Környező erdőség

Hozzászólások száma : 7 Join date : 2012. May. 11.

*Megmosolyogja a lány naiv csodálkozását, belőle már távozott ez a nagy-nagy csodálat Pandora felé, már túlzottan természetesnek veszi, hogy itt él, vagy ki tudja miért.* - Ha valaki ennyi ideig él itt, a környéken csak kiismeri magát. *Biccent felé pozitívan, és figyeli, ahogy előveszi a lány a cuccait. Fejét oldalra biccentve néz fel rá - mivel a földön ül -, és nyugodt hanggal figyelmezteti.* - Nem mindegy, miről veszel mintát, ahogy nálunk is, itt is ugyanúgy vannak törzsek, osztályok, fajok, és nem mindegyik egyformán fog reagálni. Van ami eltűnik, annyira apróvá zsugorodik, néhánynak pedig az Avatar testre is igencsak veszélyes mérge van. *Azzal benyúl a táskájába, és előhúz egy vékony táblagépet. Ő előnyben részesíti a hagyományos könyveket, de itt ez éri meg, papírokat nehezebb szerválni, mint megnyitni egy új Word dokumentumot. Megnyit rajta egy programot, és átnyújtja a lánynak.* - Ezt egy korábbi botanikusunk fejlesztette ki, a környéken található növények benne vannak, egészen szép leírásokkal, használd mindenképpen. *Tanácsolja egyszerűen, és ő maga elkezd foglalkozni azzal, hogy mégis milyen növényt vigyenek magukkal, a mintavételhez ennél több segítséget nem tud most adni. Néha hümmög egyet, majd tovább mászik-sétál, át kell gondolni, melyiket lehetne a legjobban megvizsgálni, melyik tűrné legjobban a költöztetést.*

Tárgy: Re: Környező erdőség Szomb. Jún. 16, 2012 8:36 am

*Caroline és Andrew szerencsére egyet értenek abban, hogy merre is kell menni, így mind a ketten valamiféle tisztást javasolnak. Car egy kedves mosolyt küld a férfi felé, majd meg is indul utána. Úgy tűnik, hogy Andrew már eléggé ismeri ezt a területet, hiszen határozottan tör előre, hátra sem nézve. Caroline azért kicsit fél, hogy a hangjukkal felkeltik magukra a figyelmet, de egyelőre még nem jött ide senki és semmi. Bár Caroline már szinte várja Swyria megjelenését, hiszen a na'vi lány valahogy mindig ott terem, ahol Caroline dolgozgatni akar. Megérkezvén a tisztásra Caroline tátott szájjal néz körbe és alig kap levegőt.*
- Annyira gyönyörű! * suttogja alig hallhatóan, de persze az avatar fülek sokkal kifinomultabbak, mint emberi füleik, így szinte biztos, hogy Andrew is hallotta az aprócska csodálkozó megjegyzést. Caroline lassan körbejárja a nem túl nagy tisztást és a férfire néz.*
- Hogy találtad meg ezt a helyet? Nagyon jó. *néz le az immár a földön ücsörgő férfire Caroline széles mosollyal.*
- Igen, azt hsizem az lenne a legjobb megoldás. *térdel le a férfi mellé Caroline és határozottan bólogat. Leteszi a táskáját és kivesz belőle néhány apróbb hordozható kémcsövet, csipeszt, egy scannert, valamint néhány üvegcsét.*
- De először ezeket a növényeket próbáljuk megvizsgálni. Szedjünk le egy réteget, tegyük a scannerre, majd esetleg megnézhetjük a növényekben lévő ionokat, vagy ilyesmi. *ad néhány tippet Caroline és kíváncsian várja, hogy a férfi esetleg mit is gondol az ötletéről.*

//Fagyunk!//

Hozzászólások száma : 7 Join date : 2012. May. 11.

- Akkor egyenesen előre! *Biccent egészen könnyedén, hátán lévő táskáját megigazítva, s máris a fák közt terem, ekkora léptekkel nehéz nem gyorsan haladni. Ő is valami tisztásra gondolt, úgyhogy olyan irányba is veszi az utat, a környéket eléggé jól ismeri, tudja, merre kell menni. Alig egy perc telhet el, mire meg is érkeznek, ide nem jut el a kutatóállomásból kiszállingózó mindenféle gázok szaga, és talán meg észre se vették az itteni növények a változást, így megfelelő mintaanyagok. Törökülésbe helyezkedik el a tisztáson, és kezd is kutatni a megfelelő alany után.* - Hogy csináljuk? Próbáljunk egyet egy az egyben beültetni a labor mellé, hogy állandóan vizsgálhassuk?

