Kék csillagfény vízesés (Eampin tanhìatan)

Hozzászólások száma : 11 Join date : 2012. May. 07.

*A bírkózó páros felett állva próbál célozni, és amikor úgy látja, hogy telibe tudja kapni Caroline-t, akkor már lő is. Aztán hirtelen teljesen máshol találja magát, méghozzá a tóparton, eléggé szédelegve. El is van terülve, biztosan elájultak. Ellenőrzi a fegyverét, elvileg megvan. Összeszedi magát, és halkan somolyog. Nem mondja, hogy erre számított, de tudta ő, hogy Pandorán van bőven felfedezésre váró titok. Talán Eywa ellentéte egy olyan felsőbb hatalom, ami érdemes arra, hogy tiszteljék, megismerjék az erejét. Nem szól a többiekhez, bocsánatot pedig végképp nem fog kérni a tettei miatt, hiszen ha felelősségre vonják, tudja a kristályokra fogni. Pedig ez a viselkedés nem is állt teljesen távol az igazi énjétől. Szó nélkül távozik, lesz mit átgondolnia.*

//Fúúú, nagyon jó volt, nyálcsorgatva tervezgetem a karimat^^ Köszi a mesét, bár furcsállom, hogy csak én köszöntem meg...//

*Elszabadul a pokol, a földre szorítja a nőt, nem tud uralkodni a gyilkos érzelmein, sosem ütött még meg nőt, sőt, úgy amúgy senkit, most még is durván megy a hadakozás, és közben Julietnek elsül a fegyvere...
Szerencsére az egészből felébrednek, nem tudja, hogy hol van, csak reméli, hogy senki sem emlékszik arra, amit ő csinált, hogy csak egy álom volt, de Caroline szavai nem győzik meg, ez megtörtént, együtt álmodás pedig... Furcsa dolog, ami biztosan Pandorához és a kristályokhoz köthető. Iszonyatos szégyenérzettel süti le a szemét, nagyon fel se akar nézni, ahogy talpra kecmereg, egy fának támaszkodva.*
- Caroline... Mármint... Miss Campbell... Kérem, nem tudom mi történt ott, ne haragudjon és a szüleim... Nem akarom, hogy megtudják. *Minden férfiasság kihal belőle, erősen megalázó helyzetben érzi magát, hogy képes volt a nőre, a szülei munkatársára így rátámadni, nem sokon múlt, hogy meg is haljanak, talán mind a ketten. Juliet felé pillant, várva, hogy a nő velük jön e vissza, majd természetesen követi a kutató nőt, haza.*

*Habár Carolinet nagyon felhúzta a nő és persze Ethan is, és habár ott van a kezében a bicska, nem fog leszúrni senki sem, hanem úgy dönt, inkább itt hagyja a kellemetlenkedő és idegesítő nőszemélyt és Ethannal karöltve visszamegy a laborba. De sajnos ez nem teljesülhet, ugyanis amikor kifelé mászik a gödörből, Ethan elkapja a lábát és lerántja a földre. Eléggé beveri a fejét és a kést is elejti. Riadtan és egyre dühösebben néz Ethanra, aki megpróbálja lenyomni a földre.*
- Mi a fészkes fenét csinálsz? *próbálja lefogni a fiút, de elég erős, hiszen mégiscsak fiúból van. Juliet közben elsüti a fegyvert, ami szerencsére nem találja el Caroline-t, de az egyik kristályt igen. Nem törik le meg semmi, de elég veszélyes csak így vaktában lövöldözni.
Mikor Caroline magához tér, ismét a vízesés mellett találja magát, még mindig avatarjában, Ethan és Juliet mellett. Nem tudja, hogy mi történt, de azt érzi, hogy most már csak szimplán unszimpatikus neki a nő, de nem akarja megölni, vagy ilyesmi. Lassan felkel és körbenéz.*
- Ez mi a fene volt? *suttogja és igyekszik követni a csermelyt, de valahogy nem látja. Eltűnt. hogyan tűnhet el egy patak? *
- Gyanítom, hogy van valami összefüggés a csermely és a lila kristályok között. De most tényleg menjünk vissza a laborba, mert sötétedik. *néz a fiúra Caroline, majd Juliet-re.*
- Maga is velünk jön? *kérdezi leplezetlen ellenszenvvel a nőtől és reméli, hogy nemet mond.*

Hozzászólások száma : 87 Join date : 2012. Apr. 22.

*Ethan és Caroline bírkózásba kezdenek a földön. A fiú ugyan fiatalabb, de jó eséllyel a teste mégis csak egy férfié, így hát valamivel erősebb is. Juliet pedig elsüti a fegyvert, de hát ilyen hajcihő közepette igazán nehéz jól célozni. A fegyver elsül a kés a levegőben suhog, szinte követhetetlenek az események...

...A következő pillanatban már újra a vízesés tavának partján találják magukat. Kissé kótyagosak az eseményektől, egyértelműen sejthető, hogy a lila kristályok nem túlzottan pozitív energiákat szabadítottak fel. Eywa a béke őre ezen a világon, ez a valami pedig mintha éppen a tökéletes ellentéte lett volna. A kis csermely azonban furcsa módon eltűnt, az irányt valahogy esélytelen lenne behatárolni egyelőre.*

Hozzászólások száma : 11 Join date : 2012. May. 07.

