Kutatóállomás

*Caroline roppant mód meglepődik, amikor kiderül, hogy Andrew még a nagy harc előtt érkezett Pandorára. Nagyon fiatal lehetett akkor, hiszen most sem olyan idős, talán a harmincas évei elején járhat a férfi, csak úgy, mint Carol. Andrew megmagyarázza, hogy mivel a terület, amit kutatott még elég szűz volt, így nem volt nehéz olyan eredményeket elérnie, amik miatt egyáltalán szóba került, hogy kijöhet ide, Pandorára. Ehhez elég híres és méltányos kutatást kellett felmutatni, hiszen ide nem jöhet ki akárki. Caroline is nagyon megörült és persze meg is lepődött, hogy kijöhet ide, habár amióta csak megjelentek a Földön Pandoráról, illetve a na'vikról információk, Caroline álma volt, hogy ide kijöhessen. És azóta nagyon boldog, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy megvalósíthatja az ilyen nagyszabású álmait. De a nőnek ez sikerült, 32 évesen. A további kutatásokról is szó esik és Andrew elmeséli, hogyha megismerjük a na'vik gondolkodásmódját, illetve a kapcsolókészülékeket, akkor onnan már egyenes út vezet a teljes ismeretig, miszerint hogyan is kommunikálnak a na'vik a hátasaikkal, az ikranjaikkal és persze egymással, illetve a növényekkel. Szóba kerülnek a növények is, Carolin pedig elmondja abbéli aggodalmát, hogy idebent, a földi légkörben nem biztos, hogy meg tudnának élni a növények. Andrew szinte kineveti a nőt, hiszen valóban nagyon egyszerű megoldani ezt, bár a szerkezeteket nem feltétlen lenne jó kivinni a bázisról. Carol kicsit el is szégyelli magát, hogy ilyen ostoba kifogással jött, de elhatározza, hogy megteszi azt, amit Andrew kitalált. Vagyis kiás egy kisebb fajta növényt, kiülteti egy tartóba és azt fogja vizsgálgatni. Még a végén rájönnek, hogy a földi légkörben is megmarad a növény. Akkor aztán otthon is lehetne ilyen csodaszép növényeket ültetni. *
- Csak nem olyan fontos az a dolog, ráér holnap is. Talán Veled is tartanék, hogyha nem nagy gond és keresek egy megfelelő növényt. *mosolyog a nő Andrew-ra, aki remélhetőleg nem utasítja vissza a kérést, hogy Caroline vele tartson. Caroline elmeséli, hogy mit is akar majd csinálni az est további részében. Küld a családjának egy videonaplót, valamint elolvassa a regényt. Andrew komoly kérdésére kicsit meghökken és csodálkozva néz a férfire.*
- Persze, hogy vissza szeretnék menni. Hiszen akkor nem ismerné meg a nevemet a világ és nem mutathatnám be a kutatási eredményeimet. No meg a szüleim még élnek. Férjem, vagy gyerekem, vagy ilyesmim nincs, de a szüleim várnak haza. *válaszol őszintén, kissé halkabb hangon, ebből érezheti Andrew, hogy valóban haza akar még térni és nem érti, hogy a férfi miért nem.*
- Viszont ha nem haragszol, elvonulok, tényleg fel kell vennem még a szüleimnek a videónaplót. Akkor holnap reggel, hogyha gondolod, kimehetünk együtt. *búcsúzik mosolyogva a nő, majd int egyet, a koszos tányért a mosogatóba rakja és elvéve a könyvét eltűnik a folyosón.*

