Vörös Vipera

Tárgy: Re: Vörös Vipera Szer. Ápr. 25, 2012 5:48 am

*Helyeslően bólogatok a nő szavaira. Tökéletesen egyetértünk, a rendőrség, a bíróság korrupt és talán bármit tenni is hiába való és haszontalan, hiszen egy vezért eltenni lábalól nem kis vállalkozás, és a végén csak a helyére áll egy másik. De talán...egy idő után más is fel figyel rá, vagy egyszerűen csak...kell az embernek valami cél. Igen, azt hiszem ez az indokom, kell valami cél, még akkor is, ha semmi értelme az egésznek, de e nélkül tökéletesen felesleges lenne az életem. Közéjük nem állok be, így hát az marad, hogy ellenük harcolok.* -A tettek mindig érnek valamit, a város végképp elsüllyedne a káoszban, ha soha senki nem tenne semmit...még akkor is, ha csak kevesen vagyunk, de higgye el, néhányan vagyunk. *Állok mostmár fel az asztalról. Megigazítom a vállamon a hosszú ballonkabátot. Odakint megint szakad az eső, úgyhogy felhúzom a gallért, hogy legalább a nyakam ne ázzon el teljesen. A kérdésre még visszapillantok, és csak finoman elmosolyodom. Az ajtó felé pillantok, megvárom míg elengedi a kabátom.* -Majd én keresem, ha szükségessé válik. *Nem adhatom ki a kilétem egyelőre. A bizalom ebben a városban nagyon drága jószág, különösen nehezen adom csak úgy bárkinek. Nem ismerem még a nőt, akár hazudhat is, bárki küldhette, hiába államügyész. Figyelni fogom, hogy miket mondanak róla, de tudjuk jól, hogy rendkívül jó álcákat ki lehet alakítani és abban is biztos vagyok, hogy nem egy embernek vagyok a bögyében a városban. Az óvatosság az első, azt már régen megtanultam. Távozom hát, még előtte, és reménykedem benne, hogy a láthatóan erős akarat ki tart még egy ideig és nem találják meg a kihűl hulláját pár nap múlva a mocsár partján...*

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 23.

*Túlságosan érdeklődő a másik, ennyire nem érdekelné az ügy, ha ártani akarna, még egy bérgyilkost sem. Az pedig biztató jel, hogy még mindig él, tehát meg tudja védeni magát. A felvetésre kitérően legyintek.* Ugyan. Hát ki akarna ezeknek utánajárni? Még maga a bíróság is korrupt, nemhogy a rendőrség. Érdekek szövik át az egész várost, ha el is itélnek valakit, csak azért teszik, hogy bejuttassanak valakit a kóterbe. *Visszapillantok az újságcikkre, a fehér rózsa egy komoly felsővezető névjegye lehet.* És mit érünk vele, ha utánajárunk? Ha vége is lenne, jön helyette más, végérvényesen pedig sosem tudjuk lefejezni őket, mindenkinek van egy újabb bosszúálló unokabátyja. De én a sarkukban leszek, amíg csak élek. *Az italom már elfogyott, másodikat pedig nem fog ok rendelni, inkább egy papírpénzt dobok az asztalra, és a felálló férfi kabátja után kapok.* Legalább azt árulja, hogyan kereshetem. *Pillantásom nem esdeklő, de tudnom kell, hogyan is kereshetem az idegent, hátha még hasznomra vállhat. Akár megkaptam az információt, akár nem, távozom a főbejáraton, otthon letusolok, aztán vissza az irodámba, hogy utána nézzek a rózsás gyilkosnak.*

Tárgy: Re: Vörös Vipera Szer. Ápr. 25, 2012 5:30 am

*Hát igen, külsőre nagyjából reális a megítélés, tényleg erőteljesen lehasznált, züllött kinézetem van, de hát nehezen tudnék elvegyülni élére vasalt nadrággal, és belőtt hajkoronával. Kíváncsian várom a nő reakcióját az újságcikkre. Talán jobb is, hogy nem tudom milyen gondolatok cikáznak a fejében, hiszen megcáfolni végülis nem tudnám teljes mértékben, sőt talán egyáltalán. Az önjelölt szuperhős talán tényleg erős kifejezés lenne, de talán a többi valamennyire stimmelhet. Figyelmesen hallgatom végig a válaszát és csak csendesen bólintok, megjegyzem az információkat. Sejtettem, hogy a hivatalos aktákban sem lehet több információ, amint amiről én tudok, nem gond tehát, hogy a Rendőrségnél már jó ideje nem sok kapcsolatom van.* -Igen, ez nem lep meg, valami ilyesmire gondoltam én is, nem csoda, ha megint a legtöbb nyomot eltüntetik... *A kérdés hallatán már majdnem elnevetem magam, de végülis talán jobb, ha nem hívom fel magamra a figyelmet. Végül aztán válaszadásra adom a fejem.* -Egyelőre az maradjon az én titkom. Az életemben nincs félteni való, az ügy pedig...érdekel. Más úgysem fog utána járni rendesen, tehát valakinek tenni-e kell, ki tudja hányan halnak meg még különben. *Mondom végül, majd felhörpintem az italom utolsó kortyait. Lassan indulni készülök, hiszen a nem rég elhajtó rendőrautó arra figyelmeztetett, hogy nem sokára dolgom akadhat.*

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 23.