*Egyre jobban rámarkol a fegyverre, még kék ujjai is fehérednek, ahogy összeszorított fogakkal, lángoló tekintettel hallgatja Caroline válogatott sértéseit.* Kit érdekel, hogy kiben bízik? Nem vagyok köteles semmit mondani, nem tartozik semmi magára... *Most már nem jeges indulata van, hanem gyülölet tombol a szemében. Lassan de biztosan Caroline felé emeli a fegyvert, mert ha tovább folytatja ezt, akkor... A csitri szón már végérvényesen nagyokat nyel, hogy képzeli ezt a másik tudós?? Már nem is a kristályok kötik le a figyelmét, csakis az, ami most már elborítja az elméjét. Talán az a végzete, hogy végleg betapassza ennek az érdemtelen teremtésnek, és korcs pártfogoltjának a száját, hiszen az sem jobb, egy követ fújnak. A késes fenyegetés és az üvöltözés már csak olaj a tűzre, megérik benne fokozatosan az elhatározás. Látja, hogy Ethan most inkább Caroline ellen van, tehát remélhetőleg nem tudja, nem akarja őt megakadályozni abban amit tesz.* Ostobaság volt ellenem szegülnöd, tanulatlan idióta. Ezért pokolra kerülsz. *Nyomja meg az utolsó szavakat, majd ha már teljesen ráirányította a fegyvert a nőre, meg is nyomja a ravaszt.*

*Az elméje teljesen elhomályosul, vagy éppen jelen esetben úgy érzi, hogy megvilágosodik, minden "összefüggést" lát a szeme előtt, hogy hogyan akarják elnyomni, hogy hogyan kéne neki élnie a lehetőségekkel, fényesebb kutató lehetne bármelyiküknél, hogyha akarna, és jelen pillanatban minden tudásukat akarja, felülmúlni minden tettüket, és ez a felfedezés, a kristályok és a barlang felfedezése ehhez lehet, hogy elég... A probléma csak az, hogy jelen pillanatban hármuk felé osztozna a dicsőség és ha visszatérne ő lenne az a fiú, aki koloncként tartott a hú de okos és gyakorlott felnőttekkel...* ~ Azt már nem, enyém lesz a dicsőség, én találtam meg, és ne akarjon senki sem befolyásolni! ~ *Alap esetben nagy valószínűséggel Juliet szavai kicsit befolyásolnák, de most nem akar hallgatni semelyikükre. Még jobban felidegeli a két nő között menő párbeszéd, ahogy fújnak egymásra, hogy már kellően feszülnek ugrásra készen az izmai, már csak az a kérdés, hogy kire ugrik először. Mikor Caroline fel akar mászni, és már megint parancsolgat, akkor szakad el a cérna-ideg, a "férfi" utána lép, megragadja a lábát és lerántja, hogyha a földre vitte akkor meg vissza veszi a kését, bár valószínűleg két erős test még előbb bunyózgat, mintsem azonnal sikerül visszavennie a kést.*
- Megmondtam, hogy ne parancsolgasson, a felelősség az enyém, nem vagyok kölyök. *Morogja, miközben le akarja szorítani Caroline-t de közben maga mögé figyel, mert Juliettől is tart, erős paranoia, csak több keze nincs, hogy a másik nőnek is nekitámadjon...*

*Mikor Juliett a makik felé indul, Caroline suttogva szól neki, hogy mi a francot akar csinálni? Egyszerűen idióta ez a nő, nem is tudja Carol, hogyan is kaphatott doktori címet. Juliet felkapja a vizet, mire Caroline összeszűkült szemmel néz a nőre.*
- Már elnézést, de maga titkolózik baromira. Semmit nem tudok magáról és elvárja, hogy bízzak magában? *csattan fel Caroline is elég hevesen.*
- Hülye csitri... *motyogja a nő, hiszen az avatar testből fiatalabb nőnek gondolja Juliet-et. Lesiet a kristályokhoz és persze a kérdéseire nem kap semmilyen választ, viszont Ethan odaadja neki a bicskáját.*
- Ethan kérlek, ne rendezz cirkuszt. Tudod, hogy én felelek érted! *jelenti ki a nő határozottan és a kristályokhoz fordul. Kapirgálni kezdi, de ekkor hallja a suttogást a háta mögül. Fél füllel hallgatja az aprócska mondatot, majd hirtelen hátrafordul. Dühös tekintettel mered a nőre, majd Ethanra.*
- Mit képzel maga? Még hogy ártok neki. Ha volt ilyen felelőtlen, hogy beszállt egy avatartestbe és a szülei voltak ilyen idióták, hogy engedték, akkor vessen magára. Lehet, hogy magát nem érdekli, de nekem kell elszámolnom a szüleinek, hogyha leharapja a fejét egy ragadozó. Mit ért maga a fiatalokhoz? Hiszen maga is egy kis csitri! *kiabál Caroline. Teljesen ideges lesz és alig tudja magát türtőztetni, hogy ne használja azt a kést, ami a kezében van. Juliet szét akarja lángolni meg lőni a kristályokat, de hasztalan.*
- Mit gondolt, hogy majd megolvadnak? *vágja oda neki a szavakat Caroline, majd mivel rájön, hogy nem igazán tudja lekapirgálni a kristályról a dolgokat, felmászik az egyik indán és onnan figyeli a lent lévőket.*
- Gyere Ethan, menjünk vissza a táborba. Vissza kell érnünk sötétedés előtt. *szól a fiúhoz Caroline, úgy tesz, mintha Juliet ott sem lenne.*

Hozzászólások száma : 87 Join date : 2012. Apr. 22.