//Köszönöm a játékot! //

*Caroline tényleg kicsit meglepődik, mikor más is érkezik, de hát ez természetese. Akinek van avatár teste, az általában ilyenkor szokott jönni enni, hiszen napközben odakint van, éjszaka alszik, így hát csak az este az, amikor táplálkozni tud és ezt hol máshol tegye meg az ember, ha nem a kantinban? A lényeg, hogy Caroline örül Andrew-nak, mert ő is hasonlóan megszállott tudós, mint a nő, így bármikor bele tudnak bonyolódni egy kis kutatásba, egy kis tudósos beszélgetésbe. Valahogy most is ez történik, bár Carol szóba hozza a pizzát is és rá is kérdez, hogy Andrew mióta is van itt. Kikerekedik a szeme, mikor megtudja, hogy Andrew még a nagy háború előtt jött ide.*
- Nahát! Akkor tényleg baromi fiatal lehettél, amikor ideérkeztél. Tyűha, gratulálok! Én 30 évesen értem el egy olyan kutatási eredményt, amivel lehetőséget kaptam, hogy ide jöjjek. Pedig az egyetemet is egy évvel hamarabb fejeztem be, mint a szaktársaim. *ámuldozik és büszkélkedik kicsit a nő is, hogy nehogy már csak Andrewnak jusson a csodálkozás és az ámuldozás érdeme. A nő rákérdez, hogy vajon új kutatások, vagy eredmények-e, amit a férfi az asztalon les, de kiderül, hogy Andrew ma nem is járt odakint, most akarja este "megfuttatni" az avatar-testét.*
- Unatkozni? *nevet fel Caroline is, majd ismét kinéz az ablakon.*
- Itt mindent lehet, csak unatkozni nem. Habár nekem is lenne még dolgom, azért egy kicsit nem árt a kikapcsolódás. Most kivételesen nem szakkönyvet bújok, hanem egy regényt. Néha kell az ilyesmi is, hiszen nagyon szeretek olvasni. *forgatja meg a becsukott könyvet Carol, és lágyan el is mosolyodik. Visszaemlékszik, hogy otthon a kádban mindig olvasott. Milyen régen is volt már az! De közben a férfi odafordítja a kék adattáblát a nő felé, így Caroline gyorsan kiveri az emlékeket a fejéből és a táblára pillant, majd a férfire, aki magyarázni kezdi, hogy bizony a neuron ideghálózatokat vizsgálgatja - még mindig. *
- Ez tényleg fantasztikus! Habár nem igazán tudom elképzelni, hogy ebből rájövünk arra, hogy hogyan is működik a dolog élőben, az állatokkal, vagy éppen egymással. De az biztos, hogyha ez sikerül, akkor onnantól kezdve már csak egy lépés a teljes ideghálózat ismerete. *csillan fel Caroline szeme, ahogy a kivetítőt nézi. Ez neki is fontos álma, hogy ezt megtudja, ezért is szoktak gyakran kutatási vitákba, vagy eszme cserékbe bonyolódni Andrew-val. *
- Igen, én is most azt kutatom pontosan, hogy a növényekre hogyan is hatnak a na'vik kapcsolódó száljai és hogy mit is tud mondani egy-egy növény. *bólogat lelkesen a nő. Látszik a szemében a csillogás, nagyon élvezi ezt a dolgot, hiszen habár fárasztó a sok kutatás, mégis nagyon élvezi a dolgot. Örül, hogy olyasmit csinálhat, amit élvez is.*
- Nem hiszem, hogy idebent életben maradna a növény, hiszen gondolj csak bele: itt a mi levegőnk van és nem az, ami Pandorán. De persze kíváncsi vagyok én is, hogy ez a levegő mit is tesz a növényekkel. Lehet, hogy egyszerűen semmit, vagy éppen csak annyit, hogy nem fluoreszkálnak. Érdekes gondolat, ki fogom próbálni! *mosolyog Caroline és elismerően bólint a férfi felé. Andrew közben leveszi a szemüvegét és megdörzsöli a szemeit és rákérdez, hogy Caroline mit is tervez még mára. Ebből a nő érti, hogy a férfi is elfáradt, nem feltétlen akar továbbiakban a munkáról beszélni.*
- Írok majd haza a szüleimnek. Tudod, gyakran szoktam videóüzeneteket küldeni, amit persze csak havonta szállítanak haza, de akkor megkapják a szüleim egy cd lemezen az egészet és akkor meg tudják, hogy mi is van Velem. Meg szerintem olvasok egy kicsit. Mára szüneteltetem a kutatásosdit, bár most megmozgattad a fantáziámat ezzel a növényes dologgal kapcsolatban. *árulja el Caroline az esti terveit, majd kissé megrovó, de mosolygós pillantással "szidja" meg a férfit.*

