatkozik be újra. Az íjas megoldás neki fura, nem az a kifejezett bennszülött típus, a késsel még csak-csak jól bánik, de...valahogy még bizalmatlan, nem akarja az összes kártyáját kiteregetni előre. Kevin szavaira csak elmosolyodik.* -Biológusként értem, hogy értesz a növényekhez, de ha megtámad valami vadállat, akkor hiába ismered levadász. Én egyelőre maradok a parton. *Nem költözne be mélyebben az erdőbe, mint a forrás, ott meg sokan vannak, és azért a vadak is félnek annyira, hogy nem merészkedjenek be. Matt 24 karátos mosolya lepereg róla, nem az a könnyen elcsábítható darab és egyébként is eddig több pasival ismerkedett meg a szigeten, mint nővel, úgyhogy van választék. Mindenesetre szépen haladnak tovább, ő pedig a földet kémleli és persze fülel, hiszen a hosstesslány felfigyelt nem rég valamire bent, és azt nem tudják mi lehetett. Néhány perc múlva megáll és a földet kezdi el fixírozni.* -Azt hiszem vaddisznó, az lehet erre ugye? *Kevin felé pillant, ő a biológus, biztosan ért hozzá.* -Hű, de megennék egy ízletes sültet! *Újra a nyomokra koncentrál, mielőtt látványosan elcsöppen a nyála, és megpróbálja belőni, hogy vajon merre kellene haladni. Hátrafelé azért mutat a többieknek, hogy lehetőség szerint csendben trappoljanak. Óvatosan lépdel, feltűnhet bárkinek hogy kiválóan oson még ebben a dzsungelben is, mint a vadászó macska. És hát tény, hogy egy szóval sem említette eddig, hogy mi a foglalkozása... Mindenesetre, aki úgy dönt, hogy vele tart követve a nyomokat néhány perc múlva elérhet egy kisebb tisztást, ahol történetesen egy méretes vaddisznó dagonyázik 5-6 kisebb malacával. Mostmár nem szólal meg, úgy fest nincsenek szélirányban, ha nem szúrják ki őket. Inkább csak mutogat, talán az íjász lány le tudna szedni egyet, lehetőleg a nagyot.*

Hozzászólások száma : 4 Join date : 2012. Apr. 23.

- Hát, ez is megteszi... Kösz, haver! *Mosolyog Bradley-re, és a kést is elveszi. Levi svájci bicskájára így már nem lesz szükség, bár a srác nem is olyan nagyon szimpatikus neki, de hát ez magán szoc. probléma. Közben Kevin is ajánl neki egy borotvát, de hát majd jó lesz ez... Úgy tűnik, a fiú hozzá hasonlóan a vidám, optimista típus, szóval lehet, hogy később jóban lesznek. Talán ő lesz az, akivel majd később összecsapódnak...? Ki tudja... Int, hogy mindjárt jön, majd a parton óvatosan, pár helyen elvágva magát, nem túl pontosan le is kapkodja a felesleges arcszőrzetet, a vízben megmossa a kést, majd visszasiet a többiekhez. Beletörli narancssárga Hawaii-nadrágjába a pengét, és visszaadja Bradley-nek.* - Amúgy Matt vagyok, még nem ismerjük egymást mindenkivel. *Integet körbe a jelenlévők között, és egy kicsit komolytalannak tűnhet, de nem is érzi magát olyan nagyon elveszve, hogy itt depiskedjen, vagy éppen túlpörgesse magát a túlélés érdekében. Rávillant Meganra egy 24 karátos mosolyt, végre, egy használható külsejű nő a szigeten... Végül is lehet, hogy amíg ők itt vannak, a Föld népessége egy mutálódott zombivírusnak köszönhetően elpusztul, és az ő feladatuk, hogy újra benépesítsék a bolygót... Fejét vakargatja, bárgyú mosoly jelenik meg a képén és elbambul, miközben ezt végiggondolja, egy jó csoport el is indul az erdő felé... Vadászni mennek, ha jól gondolja, vagy valami ilyesmi, felfedezni a környéken, hiszen amikor a mai programterv elhangzott, ő a víznél igyekezett szőrteleníteni az arcát, kisebb-nagyobb sikerekkel. Utánuk néz, jó darabig hezitál, hogy velük tartson-e, de végül úgy dönt, hogy nem, van neki jobb dolga is... Zsugázik az egyik öreggel, az izgalmasabb.*