Tárgy: Re: Környező erdőség Szomb. Jún. 16, 2012 8:20 am

*Andrew hamarosan be is robban, az asszisztensnő pedig vág egy fintort, ahogy meglátja a kávés bögrét a férfi kezében. Az rí le az arcáról, hogy ő is inna egyet, de minimum lefeküdne végre. A kézcsókra lágyan elpirul és talán még egy mosoly is szökik az arcára, de végül kiadja a parancsot, hogy huppanjanak be a dobozba. Caroline biccent egyet Andrew-nak és egy mosollyal megrázza a fejét, jelezve, hogy nem gond, hogy késett, vele is előfordult már. Hamarosan befekszenek a gépbe és néhány percen belül már avatar testükben várakoznak odakint a Kutatóállomás előtt. Andrew felteszi a kérdést, hogy merre is menjenek, mire Caroline megvonja a vállát.*
- Végül is foszforeszkáló növények bárhol vannak, úgyhogy azt hiszem a legokosabb, hogyha egyenesen előre megyünk. *mosolyog Carol, majd meg is indul, farkával tökéletesen egyensúlyozva nagy kék testét. Már elég sok időt töltött a testben, így tökéletesen képes irányítani azt. Hátranézve meggyőződik róla, hogy Andrew is jön mögötte és miután bevárja a férfit, együtt indulnak meg egy furcsa, elég keskeny ösvényen.*
- Keresnünk kellene szerintem egy tisztást, vagy valami. Ott nyugodtan tudnánk dolgozni. *jegyzi meg Caroline és kérdőn a férfire néz, hogy vajon ő hogyan gondolja.*

Hozzászólások száma : 7 Join date : 2012. May. 11.

*Egy ásítás és egy korty kávé között siet az avatar szekcióhoz, elmerültek egy vizsgálatban, és csak most volt szíve otthagyni, és kimenni a szabadba. Caroltól enyhe mosollyal próbál bocsánatot kérni, stílusos 10 perces késéséért.* - Ne haragudj, jöttem, ahogy tudtam. *Azzal ki is üríti kopásnak indult „nupagagyis” kávésbögréjét. Könnyedén, rutinosan röppen be a készülékbe, futtában kezet csókolva a kedves asszisztens hölgynek, aki vállalta, hogy még itt marad elvégezni a kimenetellel járó feladatokat.
Megérkezve a kék testbe magára veszi táskáját, melybe már délután bepakolt pár szükségesnek titulálható dolgot, és el is indul, talán jobb lenne a bolygó másik részén mintát venni, de a repülés csak elveszi azt a kevéske időt is, amennyire így este futja.* - Merre induljunk *Kérdezi a nőt mosolyogva körbepillantva, hisz mi sem gyönyörűbb, mint Pandora az éjjel.*

Tárgy: Re: Környező erdőség Szomb. Jún. 16, 2012 7:59 am

*Caroline és Andrew megbeszélték, hogy ma este indulnak ki az erdőbe és vizsgálják meg azt a furcsa foszforeszkáló dolgot, ami bevonja a növényeket. Habár kicsit merész vállalkozás, hiszen sötét is van, és sok vadállat is rohangál Pandorán, a férfi vállalta, hogy elkíséri Carol-t. A nő már nagyon izgatott, hiszen - habár járt már sötétben odakint - most nem csak mászkálni és bámészkodni mennek, hanem komoly kutatásokat akarnak végezni. Persze, kérdés, hogy hogyan és mennyire is fog sikerülni nekik. A lényeg, hogy Caroline az avataros dobozok mellett várakozik Andrewra. Most mindenki pihen, csak az egyik asszisztens van ébren, ő sem valami nagy kedvvel, hogy berakhassa őket az avatar testükbe és mehessen is aludni. Caroline egyszerű ruhát vesz fel, valamint egy nagyobb táskát visz magával, amiben van mindenféle kutatáshoz szükséges dolog és műszer, valamint övén egy fegyver van, ami távol tarthatja a vadállatokat. Így hát a nő már bent feküdve a dobozban várja Andrew érkezését, hogy aztán végleg lecsukja a dobozt és együtt léphessen át avatar testükbe és együtt induljanak útra az erdőbe, ahol vizsgálódhatnak. Érdekes egy kaland lesz, az biztos!*

Hozzászólások száma : 11 Join date : 2012. May. 07.