*Caroline teljesen kikapcsol. Az agya szinte teljesen leáll, illetve átáll a könyvre. Csak eszegeti a finom pizzát, ami persze nem olyan finom és jó, mint amit otthon, a Földön egy jó kis pizzériában csinálnak, de hát Caroline lassan már 3-4 hónapja van itt, így már megszokta a dolgot. Iszonyatosan sok idő ez, és még fogalma sincs, hogy tudna-e felmutatni valamit. Persze, vannak fényképei Pandoráról, igazi na'vival is találkozott már, de a saját kutatásaiból vajmi kevés eredménye van, ami eléggé elszomorítja a nőt. De hát persze egy jó kis eredményhez, egy fergeteges kutatáshoz idő kell, így Carol tudja, hogy nem kell elsietni a dolgot és persze az nem kudarc, hogy 3 hónap alatt nem jutott semmire. De most nem is ezeket gondolkozik, hiszen teljesen beleéli magát a könyvbe. Csak akkor kapja fel a fejét, amikor meghallja a mikró pittyegését, ami jelzi, hogy kész van Andrew hasonszőrű pizzája. A férfi hamarosan odasétál hozzá és köszönti is a lányt, aki elmosolyodik és kínosan elpirulva nyel le egy falatot.*
- Bocs. Szia Andrew! Mi járatban? Te is megéheztél? Borzalmas ez a pizza az otthonihoz képest. *neveti el magát Caroline, majd a férfire néz.*
- Bár nem is tudom... Te emlékszel még arra a pizzára? Mióta vagy itt? Régebb óta, mint én, az biztos. *kérdez rá a dologra Caroline, hiszen az biztos, hogy mikor ő idekerült, akkor Andrew már itt volt, de valahogy az sohasem került szóba, hogy mióta is van itt a férfi. Caroline közben észreveszi a hordozható képernyőt az asztalon és felvonja a szemöldökét.*
- Nocsak, új eredmények, vagy mi? Mit kutatsz most pontosan? Voltál odakint? Imádom ilyenkor Pandorát! *sóhajt fel Caroline és az ablak felé néz, ami habár csak a gyakorló pályára néz, de a távolban látszódnak Pandora csodálatos fényei és az erdő egy része.*
- Azon gondolkoztam, hogy ezt a fluoreszáló anyagot lehet, hogy este kellene megvizsgálni. Mit gondolsz róla? *néz kutató társára Caroline és becsukja a könyvét, majd tovább eszi a lassan kihűlő pizzáját.*

[Kantin]

*Caroline érkezik az étkezőbe, hogy kicsit egyen valamit. Habár avatárjában evett néhány gyümölcsöt, az igazi testét nem táplálja, így muszáj valamit eszegetnie. Este van, már sötét van Pandorán, így biztos, hogy ki fog menni kicsit gyönyörködni a tájban. Imádja az estét a bolygón, hiszen minden élőlény foszforeszkál. Csodálatos látványt nyújt. De az is biztos, hogy pihennie is kell. Napközben szinte mindig a zavatarjában van és járja az erdőket és a bolygót, hogy felfedezze az élőlényeket. Meg akarja tudni, hogy mitől is világítanak a növények itt Pandorán, illetve hogyan kapcsolódnak az állatokhoz a na'vik. Az egyik labortársa, a szőke csajszi egy növényhez is kapcsolódott, így Caroline most az ilyen növényeket keresi és méri fel, hogy mekkora "tudattal" rendelkeznek. De a munkából is megárt a sok, így a nő most kicsit pihenni akar, amíg eszeget. A kantinba lépve készít magának egy egyszerű mirelit pizzát és leülve az egyik asztalhoz enni kezdi. Az asztalra terít egy könyvet, amit olvasni kezd. Nem, nem orvosi, vagy biológiai könyv, egy kis kikapcsolódás a nőnek is kell. Egy egyszerű regényt olvas, amivel tényleg ki tud kapcsolni egy kicsit. A nő egész csinos, hiszen még csak alig múlt harminc. Azt mondják, hogy a legszebb kor a nőknél a harminc-negyven körüli időszak. Vékony csípője van, kellemesen vékony alakja, izmos karja és lába, valamint közepesen nagy melle és feneke. Kb. 170 centi magas, szóval nem valami alacsony, de nem is nagyon magas. Hosszú, barna haja van, ami az avatarján is megjelenik, habár ott afféle fonott tincsekben. Egyszerű farmernadrágot visel, sportcipőt és egy piros topot. Elég kellemes az idő itt Pandorán még este is, így nincs szükség vastagabb holmikra. A nő tehát az egyik asztalnál ücsörög, eszik és olvas; kikapcsolódik egy picit.*