//Bocsi srácok, lépek tanulni. :/ Jó játékot!//

Tárgy: Re: Valahol az óceán közepén... A part. Vas. Május 06, 2012 3:59 am

*Ahogy Lexi kirohan az erdőből, úgy tűnik, hogy senki nem lepődik meg rajta. Valószínű, hogy már látták a parton a kutyust, hiszen Lexi iszonyatosan szeret fürdőzni, bár Kevin nem sűrűn jött el a kutyussal. Ahogy odaér a többiekhez, bocsánatot kér a kutya miatt, mire az egyik igen csinos, 25 év körüli hölgyemény közli, hogy semmi gond, aranyos állat. Kevin végigméri a nőt, majd elmosolyodik és biccent.*
- Köszönöm. Kevin Branson. Igen, biológus vagyok, mindenem a természet. Még élveztem is. Találtam néhány ehető gyümölcsöt, no meg a forrást. *jelenti ki a fiú. Azt már nem vallja be, hogy megsütött néhány apróbb rágcsálót is, lehet, hogy a nő visítva rohanna el mellőle. Amit meg tudna érteni, ő sem szívesen tette ezt, de hát valamit enni kell. Közben egy újabb srác érkezik, aki szintén ismeretlen Kevinnek, de hát ez nem is meglepő. Kb. vele egyidős lehet, úgyhogy Kevin szinte érzi, hogy jó haverok lesznek. A fiú jó kedve rá is átragad, habár ő alapjáraton is egy kedves, humoros, optimista srác, aki általában mindig aktív és pörög. *
- Én megtaláltam a bőröndömet és nekem van egy, de elég ratyi az éle. *vonja meg a vállát és húzza el a száját. Ő maga is használta már itt léte során, bár ez annyira nem látszik, ugyanis tükröt nem sikerült szereznie, egyszerűen a tó tükrében borotválkozott meg, ami persze nem a legjobb. Közben Kevin megtudja, hogy már egy kisebb tábort is vertek az itt lévők egy forrás mellett.*
- Még egy forrás? Lehet, hogy annak a folytatása, amit én találtam. Bár elég kellemetlen lenne, hogyha a tóból a tengerbe menne a víz. Majd meg kell vizsgálni, nehogy elfolyjon az összes iható vizünk. *szólal meg komoly, hozzáértő hangon a srác, hiszen a biológiához azért ez is hozzátartozik. Úgy tűnik, hogy Levi valami vezetőféle, mert beszélni kezd, majd megkérdezi, hogy ki mihez ért.*
- Én most kaptam biológus diplomát, ezért is voltam az erdőben. *jelenti ki a fiú és büszkén ki is húzza magát, majd tovább figyel a többiekre. A kis expedíciós csoport azonban lassan elindul és mivel Kevin úgyis az erdőből jött, elhatározza, hogy megindul velük.*
- Lexi *füttyent a kutyának, aki egyből felkapja a fejét és utánuk indul. Kevin Matthias mellé szegődik, tetszik neki a srác temperamentuma.*
- Üdv, Kevin Branson. *mutatkozik be megint, hátha a fiú nem hallotta a nevét, vagy valami ilyesmi.*

Tárgy: Re: Valahol az óceán közepén... A part. Vas. Május 06, 2012 3:53 am

*Egy sötét barna hajú leányzó mászkál a parton, vizsgálgatja az erdőt, s még sorolhatnánk. A lány fényképész és újságíró is egyben, ő írja a Word című újságot. Igazi világjáró kalandor,felfedező, ki aminek szeretné hívni. Pár napja van még csak a szigeten, de a gépében már több száz fotó van, ráadásul egyre csak írja a feljegyzéseket a füzetkéjébe. Hát igen... nem sok dolgot tudott megmenteni, maximum néhány ruhadarabot, illetve ezeket a dolgokat, amiket az imént mondtam, amúgy azt is csak azért, mert végig magánál tartotta. Ő is járt már az erdőben, fürdött is a tóban, hiszen ez az egy olyan víz volt, ami nem sós. Sokat tud a túlélésről, rengetek zord helyen járt már életében. Kedvenc fegyvere a nyíl. Készített is már egyet, bár kezdetben kissé bénácska volt, nem igen lehetett vele állatokat fogni, de miután sikerült elejteni egy kisebb termetű őzet, az inából végül rendesen mg tudta csinálni az eszközt. Most épp a parton sétálgat boldogan, nézelődik minden felé, figyeli a többieket. Észrevette, hogy az egyik részen néhány ember dumálgat, s mivel szereti a társaságot, odasétál.*-Sziasztok!*Köszönti őket, majd az épp érkező férfivel szívéjesen kezdetfog.*-Anely D. Bertolucci, de a barátoknak csak Ann...*Mutatkozik be nagy mosollyal az arcán.*-Én újságíró, kalandor vagyok, nem tudom mennyire ismeritek, de én írom a Word című magazint.*Mondta, majd várta a reakciókat. Ahogy a Levi nevű srác fegyverrel kínálja, csak a fejét rázza.*-Köszönöm, de már van fegyverem.*Mutat a hátán lévő tegezre, majd kezével felmutatja az íjat. Ahogy aztán elmondták, hogy az erdőbe készülődnek, leányzónknak felcsillant a szeme, s látszott rajta, hogy nagyon izgatott.*

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2012. Apr. 28.

*Annyira különösen senki sem reagál rá, meg azt se nagyon vette észre mindenki, hogy készült azért a mai napra, kezébe vette a felfedező akciót, és felszereléseket is készített ki. Brad kedve részben rá is átragad, bár nem biztos, hogy ugyanazon dolgokért. A két ismeretlen férfi annyira nem szimpatikus számára, főleg a kutyás fazon, ő befogadta volna rögtön érkezésekor, de ő csak közli eredményeit, meg hogy végig az erdőben járkált. Nem is tudja magának se megmagyarázni, egyszerűen idegesíti, hogy valaki ilyen mer lenni, mert az nyílván jobban ért a vadonhoz, mint ő, pedig már kezdte magát nyeregben érezni – szeret főnökösödni, na. Kérdését is inkább csak páran hallgatják meg, szerinte jó felvezető lett volna, mindenki hallotta is, de azért még várja a válaszokat, el is raktározza magában, később még jól jöhet, hogy tudnak valamit egymásról.*
- Bocs srác, nincs borotvánk, oldd meg, majd este kölcsönadhatok egy svájcibicskát, azzal ügyeskedhetsz, ha gondolod, én nem fanyalodtam még rá.
*Pillant a borotvát kérő egyén felé, aztán hátrál pár lépést, hogy mindenki bekerüljön a látókörébe, és hangosabban szól pár szót.*
- Jól van emberek.. azért gyűltünk ma itt össze, hogy bemenjünk az erdőbe, szóval egyéb információkat köszönjük, ez mára a terv. Szeretnénk valami húst, meg azért hátha találunk valamit. Készítettem ki eszközöket, aki gondolja, vegyen el belőle, valami jutni fog mindenkinek. És akkor most indulnánk.
*Nyílván csak azokhoz beszél, akik velük akarnak tartani, többiekkel nem foglalkozik most, egy kicsit fontosnak érezheti magát végre. Brad és Megan mellett el is indul, botját magához véve, örül, hogy ők legalább tesznek valamit értük. Brad felé biccent, igazat ad neki a kérdést illetően, meg azért hátranéz, hogy mégis mennyien tartanak velük. Ő is rápillant Meg lábára és ránéz.*
- Már nem nagyon szabadna fájnia, nem volt olyan mély, de ki tudja, lehet, hogy megerőltetted, nem épp a legtökéletesebb a körülmény a gyógyulgatásra. Este, ha gondolod megvizsgálom, és átkötöm.
*Ereszt meg egy enyhe mosolyt, hadd legyen már némi haszna az ő tudásának is. Közben újra hátrapillant, ha már el is érték az erdőt, és kicsit mélyebbre is sikerült találni.*
- Ugyan tőlem senki se kérdezte, de hozzám egészségügyi ügyekben nyugodtan forduljatok, elvégeztem az orvosit. Akik nem járnak arra, - *Biccent Kevin felé* - Azoknak mondom, hogy elkezdtünk kialakítani egy táborhelyet a forrásnál, nem messze a parttól. Szívesen várunk ott mindenkit, viszonylag normálisabb ételeket, és egész nagy biztonságot tudunk nyújtani.. persze, aki kibírja egy hétig egyedül az őserdőben, az talán nem szorul ránk.
*Éés már elege is lett a beszédből. Mindent elmondott, amit akart, innentől lerakja a főnök szerepét, most túrázni akar. Igyekszik megjegyezni az útvonalukat, és mivel ez nem igen bejáratott terep, ezért annyira nem tökéletesen járható. Ha Brad bevállalja vele a szerepet, késeikkel igyekeznek nagyjából megtisztítani a növényzetet, úgyse árt egy normális ösvény, ha be akarnak menni.*
- Szerintetek mit találunk bent? *Kérdezi a tőle nem messze levőktől, azaz egyelőre Megantól és Bradley-től, aztán aki hallja, válaszolhat rá.*