*Egyre erőteljesebben érzik egymás felé az ellenszenvet. Juliet szavaira Ethan maximum negatívan reagálhat, hiszen milyen jogon akarja őt rábeszélni egy nő bármire is? A kristályokról nem lehet semmit sem levágni, a tűz pedig végképp egyáltalán nem hat rájuk, mintha kimagaslóan ellenálló anyagról lenne szó. Caroline kezében ott van a kés, egyszerűen rendkívül erős késztetést érez arra, hogy Juliet gyomrába mélyessze. Nem bírja már elviselni, hogy folyamatosan titkolózik és utána még utasítgatja is, és Ethannak sugdolóznak. Össze akarnak fogni ellene?
Ethan sem érez másképp, mindkét nő irányítani, korholni akarja, őt, aki elvileg férfi, aki elvileg erősebb kell, hogy legyen náluk. Folyamatosan csak kordában akarja tartani mindenki, a szülei, a tudósok, mintha felesleges kolonc lenne. Viszont, ha ez a két nő eltűnik örökre, ő pedig visszatér a bázisra a felfedezéssel egyedül...akkor bizonyára felnéznek majd rá.
Juliet kezében a fegyver szinte bizsereg, rendkívül idesegíti már a másik nő, annyira többnek érzi magát, ő a nagy tudós, és folyamatosan kérdezgeti, mintha valamiféle ügynök lenne, aki a nyomában jár és meg akar tudni mindent, ami nem rá tartozik. Egyszerűen túl sokat kérdez.*

Hozzászólások száma : 11 Join date : 2012. May. 07.

*Végülis nem megy oda a majmokhoz, nem akar zűrt, ki tudja, hogy mi történne vele, ha a lilás szemű állatok megmarnák, akkor a végén még ő is elkapna valami járványt, hogy többé nem lenne ura magának. Visszahátrál inkább Ethanhoz, és amíg ő ás, a fiú ugrál, és fel is tárul a kristálybarlang. Caroline ismét kérdőre vonja, ezen már felkapja a vizet.* Hogy merészel engem utasítgatni? *Nem kiabál, indulata jeges, de egyre komolyabban kimutatja ellenszenvét.* Nincs nálam kés, és örüljön neki, mert lehet, hogy használni akarnám. *Lemászik a kristályokhoz, és nézegeti őket, egyet-egyet még meg is érint. A puskát immár harmadszor előhúzza, és lángszóróra állítja. Két marokra fogja, és ráirányítja őket az egyik nagyobb kristálytömre, hátha meg tudja őket olvasztani, majd megnyomja az elsütőravaszt. Igyekszik sávban lőni, hogy minél nagyobb területet tudjon megsemmisíteni. Kérdés, hogy van-e értelme, mert nem biztos, hogy a kristályok ugyanolyan hőfokon olvadnak, mint a földi ásványok. Odapillant Ethanra, aki igen önérzetes, méghozzá teljes joggal. Bólogat neki, és a háta mögé lép.* Nincsen rá szükségünk, csak a terhünkre van. Ártani akar neked. *Sugalja a fiú fülébe suttogva.*

*Megkapaszkodik, az amúgy csak azért kellett, hogy reflexből ne essen a lyukba, megígérte, hogy nem megy fejjel a falnak, akkor nem fogja magát így lezúgatni sem. A lila fény, azon kívül, hogy szép, most eléggé visszataszító, legalább is benne elég negatív érzelmeket kelt. Lehet, hogy csak fradista, és ennek semmi értelme nincs, de azért így van. A majmokkal nem törődik, hiszen nem ért hozzá, bár valahogy kicsit zavarja, hogy ennyire nem ért semmihez. A tagjai sokkal járatlanabbak, pedig nőkkel van együtt, elméletben ő itt az alfahím, mégis ő a leggyakorlatlanabb, a leggyengébb. A nyomasztó érzést igyekszik elhessegetni és úgy leereszkedni a barlangba, ugyanis természetesen leereszkedik. Felpillant, hogy többiek jönnek e, bár ez eléggé természetes, a kutatók hogy hagynák ott a felfedezést? Mikor Caroline kést keres elsőre megvonja a vállát, aztán még is odaadja a sajátját, hiszen egyetlen "bicskát" hozott magával és egy elemlámpát, fényre viszont itt nincs szükség.* - Jé, még is szolgálhatok valamivel? *Kérdez rá, kicsit sértődötten, átadva a kést. A kristályokat azonnal elkezdi fogdosni, piszkálgatni, feszegetni, bár nem akarja kitörni, hiszen fogalma sincs, hogy hol van. Kicsit féltékenyebben pillant a két kutatónőre, akik tudják, hogy mit csinálnak, gyakorlottan mozognak, jobban ráéreztek már Pandora ízére, ellenben vele, aki csak a laborban görkorizgatott, deszkázgatott, 'gémboj'ozgatott mindez idáig. Viszont Caroline újabb anyáskodása már jócskán bántja az önbecsülését.* - Még is mi rosszat csináltam eddig? Véletlenül találtam egy titkos járatot, megcsináltam a bejáratot, és adtam kést is. Tényleg, annyi baj van velem, Miss Kutatónők gyöngye, de tényleg... *Feleli ingerülten, de azért nem kiabál, haragos tekintete villámokat szór most a nő felé, aztán átsiklik Julietre, majd vissza inkább a kövekre, hogy újra piszkálja őket.*