*Úgy látom a másik jobban bírja az italt, viszont a küsején is látszik már; megette már a rozsda. Elhasznált, kifáradt, züllött alak, miféle hasznom van hát belőle, hogy itt vagyok, és beszélek vele? Az, hogy nem több itt, mint bárki más, beleértve engem is, sötét múlt, sötét háttér. Előrehajolok, és rápillantok amit mutat. Érdekes. A legtöbben még újságot sem forgatnak, ha pedig igen, akkor is inkább a gyászjelentéseket, vagy a politikát, hogy kit érdemes megkenni, vagy elrabolni. Na de gyilkossági ügyeket? Ki ez az alak? Önjelölt szuperhős? Az önbíráskodók mindig a kanálisban végzik, a zsaruk és a maffia ezeket ki nem mondott szövetségként tapossa el. Már beszélni vele, önmagában is ostobaság lenne bárkinek. De nem nekem. Nincsen vesztenivalója? Ebből még akár lehet is valami. Most először szigorúan elmosolyodik, és jobban megnézem a partnert. Jobb időket láthatott egykor, valami messzi tájon, nem itt. Mi hozhatta hát ide? Csakis a balsors vagy a bosszú. A kérdésre már összeszorítom az ajkam, és úgy préselem ki a szavakat.* Lezáratlan akta. Bandajelnek tűnik. Valami utcai bűnszervezet, de nem kizárt, hogy felsőbb körökbe vezetnek a szálak. Politikai gyilkosságok, személyes érdekekből. Sosem kaptak el senkit. *Sorolom robotszerűen, vörösre festett körmöm az egyetlen világosság a fakó füstködben.* Miért érdekli? Nem félti az életét? *Szegezem neki a kérdést.* Egyátalán mit akar?

Tárgy: Re: Vörös Vipera Szer. Ápr. 25, 2012 2:14 am

*Kedvtelve figyelem, amint a nő felhajtja az italt, ami sejtem, hogy miből állhat. A hozzáértőknek gyakran szolgálják fel azt a maradékot, ami többféle üveg alján maradt meg, amiből már nem jön ki egy pohárnyi ital, de nem is lenne értelme csak úgy kihajítani, és egy friss üveg tartalmával sem összekeverni. Ezeket gyakran öntik össze és olyasmi a vége, amit még én sem kóstolnék meg, pedig a gyomrom már kiválóan edzett. Elfojtom az előtörni készülő mosolyt, amit az hölgy reakciója váltana ki belőlem. Nehezen szólal meg, és sejtésem nem csalt, hogy miféle embernek néz engem. Az ajtó felé pillantok, amikor meghallom a sziréna hangját...mennem kellene, de félő, hogy már régen késő. Könnyed mozdulattal megrántom a vállam, és elgondolkozom néhány pillanatig, hogy vajon mit is válaszolhatnék. Ebben a környezetben egyáltalán nem lenne hasznos csak úgy elmesélnem mivel is foglalkozom, hiszen addig jó, amíg a mocskok nem tudják, hogy rájuk vadászom, amíg nincsenek tisztában a kilétemmel. Nem válaszolok hát, egyszerűen az orra elé tolom az újságot, és egy cikkre mutatok. "Leszámoltak a kéjgyilkossal." A cikk azt fejtegeti, hogy valaki eltett láb alól egy olyan illetőt, akit mint sok esetben a bíróság felmentett a vádak alól. Megvárom, míg átolvassa és néhány percet adok még neki, hogy vajon mit reagál, aztán lapozok, a fehér rózsás gyilkosról szóló hírhez.* -Hallott róla valamit? *Egy külső szemlélő számára nem tűnhetünk túlzottan bőbeszédűnek, de tudjuk jól, hogy Sin city-ben nem hasznos ha valaki sokat fecseg.*

//Kicsit fagyunk, valósznűleg kb. 5-ig//

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 23.