Tárgy: Re: Valahol az óceán közepén... A part. Vas. Május 06, 2012 3:21 am

*Mivel Levi és Megan szépen összefogják a tábor építését, és a közösséget, nem veszi el tőlük a vezető szerepet, inkább a felderítésben tud jeleskedni, fotósként ugyanis kiváló a megfigyelőképessége. Sajnálatos módon a klikkek megmaradtak, és csak azzal a maroknyi emberrel tudtak összerázódni, akikkel az elején megismerkedtek, de remélhetőleg ez javulni fog, és összeolvad majd a társaság. A zsákmányolt késekkel legalább az alapvető élelmezés meg van oldva. Megtalálta ugyan a saját bőröndjét, de ruhái nagyrészt eláztak, ám laptopja darabjait sikerült megmenteni, csak éppen akumulátor nincsen hozzá, ezért le van merülve. Esténként bütykölgeti, és az egyik napon sikerül beüzemelni, ám a közelben nem észlel olyan hálózatot, amire rá tudna kapcsolódni, és legtöbbször kikapcsolja, nehogy lemerüljön, hátha később még jó lesz. A hevenyészett táborban kialakít magának egy saját vackot, és oda rámol be mindent. A kések egyikével rendben tudta tartani a borostáját, időnként pedig a hajából is nyisszant, hogy ne veszítse el csibészes ábrázatát. A baleset utáni napon további holtestteket sodort partra a víz, ennyivel kevesebben vannak. Fegyver tekintetében egy jó nagy konyhakést vett magához, más használhatót nem talált, a dárdás ősember módi még nem az ő műfaja. Jeffi összetereli a kis társaságot, mert a legtöbben még mindig a mentőhajót várják a parton, de hát valakinek cselekednie is kell. Többen azonban csatlakoznak hozzájuk, a nikotinfüggő pedig felteszi a fontos kérdést, hogy ki mihez ért. Egyenlőre még nem válaszol, a társaira figyel, közben pedig kigombolja az ing felső részét, mert minimum negyven foknak érzi a meleget. Az egyik érkező srácnak bólint, ám most szokásos derűjének nyoma sincsen. Nyakában továbbra is a fényképezőgép lóg, ezúttal bekapcsolva, exponálásra készen. Az érkező Mattias kezébe zordan egy kést nyom, valahogy most nem tud vidám lenni.* Fotós vagyok. *Válaszolja Levinek, mintha ez eddig nem lett volna nyilvánvaló.* Azért jöttem a hajóval, hogy megörökítő katalógust készítsek a közép-amerikai élővilágról. *Ekkor kesernyésen elmosolyodik, és vállat von.* Ez akár még sikerülhet is, de fogalmam sincsen hol vagyunk. *Ha mindenki megérkezett, akkor vélhetően elindulnak, Megan mellé sorol be, akiben úgy véli, bízhat. Nem fogja suttogóra, de neki címzi a mondandóját.* A saját hajónkat nem találtam meg, de egy vitorlást igen. Több órányi járásra van ide egy kis öböl, ahol megfeneklett. Bekukkantottam, és megtaláltam a hajónaplót. Közel száz éves. Hat utas nevét tüntették fel, a parton pedig hat sírt találtam. Paranoiásnak gondolsz? *Lepillant oda, ahol a lány sebét sejti.* Hogy van a lábad? *Visszatekint Levire, és a nyomukban érkezőkre is* Nem azt kéne feszegetni, hogy ki mihez ért, hanem hogy mit fogunk csinálni.