*Ethan elég határozottan kezd el ugrálni a puha földrétegen, amit Caroline nem tart valami jó ötletnek, de végül csak beszakad alatta a föld. A lilás fény csak úgy árad kifelé az alattuk lévő üregből, de persze a majmok is furcsán viselkednek. Juliet nem nyúl a fegyveréhez, így Caroline sem teszi azt, bár ő kicsit nyugodtabb lenne, hogyha a kezében lehetne a fegyver. Furcsa, hogy Juliet mennyire nyugodt és még ezekhez a mérges makikhoz is csatlakozni akar.*
- Megőrült? Mit csinál? *suttogja halkan Caroline és feszülten figyeli, hogy mit is csinál a nő. Persze kétszer sem biztos, hogy csatlakozni akar hozzájuk, de hogy közelebb megy, az mindenképpen. Caroline nem érti, hogy mit is akar a nő és valahogy egyre ellenszenvesebb neki. Nem szól semmit, nem mond semmit. Ha már mindketten tudósok, akkor alap, hogy dolgozzanak össze, nem? Caroline az üreghez sétál és leguggolva néz befelé, ahonnan kristályok meredeznek ki. Hogyha tud, akkor le is ugrik, vagy lemászik az üregbe és vizsgálni kezdi a köveket.*
- Van valakinél kés? Juliet? Magánál milyen felszerelés van? *néz fel a nőre Carol, és kíváncsi, hogy vajon mi is van a nőnél. Az sokat elárulna róla, hogy mit is akar itt.*
- Milyen területen dolgozik? Tud valamit a kristályokról? *kérdez rá Caroline a nőnél a dologra. Igyekszik tapogatózni, hogy valamit megtudjon a nőről, hiszen nem mondott el magáról semmit. És ez furcsa.*
- Ethan, ne csinálj semmi marhaságot és maradj nyugton! *szól a srácra Caroline és ismét a kristályokhoz fordul. Igyekszik lekaparni róla valamit, vagy éppen letörni róluk egy darabot, de érzi, hogy ez nem nagyon fog sikerülni.*

Hozzászólások száma : 87 Join date : 2012. Apr. 22.

*Ethannak sikerül a vékony földréteget betörni az ugrálással és könnyedén meg tud egy nagyobb lelógó indában kapaszkodni, elég sok van errefelé. A föld beomlik és egy nagyobbacska barlangszerű helyet lelnek fel odalent. Halvány lila fény áramlik ki, nem túl mély, indák segítségével simán le lehet jutni.
Juliet közelebb megy az egyik majomhoz. Nem mozdulnak ugyan, de az nagyon jól látszik, hogy most nem lenne biztonságos rácsatlakozni. Egyértelműen látszik, hogy a szeme annak, amit vizsgál olyan lilásan vibrál, mint amilyen a fa és a víz is. Bizonyára lehet összefüggés. Nem talál konkrétan magyarázatot a lilaságra egyelőre. Sikerül mintát vennie és el is küldi, de nem jut többre, mint Caroline, aki előzőleg vizsgálta a vizet. Nem olyan kimutatható fizikai okok vannak, ami magyarázatot adhatna.
A majomszerű lényeket mindegyikük látja, egyelőre még csak figyelnek, de szó szerint árad felőlük a nem túl barátságos szándék. Furcsa, mintha csak jelzésre várnának, kérdés hogy olyan jelzés ez, amit valaki, vagy valami ad nekik, vagy pedig egy cselekedet fejtené ki.
Mindenesetre a barlang feltárul odalent. Nem túl nagy, inkább csak egy "terem", nincs folytatása. Szintén bármilyen meglepő is, de lila színben pompázó fényes kristályok merednek felfelé a talajból. Ezt látják ugye, ha lemerészkednek. Mást nincs itt, viszont a kristályok nem kimondottan elvihetőek, mivel elég nehezek, és rendkívül ellenállóak, hogy mintát se lehessen vinni belőlük.*

Hozzászólások száma : 11 Join date : 2012. May. 07.

*Tehát nem a sziklák mentén kell haladniuk, hanem lefelé, ténylegesen a gyökérzetnél lesz a megoldás. Ethan büszkélkedésére jót mosolyog, és mivel Caroline visszavonul, ő is visszahúzza a cicakarmait, nem mintha eddig használta volna. A pandorai majomkákat eddig békésnek gondolta, de itt valami nagyon felboríthatta az élet egyensúlyát, ha ennyire barátságtalanok. Visszateszi a puskát a hátára, hogy jelezze, nincsen támadó szándékuk. Sőt, közelebb is lép az állatkák egyikéhez hátha lát valami jelet, ami miatt ennyire agresszívek, és míg Caroline keresgél a sráccal, ő a mélyedéseket vizsgálja, hátha talál valami mesterséges dolgot, amitől a fa ennyire lilára váltott, hogy ennyire taszítja a természetet.* Kötél? Nálam nincs. *Válaszol Ethannek fejrázva, ennyire nem szokott felszerelkezni. Talán a helikopterben akad, de hát most nem fogja tudóstársait hirtelen idecitálni. Ha megtalálja a mélyedést, puszta kézzel elkezd áskálódni, és ha talál valamit, amit el tud mozdítani, akkor megteszi, hátha az javít valamit a jelenlegi feltételeken. Aztán eszébe jut valami, és előkapja az adóvevőjét.* Hallotok? Itt Juliet. Ha átküldök valamit, elvégeztek egy analízist? *Az egyik nála lévő ph érték mérő műszer segítségével mintát vesz a vízből ami itt folydogál be a szikla alá, hiszen ettől hülyülhettek meg a makik is.*