*Végre előkerül a pincérnő is, elhasznált felmosórongy állagában tetszelegve, hiszen a hátsó utcában feltehetően másra is kapható a pénzesebb vendégekkel. Odalök nekem valami töményet, én pedig nem ellenkezem, nem azért vagyok itt. A hajam az arcomba omlik, nem simítom ki, jó ez így. A szakadt érdeklődést mutat irántam, nyilvánosan megölni csak nem fog. Enyhül a markom a sokkolón, és érdeklődve pillantok fel, ismerkedni akar. Biccentek, és halkan sóhajtok fel.* Kérdés, hogy meddig. Csak nem pereskedni akar? Nem foglalkozom közügyekkel, rendőrbírói minőségben dolgozom. *Vetem oda, és meghúzom a töményet. Torkomon mintha élő méreg terülne szét. Keserűen morzsolom szét, nem köhögök, még akkor sem, ha ezzel elősegítem, hogy ne fulladjak meg. Nem veszek levegőt pár pillanatig, és amikor már lila az arcom, akkor nyelek csak egy nagyot. A kocsma nem nőknek való hely, de üljek otthon? Más sem teszi azt, az élet az utcákon van, otthon pedig nem vár senki, és semmi. Az ajtó időnként megnyílik, vendégek jönnek, és távoznak, mintha senki sem dolgozna. Ez így is van, hivatásos munkája senkinek nincsen, mindenki abból él, amit az óváros szennyében talál. A nyíló ajtó behozza a rendőrautó szirénájának hangját, és mintha senki meg sem hallaná. Visszapillantok zaklatóm felé.* És ön miben utazik? Kábítószer, embercsempészet, netán fegyverek? *Nevetek rekedten még mindig az ital hatása alatt.*

Tárgy: Re: Vörös Vipera Szer. Ápr. 25, 2012 1:52 am

*Már bőven túl vagyok az ital felén, és még semmi sem történt, pedig minden alkalommal amikor itt vagyok, legalább egy ember kivágnak az ajtón, netán néhányan összeverekszenek minden elővigyázatosság nélkül. Hát persze, érthető, hiszen egyébként se néz ide be senki sem, aki a törvény igazi híve, vagy ha mégis, akkor esze ágában sincs beleavatkozni valami efféle hacacáréba. Az ajtó kivágódik, és egy sötét hajú fiatalos, de erősen komor arcú nő lép be rajta. Nem láttam még erre, azonban sok pletykát hallottam, hogy hamarosan új államügyész jön a városba. Valamiféle komoly, határozott nőszemély, akit nem lehet csak úgy egy könnyen megfélemlíteni néhány fenyegetéssel. Ciccentek egyet csak úgy magam elé...még fogalma sincsen róla, milyen az, amikor még a legerősebb lelkületű fickók is az életükért könyörögnek sírva, mint egy kisgyerek. Aztán persze ki tudja, hogy milyen fából faragták, de ha azt hiszi, hogy egy golyóval eltávozhat békésebb mezőkre...nagyon téved. Amikor felém pillant elmosolyodom és biccentek. Azt hiszem egyszerű szakadt tolvajnak néz, esetleg valamiféle csempésznek, de biztos vagyok benne, hogy semmi jót nem gondol rólam. Végülis...teljes mértékben megértem, én is így vélekednék saját magamról a helyében. Ellököm magam a pulttól, majd a már éppen billenő székről ügyes mozdulattal leugrok. Visszanyúlok a poharamért, intek a pincérnek, hogy töltse újra, majd a nő asztala felé veszem az irányt. Valahogy olyan érzésem van, hasznos szövetséges lehet...és hátha tud valami a fehér rózsás gyilkosról. Kérdés nélkül ülök le vele szemben az asztal másik felére, majd leteszem a poharam.* -Michael Monroe, és ha nem tévedek ön az új államügyész...még nem láttam erre. *Nem mondok többet, hiszen kár szót fecsérelni, ha egyébként is menten távozni fog, vagy engem bír arra.*

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 23.

*Elfoglalom az új irodámat. Magamon érzem a titkárnő sunyi tekintetét, ahogy belépek a falak közé. Bizonyos, hogy már le is adta a drótot az érkezésemről. Csak felveszem a táskámat, és már lépek is vissza a bíróság szalonjába, ahol újságírók hada fogad. Talán kapok egy golyót a bordáim közé a nagy kattogtatásban. Miközben villognak a vakuk, meg sem hallom a szaggatottan záporozó kérdéseket, csak az ügyvédet figyelem, no meg a sötét arcot, mely mögötte áll. Az ügyvéd nem is nevezhetné magát annak, hájas pofa, ujjain vaskos gyűrűkkel, harsogva bíztatja védencét, hogy ebédre már kint van. Így megy ez, a győzelmem csak illúzió. Az alak pedig rámvillantja brutális mosolyát, szeméből pedig vadállatias kéj sugárzik, ahogyan végignyal az ajkain, és felém suttogja: cicus... Zordan állom a tekintetét, nem engedek a szorításból. Még ma este találkozunk, ezt bizonyosan tudjuk mindketten. A két fegyőr végül elvezeti, én pedig utat török a hiénák között. Innom kell. Még délidő sincsen, kint mégis úgy esik, mintha minimum este lenne. Felhajtom a ballonkabát gallérját, és bevágódok a volán mögé. Bárhova, csak el innen. Pár perccel később már a macskakövet kopogtatom, és belököm a csehó ajtaját. Egy pillanatra sem vonom magamra senki figyelmét, mindenki tudja már, hogy ne üsse orrát a más dolgába. Bólintok a csaposnak, és megcélzom az egyik boxot, határozott mozdulattal húzva el onnan az asztalra ájult alakot. Amikor már az enyém a hely, akkor pillantok csak fel. Majd ha erre figyel egy pincérnő, akkor rendelek. Behunyom a szemem, abban a hitben, hogy majd elmulasztja a kínzón égető migrént, de ez hiú ábránd. A mellettem olvasgató szakadtra pillantok a gallér mögül, bérgyilkosnak saccolom. Tekintetem kihívó, az asztal alatt rámarkolok a táskámban lapuló sokkolóra, gyere csak!*