Tárgy: Re: Valahol az óceán közepén... A part. Vas. Május 06, 2012 3:16 am

*Már tényleg jó ideje itt vannak a szigeten és nagyon úgy fest, semmiféle segítség nem közeledik, nem szúrnak még ki hajót sem, vagy effélét. Rendkívül meleg van, szerencse, hogy találtak már az első napokban víz forrást, ahol ugye a kis főhadiszállást is sikerült kialakítani. Ténylegesen mostmár egyre többen kezdenek egymással is kapcsolatot kialakítani, hiszen nem lehet a végtelenségig egymástól elvágva lenni, még azt is nehezen érti meg, aki napok óta egyedül van. Biztosan nem bírná ki egyedül sem a parton, az erdőben meg főleg. Azokután meg pláne, hogy a múlt alkalommal a hostess hölgyemény valamivel találkozott is a fák között, pedig nem is ment el mélyen. Egyelőre még fogalmuk nincs, hogy milyen élővilág van bent, és hogy mennyire veszélyes. Az utóbbi napokban szintén igyekezett kicsit rendbe szedni magát és jobban alkalmazkodni. Talált egy nyitottabb cipőt az egyik táskában, mert lássuk be az edző a homokban nem a leghasznosabb, viszont az erdőben meg nem árt a zárt cipő. Ruházat terén nem esett túlzásba, nem találta meg a saját táskáját, úgyhogy megmaradt a farmernél, amit ő nem vágott le, mert az erdőben meg jobb a hosszú, nem vágják szét a lábát a dolgot. Így is fel van szakadva a nadrág még a sérülés miatt, ami a sípcsontját érte. A felül lévő blúzt egyszerűen deréknál megköti, amikor a nap melegebb időszaka van, éjszakára pedig legalább van, ami végi a derekát. Egy dolgot hiányol nagyon, sehol sem talált még egy normális hajgumit, hosszú haja lévén pedig ez elég hasznos lenne. Eddig csak fejpánttal tudta megoldani, hogy felkösse a haját, ami azért nem olyan egyszerű megoldás.
A visszatérő Levi harci eszközeire halványan elmosolyodik. Úgy fest, hogy a dohányos srác egész jól bírja még, és igazán talpraesett is, ami jó!* -Azt hiszem nekem ez elég... *Vesz magához egy kihegyezett lándzsának használható darabot. Nem kifejezetten ért az íjakhoz, kése pedig nincs, maximum a varrókészletben akadt egy olló és körömreszelő, végszükség esetén azért védekezésre ezek is jók lehetnek.* -Remélem azért nem tévedünk el, lehet hogy valamivel jó lenne jelölni a fákat. *A varrókészletből egy kisebb gombolyag fonalat vesz elő, élénk piros színűt. Amerre mennek ez jó lehet arra, hogy rákösse a fákra és visszataláljanak a partra.* -Apámmal régen sokat jártam túrázni, valamelyest értek a nyomolvasáshoz és a tájékozódáshoz. Hasznos lenne valamiféle állatot is találni, mert őszintén megmondom már rémesen unom a konzerveket. *Mosolyodik el, végülis jobb, ha nem vesznek mindent rendkívül komolyan, mert akkor itt őrülnek meg a helyzet miatt. Az újonnan érkezetteknek biccent. Megszokta már, hogy a férfiak ritkán nyújtanak kezet a nőknek, amit nem tart fernek, de hát mit lehet tenni. A kutya érkezésétől nem ijedt meg, fel lehetett azért ismerni, hogy nem valamiféle farkas, és jó eséllyel akad rajta nyakörv is, de minimum ápoltabb, hogy ne vadnak nézzen ki.* -Áh, kedves jószágnak tűnik. Megan...Megan Cooper. *Mutatkozik be a két újdonsült ismerősnek ő is, majd a fák felé pillant.* -Remélem azért nem botlunk majd odabent ragadozókba, minden élővilágban vannak...és nem tudhatjuk hogy milyen erősek. *Végülis inkább csak egyszerűen óvatosságra int. Kevin szavaira, aki bár be nem mutatkozott picit kitágul a pupillája.* -Egyedül bóklászott az erdőben napok óta? Merész vállalkozás... Egy kisebb forrást itt nem messze is találtunk, ott vertünk tábort, közel a parthoz. *Válaszol, de azért látszik rajta, hogy csodálkozik. Azért akárhogy is, ez nem egy kimondottan túrázásra való erdő, hanem egy vad és zabolázatlan őserdő. Nem kifejezetten veszélytelen. Az újabb érkező illetőre, akit jó eséllyel látott már egy félmosollyal pillant.* -Én még nem találtam, talán a fiúk. *Pillant Bradre és Levire, hiszen lehet hogy nekik sikerült már megoldani ezt a fajta problémát. A kidolgozott felsőtestet azért akaratlanul is megnézi magának, ami tökéletesen érthető.*

Hozzászólások száma : 4 Join date : 2012. Apr. 23.

- Oh, happy daaay... Oooh, happy daaaaay... *Hallatszik a fák közül a nem túl tiszta, de azért nem is elviselhetetlenül hamis hang. Kedvenc vörös hajú, szeplős, zumba-edző rossz fiúnk egy nyakba akasztón lévő kulcscsomóval hadonászik össze meg vissza maga körül. Neki aztán semmi baja, mióta itt vannak, merő optimizmus az egész srác! Jobb itt, mint... Mint ott - de erre inkább nem is gondol, valahogy a hideg rázza attól, hogy mi lenne most odahaza. Persze, nem azt mondja, hogy örül ennek az egész katasztrófának, sőt... De... így legalább még életben van, nem igaz? Menekülni pedig lehet, sőt, talán néhány nap, és megtalálják őket. Amikor kiér a napra, szemeit leernyőzi, hogy lásson is valamit. Vannak néhányan idelent a parton, a legtöbben nem igazán mernek bemerészkedni az erdőbe, vagy belsőbb területekre, csak ha feltétlenül muszáj, vagy jön a dagály. Nagyjából már mindenkit ismer névről és arcról, de sajnálatára még senkihez nem sikerült odacsapódnia, pedig az volna a legjobb... Ha nem lenne egyedül. Lekapja magáról fehér ingét, kidolgozott testén megcsillan a Nap, homlokáról karjába törli az izzadtságot. Végigsimít az arcán, elég durva már a le nem nyírt szőrzet, szóval közelebb lép Kevinékhez.* - Bocs, srácok... Nincs egy borotvátok kölcsön? *Vigyorog persze, mint mindig.*