*Félfüllel hallgatja a tüdósok beszélgetését, kicsit olyan, mintha két cicus egymásnak akarna ugrani, illetve Caroline ugrik, Juliet csak hűvösen fújdogál rá. Miközben a gyökerekhez indul vizslatni azért még hátra szól.* - Ó, mintha én is valami Vortexet emlegettem volna az imént.. Jó vagyok, vagy jó vagyok? *Vigyorog egy pillanatra hátra még Caroline-hoz, aztán persze megy gyökerészni, hogy szépen körbenézzen. A szőke hajú nőtől kapott bátorítás jót tesz az egójának, kicsit kihúzza magát, aztán nagy lazán nézelődik körbe, mikor a puha talajt megérzi valami kapaszkodót keres, egy gyökeret, ágat, vagy bármit, és megfogva azt ugrik néhányat, hátha be tudja maga alatt rogyasztani a homokot, persze előbb Juliettet arrébb tessékeli. Kapaszkodik, tehát ha a talaj beszakadna, akkor az ág, gyökér, esetleg, hogyha...* - Valakinél van kötél? *Igen, hogyha valakinél van kötél, akkor az megtartja a nagy ugrálásba. A tőrméretű bicskáját nem nyomná a földbe, mivel tudja, hogy itt minden mindenhez kapcsolódik, nem kéne belevájni az éles fegyvert egy élőlénybe. Nagyban ugrál, amikor meghallja Miss Campbell parancsát, szépen lefagy, fogja a kapaszkodóját, és körbenéz, hogy mit is kéne látnia, ki tudja, hogy mennyire látszik innét az a sok csillogó szem, de hogyha látszik, akkor arra bámul, kicsit lefagyva, fogalma sincs, hogy hogyan kell az állatokhoz viszonyulni, nála pedig nincsenek túl hatásos fegyverek - egy darab bicska/tőr.

*Ahogy odaérnek a fához, Swirya egyből felmászik rá. Na igen, nem is lenne igazi na'vi, hogyha nem egyből mászna fel a fára. Caroline a törzset vizsgálja meg, kíváncsi, hogy milyen anyag vonhatja be a fát. Elővenné a scannerét, de az már a folyónál sem működött, esélyes, hogy itt sem fog jobban működni. Ahogy megkopogtatja a törzset, érzi, hogy sokkal erősebb, mint a többi növény és a többi fa törzse. Elég sokat vizsgálta már a növényeket ahhoz, hogy felismerje, hogy ez mennyire más.*
- De furcsa... Nagyon kemény. Lehetséges volna, hogy ebben a fában található valami a vortexből? *fordul Juliet felé, hiszen a nő is doktor. A na'vi nem feltétlen ért hozzá, Ethan pedig... Áhh, őt hagyjuk. Habár úgy néz ki, hogy neki is van egy kis gógyija, mert egyből a fa gyökereinél tapogatózik.*
- Láttok valamit? *kérdez rá Caroline, majd felnéz a lombba.*
- Swirya és te látsz valamit? *kiált fel, habár a fa nem olyan magas, ki tudja, hogy hallja-e. Caroline ekkor látja meg a szemeket, amik a környező lombokból pislognak rájuk.*
- Oké, ne mozduljon senki... *szólal meg halkan Caroline és Juliet-re néz, akinek ott van a hátán a fegyver. hogyha magához veszi, akkor Caroline is előveszi az övén lógó kisebb fegyverét, de nem nagyon akarna bántani senkit. Persze, hogyha a kis majomszerű lények támadnak, akkor muszáj lesz valamit tenni.*

Hozzászólások száma : 87 Join date : 2012. Apr. 22.

*Caroline megvizsgálja a törzset, annyit le tud szűrni, hogy különösen erős a többi növényhez képest. Furcsán olyan, mintha magából a vortexből is tartalmazna, ezért zavarodhatnak meg körülötte a műszerek. De hogyan lehet egy élőlény szimbiózisban egy fémmel? Ezen a bolygón végülis semmi sem lehetetlen. Swirya felfelé indul a fán, és olyan érzése van, mintha kisgyerekként első lépéseit tenné meg, szokatlanul bizonytalan, nem tud olyan könnyedén ugrálni. Egyébként a fa nem magas, mint a többi, inkább alacsony, mint a Lélekfa, tehát túl magasra nem tud jutni. Azt azokban a fentebb lévő ágakon észreveheti, hogy aprócska kis hajtások növögetnek. Még nem tudni, mennyi idő alatt lesz belőlük valami, és egyáltalán mi.
Ethan és Juliet a forrásnál, a gyökereknél kutakodva találnak egy olyan területet, ahol érezhetően, mintha puhább lenne a talaj. Nincs konkrétan semmiféle bejárat, de azt még kezdetlegesebb Avatar érzékeik is jelzik, hogy alattuk van valamiféle mélyedés.
A körülöttük lévő fákon viszont apró szemek bukkannak fel, egyre több. Hallhatták eddig is a zajokat és mostmár egyértelmű, hogy mitől származnak. Legalább 10 prolemuris tűnik fel, furcsán lilás szín lobog a szemeikben és cseppet sem tűnnek barátságosnak. Egyelőre csak figyelik a kis csoportot, de érthetetlen, hogy mi ez a barátságtalan szándék, hiszen egyébként egyáltalán nem agresszív faj.*

Hozzászólások száma : 11 Join date : 2012. May. 07.