Tárgy: Re: Vörös Vipera Szer. Ápr. 25, 2012 1:14 am

*Az újságot lapozgatva ülök a pult mellett. Francoise most nincs bent, pedig nagyon érdekelt volna, hogy vajon mit tud a különös esetekről, amik mostanában történtek. A Rendőrségre már rég nincs bejárásom, ami végeredményében nem is lep meg, és egyre kevesebben hajlandóak nekem információt adni. Ez sem furcsa, hiszen a legtöbben kellőképpen tartanak a korrupt felsővezetéstől, és nagyon jól tudják, hogy a legtöbb akta úgyis lezárásra, vagy egyszerűen eltussolásra kerül. Megtalálom végül a cikket, amit kerestem. Igen, ettől tartottam, újabb áldozat a fehér rózsás gyilkos kézjegyével. Halkan sóhajtok, miközben a pincér elém csúsztatja az pohár skutchot természetesen tisztán. Tudja már, hogy mit szeretek, érthető, hiszen gyakran megfordulok a Vörös Viperában. Elég gyakori itt a város söpredéke, így sok információt szerezhetek, és egyébként is hol máshol találnám meg a helyem, valamiféle elit bárban? Majdnem hangosan felnevetek saját gondolataim hatására, de végül csak egy mosoly jelenik meg az arcomon. Olvasni kezdem a cikket. Nincs összefüggés, nincsenek nyomok, valószínűleg a Rendőrség sem tud semmit. Egy hely viszont van, ahol ők biztosan nem néztek még körül és nem is fognak...az Óváros. Már régóta nem tartozom a kötelékbe, és aki vállalja a kockázatot az körülnézhet az alsó városrészben is. Ez pedig rólam teljes mértékben elmondható. Azt hiszem meg is van a ma esti programom...*

Hozzászólások száma : 87 Join date : 2012. Apr. 22.

Vörös Vipera

A bűnös város legfelkapottabb kocsmája. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csupa kellemes alak fordul meg errefelé, sőt... A Vörös Vipera leginkább arról híres, hogy könnyedén el lehet itt rejtőzni és elég ritkán fordulnak meg errefelé jóravaló rendőrök. Különc alakok, hangos pohárcsörrenések, és persze a hátsó sikátorokban sem ritkák a késelések. A felső emeleten akad néhány kiadó szoba, melyekről talán jobb, ha soha sem derülnek ki, miket láttak a csupasz falak. Nem mondhatóak túlzottan kényelmes odúnak, de a legtöbben nem is azért szállnak meg itt, mert kényelemre vágynak, sokkal inkább a rejtőzködés, vagy sötét céljaik vezérlik.
A kocsma tulajdonosa Francoise Cavalier, egy kellemes külsejű, vékony, szőke hajzuhataggal rendelkező hölgy. Azonban nem olyan gyámoltalan, mint amilyennek elsőre kinéz. Gyakran megfordul itt, nem ritkán a pult mögé is beáll csaposként funkcionálva, rajta aztán rendkívül sok információ átmegy. Ha valamit tudni akarsz, akkor bizonyára jó áron sok mindent elmondd neked. Sok szóbeszéd szerint a rendőrkapitány törvénytelen lánya, ezt persze jobb, ha nem emlegeted előtte, mert nem biztos, hogy a beszélgetés végére minden ujjadat megtalálod majd a kezeden...
Mindent megkaphatsz itt, az Óváros utcalányai is megfordulnak erre néha nap, új kuncsaft után nézve, de a minőségi boroktól, a mindenféle minőségtelen keverteken keresztül, a tiltott szereken át sok mindenhez hozzájuthatsz, ha elég pénzed van, és nem félted az életed.

leírás Cirelin de Sovalon