Tárgy: Re: Valahol az óceán közepén... A part. Vas. Május 06, 2012 2:42 am

*Már lassan 5-6 napja itt vannak a szigeten, habár Kevin eddig nem igazán mutatkozott a parton. Szerencséjére a saját kis cuccát igen hamar megtalálta a vízben és ki is mentette, ugyanis egy igen fontos és szép rovargyűjteményt akart elvinni Angliába, az egyetemre. Sajnos úgy tűnik, hogy ebből már nem lesz semmi, bár ki tudja, lehet hogy még visszajutnak egyszer. Kevinnek elég rossz volt a hajótörés, ugyanis a vízben egy tartórúdon tért magához, ahogy Lexi az arcát nyalogatta. Szegény kutyus próbálta meg kihúzni a fiút, de végül Kevin magához tért és az ijedtségen kívül nem lett nagyobb baja. Valószínű, hogy egy kicsit elsodorta az ár a parttól, mert csak néhány embert látott, de az erdő szépsége lenyűgözte. Kihalászta hát a táskáját a vízből, majd mindent, amit szükségesnek érzett átpakolt a hátizsákjába, a többit pedig elrejtette egy fa alatt. Az erdőben lelt hát nyugalomra a srác, kutyusával együtt, aki azért néha-néha kifutott a partra. Találtak egy igen csak mély kis tavat, amibe tiszta forrás vize folyik bele. A mai nap azonban mintha Lexi valamit megérzett volna, hogy a parton készülődnek, heves ugatásokkal késztette arra Kevint, hogy kinézzen a partra. Nem sokszor tette ezt még meg, így nem is nagyon ismerhetik őt a többiek, de ez annyira nem is zavarja, ugyanis elég sok hulla maradt még a fák között meg, akiket odasodort a víz hulláma, vagy egyszerűen csak kirepültek a hajóból. A parton maradtak kutyaugatásra figyelhetnek fel, végül az egyik bokor mögül kirohan Lexi és lihegve-ugatva körbefutkossa az éppen készülődő társaságot. Ez elég furcsa lehet, talán meg is ijedhetnek a többiek, de hamarosan Kevin hangja is odaér:*
- Lexi! Lex, hol vagy? *hallatszik a srác hangja, majd hamarosan ő is kibújik a bokor mögül és sóhajt egyet.*
- Ez pompás... A part... *motyogja alig hallhatóan, majd a gyülekező emberekre néz és a kutyusra, aki a vízbe futott, hogy fürdőzzön egy kicsit.*
- Üdv, bocs a kutya miatt. Kicsit hiperaktív ma... Készülnek valahova? Találtam egy elég nagy tavat odabent az erdőben és egy friss patak is folyik a szigeten. *jelenti ki Kevin. Úgy érzi, hogyha már idejött, akkor tartozik annyival ezeknek az embereknek, hogy ezt megossza velük.*

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2012. Apr. 28.

*Már majdnem egy hete, hogy itt dekkolnak, s ez valóban meg is látszik. Egyre kevesebb ember zárkózik magába, kezd valami közösség kialakulni, mindenki rájött, hogy rászorulnak egymásra. A tábor is igen szépen készül, bár egyes technikák még hiányoznak, például nincs baltájuk, hogy fát vágjanak, és kevés anyag van az alvóhely elkészítésére is.
Levi Jefferson kikéri magának, ő igazi férfi. Jó hatással van rá a jelenlét, hosszú évek óta ez az első hete, hogy nem vert át minden második embert, sőt, inkább senkit nem, talán egy-egy füllentéstől eltekintve, de az ő pokol mélyén íródó bűn-listájára az már föl sem kerül. Utoljára az egyetemen kondizott izmai is formásodnak, hiszen itt a fizikai munkára van kényszerítve. Alkalmazkodott is a környezethez: napi egy dobozról leszokott két-három szál cigire, aminek nyílván a kevés mennyiség is az oka. Csomagjait nem találta meg, de ruháit naponta mossa – azok pedig átalakuláson mentek keresztül. Íjdenagyonmenő Levi’s farmerének már csak a fele van meg: térdtől lefele levágta, hiszen azért elég meleg van, meg így nagyobb szabadságot is biztosít. Ingét pedig már nem is hordja, az egyik szerencsés fickótól – vagyis csomagjait birtokló személytől - kapott egy, a célnak jobban megfelelő pólót, ugyan azt is furcsa pózokban képes hordani: most éppen felhajtva, nyaki részéhez betűrve helyezkedik el: eléggé nagy hőség van.
És most készülnek, nagyon-nagyon. Sorban válogatja az ágakat az erdő peremi részén már vagy másfél órája, és különböző, madzagot helyettesítő anyagokat keres. Eldöntötte, hogy ma bizony bemennek az erdőbe, szereznek valami húst, és felderítenek. Vastagabb husángokat keres, amik alkalmasak lándzsának – nem árthat pár ott bent -, meg igazából minden használható dolog érdekli.
A többiekhez visszatérve igen jó felszerelések jönnek össze: elég kés, minden vállalkozóra jut legalább egy, és egy-egy bot is, kinek hegyesebb, kinek inkább ütőfegyverként, meg egyéb eshetőségekre szolgáló. Büszke magára. Tényleg. Még egy íjat is csinált a maradék madzagból, egy egész jó ágból, amit talált, és faragott is hozzá három nyilat – aztán rájött, hogy ez túl sok idő, és annyira nem is életképes az ötlet.
A napokban igen sokat töltött a növényekkel, próbálta feleleveníteni az orvosin tanultakat, gyógynövények után kutat, ha esetleg szükség lesz rájuk, és néhány alap gyógyszere is van már a roncsokból.* - Indulhatunk, srácok? *Emeli most tekintetét érdeklődően az eszközeikről a társaira, enyhe mosollyal, fejét vállára biccentve. Mintha csak cserkészkednének – messze nem ilyen optimista ő, de próbál az lenni, nem érnek semmit a depresszióval. Ő magához vesz egy szimpatikus botot meg egy kést, úgy gondolja, mivel ő csinálta őket megérdemli a választás jogát. Megfelelő mennyiségű ember összegyűlt, bár nem kicsit ciki, hogy két nő is bejön velük, de sok férfi inkább a parton marad. Lát is két új arcot, talán társai hozták őket, úgyhogy oda is lép hozzájuk, először a csinos nőhöz, kezét nyújtva számára. Alapvetően nem szokása a gyengébbik nemmel kezet fogni, maximum gratuláció esetén, de hagyja most a sznobság szokásait, hiszen egy lakatlan szigeten vannak, ha jól emlékszik – bár még mindig felmerül benne, hogy csak túlzásba vitte az esti bulit és azért képzelődik. Ha egyedül van, csipkedni is szokta magát, hátha felébred a hajón, de lassan tényleg ideje felfogni a helyzetet. Miután a lány nevét megtudta, odalép a férfihez is, lát a szemében valami műveltséget, felismeri, ha valaki tudományos egyetemet végzett, egyszerűen csillog az a szemben, érződik a stíluson, de nem teszi szóvá. Megszorítja kezét, neki is bemutatkozva, majd hátrébb lépve megszemléli az összegyűlt társaságot. Megant és Bradet már a első naptól kezdve jól ismeri, a két újat is látta már, hiszen annyira sokan nincsenek, hogy ne fussanak össze, de itt az ideje összeismerkedni.*- Ki, mihez ért? *Néz feléjük egyszerű mosollyal, feltételezve, hogy azért mindenkinek van valami, amiben jó, amiben hasznát veszik. Ő például elég jól ért az elsősegély-ellátáshoz, az orvosin ráragadt pár dolog. Eközben saját bicskáját – melyet ő talált az egyik holt-testnél, és kisajátított – elhelyezi farmerének övén, a kiválasztott botot pedig hanyagul nekitámasztja egy közeli pálmafának.*