*Nincsen benne semmi lekezelő vagy undok, egyszerűen nem adja ki magát. Pontosan tudja, hogy a legtöbben így reagálnak, hiszen rém idegesítő lehet, ha valaki ismerkedni akar, a másik pedig ködösít, de hát ez van, nem barátkozni érkezett.* Nem mindegyikkel, csak néhány különleges virág van, amit az állatokhoz hasonlatosan jobban érzékelik a külvilágot. *Az Avatár test egyébként ugyanúgy öregszik, tehát a nő is annyi lehet valójában, mint amennyit a teste mutat, a huszas évei végén. Az enyhe sértésre vérlázítóan mosolyodik el, lepereg róla még ez is.* Nem teljesen mindegy? *Karbafonja ismét a kezét, jelezve, hogy még véletlenül sem lehet megsérteni, a cinizmus ugyanis a gyengék fegyvere. Végülis megérkeznek a lila fához, amit megvizsgál ugyan, de semmiféle műszert nem akar, vagy nem tud most alkalmazni, bőven látszik a növényről hogy valami nagyon misztikus dologról van szó. A törzs és a lombok ilyen szempontból lényegtelenek, amit keresnek, az bent lesz a kövek alatt, ahova a csermely is vezet.* Keressük meg a barlangot. *Sugalja, hiszen a víz biztosan utat tör magának. Elindul a szikla mentén, hátha szerencséje lesz, és megtalálja a bejáratot.* Úgy van Ethan, a gyökerekben lesz a kulcs. *Bátorítja a srácot, nem árt némi érzelmi láncolás.*

*Caroline szavaira megvonogatja a vállát.* - Jaj, nyugi már, mi a fenét csinálhatnék, no problem. Sehol semmi, mi ártana nekünk? Nem fogok fejjel nekiszaladni egy négylábú, vagy akár több lábú szörnyetegnek, oké? *Kérdez vissza, de eléggé gyorsan hagyja a fenébe, tudja, hogy jó szándékú, de erre nincs szükség. Bizony, nem halad valami gyakorlottan, magára a világra, mint spirituális lényre meg vajmi keveset tud figyelni. Egyáltalán nem gyakorolt semmit, abszolút újonc, ami miatt most jócskán kiszolgáltatott lehet, de hát ez van. Juliet Maddox neve szépen megragad a fejecskéjében, na meg persze Swiryaé is, miközben a csermely szélén haladnak előre, nem hosszú az út, főleg ezekkel a méretes lépésekkel, csak még éreznie kéne jobban a talajt a lába alatt. Ahogy elérnek a furcsa fához, azért még egyszer felveti a nemrégiben elmondott kérdését.* - Biztos, hogy normálisak ezek a színek? Nem mintha én lennék a szakértő, de már a folyóra se kaptam választ hölgyeim. *Beszél szépen, aztán a na'vi fátmászik, Caroline tapogatózik, ő meg nem tudja mit kezdjen magával. A kést azért nem vágja bele, de ahol eltűnik a víz szépen odahajol és beleteszi a kezét, mintha csak a sodrást nézi, a fa gyökereihez néz be, hogy jobban átlássa, hogy miből táplálkozik, nem mintha értene hozzá, csak nézelődik.*
- Gondolom ne ezt vágjam ki tűzifának. *szólal meg félhangosan, szemöldökét felvonva, aztán újra előre hajol az eltűnő vizet nézegetve, hogyha kell letérdelve, hogy szépen behajoljon, egy gyökéren támaszkodva.* - Én nem kockáztatnám meg a famászást, nagy puff lenne a vége. *Vonja meg a vállát a kúszó na'vira tekintve.*

Hozzászólások száma : 10 Join date : 2012. May. 06.

*Leányzónk ahogy elindul a patak mellett, hallja, hogy többen is jönnek mögötte. Jöjjenek csak nyugodtan, majd az adott helyszínen találkoznak, vagy utolérik őt. Az utóbbinak kevesebb az esélye, hiszen nem igazi na'vikról beszélünk, hanem egyszerűen olyan emberekről, akik avatart kaptak, hát nem tudják olyan jól kezelni.
Ahogy véget ért a vízfolyás - lement a föld alá - egy lila fa emelkedett ki a földből. Különös volt még Swirya számára is, pedig ő már rengetegszer végigjárta az erőd, ilyen fát azonban még sosem látott. Közelebb lépett hozzá, megérintette a törzsét. Érezte a körülötte lévő felfordulást, de igyekezett figyelmen kívül hagyni azt az érzést, ami hatalmába kerítette. Talán itt hibázott nagyot? Nem tudni, annyi azonban tuti, hogy a lány -miután nem érzékelt semmi különöset a fa viselkedésében, úgy értve, hogy nem mozdult meg, ilyesmi - már nekibátorodva támasztotta ki a lábát, zt követően pedig egy nagy ugrással fenntermett a fán.Elindult egyre feljebb azt várva, hogy történjen valami.*

*Swirya végül nem szidja le ismét Caroline-t, hogy mégis mit méricskél a vízben, de talán el is kerülni a figyelmét a kémcsövek sokasága, hiszen elég sokan lettünk így hirtelen ennél a vízesésnél. Ethan természetesen bevallja, az a szülei nem tudnak erről a kis kiruccanásáról, amire Caroline csak sóhajt egyet és megcsóválja a fejét.*
- Ez remek. Akkor nekem kell Rád vigyáznom, nemde? Örülnék, hogyha nyugton maradnál és nem csinálnál hülyeséget. *jelenti ki anyáskodva a nő, ami valószínűleg nem fog tetszeni a srácnak, de annyit talán ő is felfog, hogy most tényleg Caroline felel érte. Mivel a másik nőt nem ismeri egyikük sem. Ő azonban kissé undokul és félvállról válaszol Caroline-nak, ami nagyon idegesíti a nőt, hiszen idősebbnek érzi magát, bár ki tudja így avatar testből, hogy hány éves is a nő.*
- Nem tudtam, hogy a növényekkel is össze lehet kapcsolódni. Csak az élőlényeket vizsgáltam eddig. *ad magyarázatot az előbbi kérdésére a nő, majd bemutatkozik. Juliet elfogadja a kezét és ő is bemutatkozik, hozzátéve, hogy doktor. Naná, Caroline meg egy mezei földműves... A következő kérdésre Juliet ismét félvállról válaszol, Caroline-nak pedig kezd elege lenni.*
- Űrhajóval, hát ez remek. *vág egy fintort és lenézően néz végig a nőn.*
-Maga nem festett szőke, ugye? *vág hozzá egy aprócska sértés és visszafordul a vízhez. Nyilván Caroline sem marad totál egyedül ott a vizet méricskélve, hanem ő is a többiekkel tart. Felkapja a hátizsákját a hátára és Ethan mögé sietve lépdel a na'vi mögött. Ahogy követik a vizet, megérkeznek egy nagy, lila fához. Caroline közelebb sétál a fához és tapogatni kezdi a törzsét, valami furcsa dolgot keresve rajta. Felnéz a lombjára és elgondolkozik.*