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2012. Apr. 28.

*Ülve, várva, hogy befusson a negyedik tagjuk is, végülis tök jól el van, pozitív, hogy nincsenek most a közelében hullák, és tud egy kicsit pihenni lelkileg. Ahogy Trin is szó szerint befut, egy kicsit felkapja a fejét. Vadállatok.. rájuk még nem is gondolt ebben a sietségben. Éjszaka valószínűleg ki is merészkednek az erdőből.* - Ezért is szükségünk van a táborra, és az egységre. Egyedül nehezebb túlélni. Éjszakánként őrséget kell állítanunk, és nem ártana lándzsát pattintani valami kőből, és íjat készíteni. Találtam az egyik testnél némi madzagot, de az csak egyhez lesz elég. . Na meg egyedül nem kéne az erdőben járkálni.
*Ejti magát gondolkozóba, és végül el is sétál némileg, kénytelenek lesznek fákat kidönteni, szükségük van eszközökre, kőeszközök se ártanának. No meg fel kell állítania egy egészségügyi sátrat, egy ilyen helyzetben várhatóak a betegségek. Lassan valóban jön az éjszaka, néhányan tábort építenek, néhányan gyűjtögetnek, azért mindenki segít valamit végre.*

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2012. Apr. 23.

*Mikor Megan utána szól, csak kicsit elmosolyodik, de hát nagyon soká nem is akar elkeveredni, bár annyira még gyakorlatias, hogy ne tévedjen el visszafelé. Tehát eltűnik egy időre a fák közé, egyes egyedül, és minél mélyebbre hatol az erdőben annál erősebben dobog a szíve, egyáltalán nem terepre termett, turizmus szakon a túlélést valahogy nem oktatják, csak abból indulhat ki, amit még valaha biológia órán tanult. Avagy tanítottak. Hogy melyik gyümölcs ehető, melyik mérgező, milyen növényből tud folyadékot nyerni, hiszen az még az ételnél is fontosabb az izzasztó időben. A fák közül rezgést hall, majd valamilyen állat trappolását először felé, majd hirtelen kanyarral az állat megfordul, és úgy tűnik most már elfelé fut. Fogalma sincs mi az, de minimum egy kutya méretű állat lehetett, és éppen elég indok ez arra, hogy egy hihetetlen gyors hátra arcot vágjon és inkább visszatérjen a kókuszokhoz, felnyalábolja a három kókuszdiót és a botot és elinduljon vissza a partra. Mikor visszaér mindenki ott van a parton, kicsit megnyugszik a lelke, bár még igen gyorsan szedi a lábait, ami eléggé fájdalmas a combját tekintve.
Kicsit pihegve vágódik le a többiek mellett a homokba.* - Bent... Valami a közelemben volt, majdnem megtámadott, de végül még a fák között visszafordult és elszaladt, nehezek voltak a léptei, talán valami patás, valami disznó, valami... Nem tudom mi. *Böki ki tétován, csak abban biztos, hogy nem képzelődött, hiszen napon se volt annyit, hogy ilyen történjen. A kókuszdiókat ledobja a homokba, és a kezét ajakharapva a combjára csúsztatja. * - Hogyha előkerülne a bőröndöm, akkor meglenne az utaslista. Kaptam egy példányt, amikor a beszállás volt ott kellett lennem ellenőrizni a neveket. De nem láttam sehol sem. *Válaszol a többieknek, még egy kicsi szívdobogása azért van, és a tábortűz dologgal egyet ért. A továbbiakban valószínűleg szépen összegyűjtik amijük van, megpróbálják feltörni a kókuszt, tálat készíteni, hátha a trópusi időben egyszer csak leszakad az ég, és ha kiették a kókuszt vizet lehet benne gyűjteni. Nincs más hátra, mint előre, tábor építés, amiből tétován kivonja magát, mert a sebe még is csak lehet, hogy felszakadt.*

*A távozó Trinity után pillant, remélhetőleg nem lesz baja egyedül, ki tudja mi van az erdőben. De hát csak nem megy mélyen a fák közé.* -Azért óvatosan! *Szól még utána, majd megy hullát fosztani Levivel. Időnként a másik felé pillant, hogy ő mire jut, majd a saját dolgait is rendezgetni kezdi.* -Az jó, itt volt egy egész varrókészlet, szerintem varrónő lehetett szegény... *Pakolászgat egy elkallódott válltáskába. A többiek segítésével végül csak a végére jutnak legalábbis annak az adagnak, amit sikerül a parton megtalálni, hiszen lehetséges, hogy még arrébb is vannak halottak és a víz is sodorhat még partra néhányat akár napok múlva is. Halkan sóhajt egyet, kissé komoran ül le a földre, amikor már mind a négyen visszatértek a teendőikből. Egy kisebb táskába pakolta be azokat a dolgokat, amiket talált és hasznosnak vélt, este majd még jobban átnézi, hogy mi az, ami igazán értékes lehet ilyen körülmények között és mi az, ami inkább csak elsőre keltette fel a figyelmét. Brad szavaira picit elgondolkozik, de azért kifáradt most, nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. Soha nem látott még ennyi halottat egy helyen, arra pedig végképp nem volt példa, hogy ki is fossza őket. Azért a fényképezőgép felé pillant, csoda hogy még bírja az elem ennyi idő után is.* -Igen, ez szerintem is hasznos ötlet, a víz közelében, a lugasnál lenne a legjobb, és kicsit rendszerezni kellene, hogy ki van meg. Az iratokat összeszedtem, azt tudjuk, ki az, aki biztosan nem él. *A kérdésre csak nemlegesen rázza meg a fejét. Fogalma sincs, hogy pontosan mi történt, a villanások, aztán az ájulás, utána már itt volt. Még azt sem tudja, hogy a víz sodorta-e partra, vagy egyáltalán mi volt.* -A roncsot tényleg jó lenne megtalálni, talán lelnénk utaslistát, és pár hasznosabb dolgot...netán baltát is. *Pillant Levi felvetésére egy félmosollyal. Jó lenne pár hasznos holmi, hiszen ahogy Brad mondta nem tudják hol vannak, akkor pedig még jó időbe telik mire bárki rájuk talál.*

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2012. Apr. 28.

*Nézi, ahogy a többiek elmennek, lassan tényleg el kell válniuk. Miután találnak valami normális helyet, úgy látszik Megannal sétálnak vissza a partra. Nagyon tiszteli a nőt, hogy bevállalta, annak ellenére, hogy ellentétes jellemével az egész. Eleinte próbálna is valami középutat találni, hogy ne hányja el magát, de úgy gondolja, neki is jót tesz, erősödik a lelke, találkozhatnak még ennél durvább dolgokkal is itt tartózkodásuk során. Szükség jellemet változtat.
Neki is indul, az átkutatottakat pedig egy belsőbb részre hordja, kell számolni dagállyal is. Három után pedig Meg után indul.* - Szólj, ha gond van. *Szól neki, és az átkutatottjait odaviszi a többihez, azért azt nem várja el tőle, hogy a hátára vegyen egy hullát.* - Találtál már valamit? *Kérdezi közben, és a homokba dobva megmutatja az ő szerzeményeit, így könnyebb lesz cipelnie. * - Egy egész jó svájci bicska, ez még sokszor kellhet.* Amikor a közvetlen partszakaszt gyorsan megtisztították, egyelőre berekesztené munkájukat, és visszamenne a többiekhez, nyílván, ha többen lesznek, jobban fognak haladni, de nem ártott, hogy a részt, ahol fürödni, esetleg halászni tudnak, tiszta maradt a holttestekről, s nem jönnek a mindenféle dögevők.
Pár perc múlva már a többiekkel együtt törökülésben gubbaszt, nézi, ahogy társuk kamerájával foglalkozik, de különösebben nem hatja meg. Ha annyira fontos, tegye el, de úgyis le fog merülni, és nem tudják feltölteni, szerinte nem ez most a legsürgetőbb.*
- Igen.. kell egy táborhely. *Suttogja ő maga is, miközben gondolataiba mélyed.* - Egy részt meg kell tisztítanunk a fáktól, a parton nyílván a dagály miatt nem lesz olyan jó. Pálmalevelekből pedig minimális fekvőhelyeket ki kell tudnunk alakítani. Azt, hogy fogjuk kidönteni a fákat… majd kialakul. Egy baltát gondolom senki sem talált…

*A noném utasoktól tehát szerez késeket, és élelmet, majd sikerül rábírnia őket, hogy a holttesteknek alakítsanak ki egy kis temetőt valahol beljebb a tisztások egyikén, persze miután már el lehet tőlük véve a hasznos holmi. Bólint Megannak, hogy az utaslista jó ötlet lehet, de egyátalán a hajótestet kéne megtalálni első körben, mert még az sem tudják, hogy az hol lehet, pedig biztosan lehetne találni sok fontosabb dolgot, ha még nincsen a víz alatt. Látja, hogy Trinity végülis lemarad, és elmegy gyűjtögetni, de ha már összeismerkedtek, miután sikerül elrendezni a halottak, és a felszerelés dolgát, visszatér a partra, remélve, hogy Megan és Levi is velük tart, és megvárja, amíg Trinity is előkerül.* Nem dönthetünk mások helyett, de érdemes lenne valami táborszerűt összeütni, mert most mindenki klikkesedik, vagy egyedül van. Aztán ha már valahol tartunk, akkor elindulhatnánk megkeresni a roncsot. *Törökülésbe ül, és előveszi a gépét. Digitális ugyan, ám hiába nézegeti a képeit, nem látszik rajtuk semmi, csak szürke háttér, és lilás elektromos kisülések.* Nem értem... persze egy laborban többet látnék rajta, de így semmit. Mire emlékeztek? Láttatok valamit? *Kérdezi a többieket, mert valahogyan össze kéne rakni a történetet, hol is vannak, mi történt, és hogy van-e megoldás.*

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2012. Apr. 23.