Hozzászólások száma : 87 Join date : 2012. Apr. 22.

*Swirya, Ethan és Juliet elindul a fák között a kis csermely mentén. Ethan jó eséllyel azért még picit botladozva, és nem annyira gyorsan, hiszen azért neki még gyakorolnia kell az avatar test használatát. Mások az arányok, és az egyensúlyérzéket is ki kell fejleszteni, valószínű odahaza nem gyakran szaladgált fák ágain ugye. Ténylegesen egy jó 5-600 méter múlva elérnek egy ponthoz, ahol a csermelyt mintha a föld nyelné el. Olyan hatást kelt, mint egy kisebb víznyelő, a föld mélyében tűnik el és vélhetően arrafelé folytatja az útját. Azonban nagyon úgy tűnik, hogy nem is kell feltétlenül tovább haladniuk, ugyanis ahova elértek, épp a ponton, ahol a víz eltűnik egy különösen méretes lila színű fa nő ki a földből. Igaz, hogy ebben a világban nem ritkák a színes növények, de egy sötét lila fa, azért még itt sem teljesen elfogadott, gombák, virágok még csak-csak, de a fák törzse többnyire barna, leveleik pedig zöldek, inkább csak éjszaka világítanak halovány rózsaszínben. Ez viszont most nappal is teljes mértékben lila. Fontosabb tény lehet viszont az, hogy a környezetben furcsa vibráló nyugtalanságot érzékelnek, aki na'vi erősebben, aki gyakorlott avatar használó úgy közepesen, aki pedig még gyakorlatlan kevésbé, de azért érezhető. Mintha valahogy az egész környék, növények, állatok nyugtalanok lennének, a bokrok között mocorgás hallatszik.*

Hozzászólások száma : 11 Join date : 2012. May. 07.

*Karbafont kézzel, csendben szemléli a többiek társalgását, ez a Caroline nagyon központi személyiség lehet, míg ő bár itt él a közelben, nem túl ismert, ennek bizonyos mégiscsak oka van. A doktornő viszont nagyon elhivatottnak tűnik, komoly lelkesedést mutat, amin Juliet csak mérsékelten tud mosolyogni. A növénytől megtud egyet s mást, de ez sem viszi sokkal közelebb a valósághoz. Ellenben amikor ezt megteszi, akkor Caroline egyből kérdőre vonja, mire Juliet érdeklődve sandít rá.* Mármint mire hogy jöttem rá? *Kérdezi közönyösen, hiszen nem titok, hogy a pandorai életvilág lélekszinten tud kommunikálni a navikkal no meg az avatárokkal is. Elfogadja a kéznyújtást, majd szenvetlenül rázza meg a fejét.* Juliet Maddox. Dr. Maddox. *A második kérdésre kiismerhetetlenül mosolyog, nem szívleli a faggatózást.* Szerintem úgy, ahogy mindenki más. Űrhajóval. *Ethan pillantását elkapja, állja a tekintetét, és azon gondolkozik, hogy esetleg még fel is használhatja az ifjút majd a saját céljaira. Pár dolgot tud már róla, az viszont bizonyos, hogy Ethan nem látta még őt emberi alakban, és ha az avatár testét ennyire megnézte, mi lesz itt, ha a bázison találkoznak. Megrázza a fejét, hogy kissé lehiggassza a srácot, és visszakoncentrál a növényre. Az útmutatás alapján elindul a csermely mentén, de biztos ami biztos, kibiztosítja a karabélyt, amit a hátára csatolva hordott eddig is. Lendületes léptekkel halad tehát, de azért hátrapillant, hogy jönnek-e mások is.*