*Hát igen, erősen visszafogja a csapatot, hogyha itt sántikál, de ő is szeretne segíteni, ahogy tud. Mással sajnos nem tud, mint azzal, hogy egészen sok utas szavát megérti és tud felelni, hogy mit akarnak. Mikor Brad inkább elküldené ebből a hulla-kereső expedícióból kicsit szájhúzva, de biccent, hiszen igaza van. Talán a gyümölcsökkel hasznosabb lehet. Biccent Bradnek, majd Megan kedves szavait is jól fogadja, de megvárja, míg az embereket magukhoz intik, hiszen legalább ebben segítségükre lehet. Hogyha van közöttük olyan, aki nem angolul beszél, azzal is tud társalogni, megkéri, hogy segítsenek, mert a fertőzés veszélyes, belepusztulhatnak abba is. Aztán tényleg leválik a többiekről, és elindul beljebb a szigeten a fák közé, tekintetével gyümölcsöket keresve, bármilyen fát, kókuszdió is nagyon hasznos, hiszen a kókusztej nagyon tápláló, a víz helyett is jó lenne, és persze a kókusz maga is ehető, a héja pedig tál lehet, hogyha sikerül széttörniük. Szóval a fák között kezd el bóklászni, óvatosan, cipőt már rég kerített, tornacipőt, az egyik bőröndből. A magassarkújával most bajban lenne. Az egyik fáról igyekszik egy hosszabb ággal leverni a kókuszdiókat, lehetőleg úgy, hogy ne a fejére zuhanjanak. Mászna is, csak a combjával képtelen átfogni a fát, csak felnyílna a seb és ha az felszakad Levi hiába kötözte be. Szerencsére néhány kókuszt sikerült levernie, kettőt hármat, leteszi a fa tövébe, leszúr mellé egy botot, hogy megismerje és beljebb sétál, bár a gyomra összeszorul, vagy a vagdalt hústól, vagy épp azért, mert egyedül van újra.*

*A fotóssal indul tehát, és igyekszik a halottakra nem nagyon ránézni, de úgy fest, hogy Trin se bírja túl jól a látványt. Még jó, hogy a férfiak e téren immunisabbak.* -Semmi gond, jó ötlet a gyümölcs, az is kelleni fog. *Mosolyog a lányra, finoman a vállára téve a kezét, majd Brad után siet. A szavai hallatán picit elcsodálkozik. Nem ért a csillagok alapján való tájékozódáshoz, ezért hát végképp nem tudná belőni hol is vannak.* -Talán ha megtaláljuk a kapitányt és még él...tud mondani valamit. *Válaszol a férfinek. Nem valami jó, hogy fogalmuk sincs hol vannak, és hogy egyáltalán hogyan fognak tudni segélykérést leadni. A legnagyobb baj az, hogy ha máshol vannak, akkor felmentő csapatra se nagyon lehet számítani túl hamar, vagy...soha? Elhessegeti a gondolatot. Nem egy lakatlan szigeten akar megöregedni, vagy éhen halni.* -Én akkor...megpróbálok még körülnézni. *Válaszol Levi felvetésére, hogy ő átnézné a halottakat. Trin biztosan nem vállalna ilyesmit, ásni mondjuk szívesen ás, de félő, hogy jóval lassabb lenne benne, mint az erősebb férfiak. Végül nagy levegőt vesz és Levi felé fordul.* -Segítek...azt hiszem ebben a helyzetben nem válogathatunk. *Brad felé pillant.* -Vállalod az ásást? *A távolabbi emberkék felé pillant, és szól néhány nagyobb darab darab fickónak, hogy segítsenek mély gödröt kialakítani, aztán Levi mellé sorol be.* -A papírjaik alapján, ha netán találunk utaslistát, akkor tudjuk majd, hogy ki az, aki biztosan nem kerülhet már elő. *Mondja kissé száraz hangon. Nagyon meg kell emberelnie magát, hogy képes legyen arra, hogy hullákat kutasson át, de tény, hogy bármi lehet náluk, ami fontos lehet, kés, akár adóvevő, műholdas telefon. Remények, amik lehet hogy szertefoszlanak hamarosan.* -Hát akkor hajrá... *Időnként enyhén szólva is hangosan köhög, de igyekszik ritkásan levegőt venni és azt is csak a kezén keresztül.*

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2012. Apr. 28.

*Őt különösen nem hatják meg a körülnézésnél a hullák látványa, néhányhoz oda is megy, ha még nem olyan "halottasak", hogy megnézze a pulzusát, hátha van még remény, de nem találkozik menthetőnek tűnővel. A rövid felmérés után visszatér a többieknek.* - Igazad volt Brad, és az ásás most az elsődleges. Ki tudja, miket fog a szaguk kivonzzani a partra. Gondolom pap nincs köztünk, szóval jó lenne, ha még ma megcsinálnánk, amennyit lehet. *Mondja a többieknek, látja, hogy a nőkre nem igen fog maradni a hordós rész, de ez várható volt, ha kell, egyedül is megcsinálja, az első boncolásoknál ő sem bírta olyan jól, meg tudja érteni.* - Te jó erőben vagy, vezesd az ásást. Ahány hullát lehet, átkutatok, szükségünk van pár dologra, ha nem akarjuk úgy végezni... *Fordul el egy pillanatra, neki is fel kell készülnie. Szájába veszi hüvelykujját, mintha cigizne, így próbálva csökkenteni vágyát, hogy rágyújtson. Még felkészíti magát lelkileg, hiszen hullákat fosztani azért még ő se tud szemrebbenés nélkül.*
- Dolgozzunk össze, szerezz embereket ásáshoz, ha valakinek van hozzá gusztusa, jöjjön utánam. Akit megnéztem, egy halomra rakom, és hordhatják hozzád. *Fordul újra a férfi felé, lassan tényleg ideje lesz nekiállni. *- Ásáshoz nem tudok hozzászólni, hajrá. Minél hamarabb el kell földelni őket, kismillió betegséglehetőség van, amire esélyünk van miattuk, gondolom nem akartok meghalni. Egy kést kérhetek? *Pillant Brad felé, aztán mellélépve először segíteni szeretne az ásás helyét kiválasztani, addig nincs értelme gyűjteni a halottakat.*