*Elméletben sokakat ismer az avatár-programból, mondjuk úgy mindenkit kivéve 1-2 embert, akik nagyon kerülik a feltűnést, bár egy szőke avatárnál nincsen feltűnőbb talán ezen a bolygón. Megakad a tekintete tehát Julieten, aki nem látszik túl idősnek, szóval igazán nem bűn, hogy megakad rajta a tekintete... Bár ezek a testek akármennyire idős a gazdájuk körülbelül tökéletesek, mondjuk valahogy furcsa ezeket stírülni. Keresi benne az emberi alakot, a fehér bőrt, az emberi orrot, emberi szájat... Egy kis képzelő erővel egy kamasz srácnak ez sikerül. Kicsit vigyorogva konstatálja, hogy ő az egyetlen "férfi", bár azért van annyi önkritikája, hogy a vigyor után aggódjon, ugyanis semmit se tud a Pandoráról körülbelül. Ez a test "először van rajta", nem tanult se nyelvet, se elméleteket, ragadni se ragadt rá semmi, vagy csak nagyon nem akar felszínre jönni egyelőre. A nézelődéséből Caroline robbantja ki, hatalmas kezét - ami ugye ehhez a testhez méretarányos - a tarkójához emeli és fütyörészve elkezdi vakargatni.* - Hát az úgy volt, tetszik tudni... *Szándékosan tegez egy pillanatra, de úgy, mint egy rossz diák, egyáltalán nem tisztelettel.* - Dehogy tudja, még egy hónapig a közelébe se engedett volna, ahogy anyám se. De megbirkózok vele, jé, tudok járni, jé, nem estem még pofára, mint a karikacsapás... *Mutatja a lépést, emeli a karját, körbeforog, habár nem profin, egyáltalán nem érzi magát Pandorát, csak a testét próbálja egyben tartani.* - Na, hozzám se szól, pedig én nem vagyok egy visszahúzódó srác, sőt, félni se kell... *Beszél hangosabban magának, de igazából Swiryának szól, aztán Caroline-hoz fordul, akinek bőszen pittyegnek a műszerei.* - Vagy nem is tud ezen a nyelven? Miss Camplbell, a Vortex közelébe se vagyunk, nem? Miért viselkednek úgy a műszerek? *Kérdezi, mert körülbelül ennyit tud Pandoráról, ott van egy olyan mágneses kisugárzás, ami megőrjít mindent. Mikor megindul a na'vi lány, a fiatal srác természetesen követi, kíváncsiságtól vezérelten.*

Hozzászólások száma : 10 Join date : 2012. May. 06.

*Két újabb személy érkezett a partra. Egyiküket látásból ismeri, másikukkal még nem találkozott.*-Szervusz, Swirya!*Mutatkozott be csípősen, jelezve, hogy kissé udvariasabb modort várna el. Amúgy meg igazából nem nagyon izgatja fel a tudatát, inkább a kis patakocskára koncentrál, ami ott folyik a tó mellől. A hőfokuk ugyan olyan, tehát ilyesmi eltérést nem lehet tapasztalni, ám az érezhető, hogy az áramlás igazán erős lett. Vajon mitől? Amilyen Swirya, kitelik tőle, hogy elindul a patakocska mellett, s több kilóméterig követi azt. Így is lett. A lány felpattant a legközelebbi ágra, egyre feljebb, majd ismét lefelé. Belátta, hogy állaton lovagolni itt most nem esélyes, hát inkább gyalog folytatta az utat nem úgy, mint ahogy legelőször tervezte. Ez megtörte egy kicsit lelkesedését, de hát még így is kíváncsi volt, így ment előre. Azért akarta annyira követni, mert érezte, hogy van benne valami. Azért olyan erős a sodrása, mert minél közelebb akar lenni valamihez minél gyorsabban. De miért, és minek? Több a kérdés kevesebb a válasz. Na itt van a probléma!*

*A nagyobb üvegcse már kiürült, viszont a kis üvegcsék ott sorakoznak az egyik sziklán egy tárolóban és Caroline elemezgeti a mintákat. Hamarosan azonban egy nyílvessző repül el a feje mellett, amire kicsit sikkant és le is húzza a fejét. Mikor hátranéz, Swirya-t pillantja meg, aki hamarosan ott is lesz mellette. Caroline érzi a na'vi hangján, hogy kicsit ideges és goromba, de hát miért is ne lenne az? Legutóbb leüvöltötte a nő haját a fejéről azért, amiért bele mert nyúlni a vízbe. Most pedig egy egész kémcső-bemutató van az egyik sziklán. Caroline gyorsan megnézegeti a mintákat és a zsebéből előhúz egy jegyzetfüzetet és felirkálja a dolgokat. Elég furcsaságokat mutat a scanner, amit Caroline sem hisz el. Közben Swirya lassan a vízhez sétál és csak annyit mond, hogy "baj".*
- Üdv! Igen, baj van. Ezt említettem néhány nappal ezelőtt is, de nem igazán akartál nekem hinni. *válaszol a na'vinak a nő határozott hangon, habár érződik a hangján, hogy tisztelettel néz a na'vi lányra. Közben meghallja a nevét is Ethan szájából. Hátrafordul és kimeredt szemmel pattan fel a szikla mellől.*
- Jézusom Ethan! Te mit keresel itt? Apád tudja, hogy bejöttél? *kérdez rá dorgálóan a dologra Carol és kíváncsian várja a választ.*
~Ez remek. Fontos kutatást végzek és most vigyáznom kell erre a szemtelen kölyökre is.~*csóválja meg a fejét Caroline és sóhajt egyet. Mikor felírja az összes mintát, gyorsan elteszi a dolgokat, nehogy Swirya megint dührohamot kapjon. Pakolás közben érkezik még egy tudós, akivel Caroline még nem találkozott, vagy legalábbis nem rémlik neki. Talán valamelyik kihelyezett mobil laborban lakik? A kérdésére felvonja a szemöldökét és végigméri az avatar testet. Szőke haj. Elég furcsa, de legalább megjegyzi, hogy élőben is valószínű ilyet kell keresnie. Mikor Juliet az idegvégződését az egyik növényhez érinti, Caroline szeme ismét kikerekedik.*
- Egyelőre még nem, de... Erre hogy jött rá? Ki maga? *lép közelebb a nőhöz Caroline és a szemébe néz.*
- Caroline Campbell. Ön hogy került Pandorára? *nyújt kezet a nőnek és várja a bemutatkozást, maj egy kicsit kérdezősködik is, hiszen itt általában minden tudós elég ismert tudós. Nem mindenkinek adatik meg, hogy ide jöjjön...