*Valóban azért küldték ide, hogy ne legyen láb alatt, de ettől még az örökké álmodozó lány is lehet majd egyszer hős. Lassan már az omaticáyák között lépdel, lelkében váltakozva a büszkség, és a félszegség, igyekszik a tömegre, nem pedig egy-egy alakra koncentrálni. A cél, hogy majd a törzs nagyasszonyával tudjon beszélni, most ennyi a dolga. A felvetésekre még azért csendesen válaszol, hiszen itt már gyerekek is vannak, nem szabad riadalmat kelteni.* Az én lelkem is azt súgja, a kristályok csak a gonosz megtesülései, nem a messzeföldiek tették oda őket, hanem valami felébredt. *Ő maga is megborzong.* Valami nagyon öreg, ami ellen nem küzdhetünk... *Motyogja, aztán hagyja, hogy odatereljék, ahol a vének laknak. De ez már egy másik történet...*

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2012. May. 08.

-Ez igen aggasztó jelenség, azonban biztos vagyok benne, hogy véneink tudnak valamilyen ellenszert, ami nem jár, vagy csak minimális élet kioltásával. * Mondja Liyaninnak, igyekszik titkolni félelmét, hiszen ő nem tud sokat a teylu-eltungokról. A színváltozás pedig kifejezetten aggasztja, hiszen ő még nem nagyon találkozott mutációval, ez a természetben nem nagyon fordul elő, inkább az embereknél gyakori. * ~ Nem szabad mindent rájuk fognom, hiszen ők is csak élőlények, és akik itt maradtak nem öldökölnek, talán még megbízhatóak is. ~ * Gondolja, talán meg is látszik szemében a kétely, ez két társa bölcsességétől függ, Ateyo nem egy nehéz jellem, de meg kell érteni a motivációját, hogy meg ismerhessék az emberek. Nos, a falu felé menetnek nagyon örül a fiatal Na'Vi, csak idősebb vadásztestvére válaszára várva lassít tempóján, nem akarja félrehallani, de a másiknak bizonyára minden perc fontos, ő talán még siettetné is őket, ezzel kivívta a tiszteletet Ateyo szemében. A nő válaszára elismerően hümmög: * -Nos, igen, elképzelhető, hogy a sötét érzelmek erős hatással vannak a bolygó egyensúlyára. Igen, elképzelhető hogy a ragadozókon is változások lesznek. Azonban abban biztos vagyok, hogy Eywa senkinek nem akar rosszat. * Mondja, és kicsit begyorsít, tudja, hogy sietniük kéne. *

Tárgy: Re: Környező erdőség Vas. Jún. 03, 2012 5:04 am

*Ateyo szavaira csak elmosolyodik. Végülis őt nem zavarta meg, sőt jól jön a segítség, hogy visszavigyék a faluba a prédát.* -Természetesen nyugodtan, együtt visszatérünk Otthonfához, és elvezetünk téged a Főpapnőhöz. Ők majd segítenek. *Fogalma sincs persze arról, hogy igazából a fiatal lányt inkább csak azért küldték, hogy lefoglalja magát és nem is feltétlenül segítségért. Attól még ezek a hírek felettébb aggasztóak, főleg, ha nem csak náluk fordult elő, hanem jóval messzebb is. Ateyo szavaira viszont már erőteljesebb megrázza a fejét, miközben a földön fekvő prédához hajol, kicsit átköti ott, ahol elvágta a nyakát, hogy ne hagyjanak maguk mögött vérnyomokat a ragadozók számára.* -Nem, nem hiszem, hogy az emberek okozták volna. Valami megváltozott érkeztükkel, nem tudom, hogy mi, de nem szándékosan tették abban biztos vagyok. Félek tőle... *Egy pillanatra elhallgat, majd kissé bizonytalanul szólal meg, mint aki érzi, hogy nem ért olyan mélyen a természet erőihez, mint sokan másik, de mégis van sejtése.* ...hogy az ittlétük felborított valamit. Az önzést, a mérhetetlen haragot, a bosszút, a hitetlenséget...nem ismerte ez a világ. *Halkan sóhajt egyet. Az emberek nem Pandora szülöttei, nem ez a természetes közegük, és amik a háborúk alatt történtek talán nagyobb törést okoztak, mint "egyszerűen csak" a sok Na'vi halála. Liyanin szavaira bólint természetesen.* -Igen, egyetértek, ennek nincs köze Eywához, félek tőle, hogy számára is valami új, valami idegen az egész. A lila kristályok és most a lila lárvák, biztosan van összefüggés. El sem tudom képzelni, ha ez a dolog esetleg hatást gyakorol a nagyobb ragadozókra is. *Nyel egyet. Egész Pandora egyensúlya teljesen felborulhat, és ki tudja, hogy képesek lesznek-e majd kezelni. Egy mozdulattal a vállára kapja a prédát, aztán irány Otthonfa. Nincs messze, főleg az ő tempójukban. Az aggódó Na'vi lány kérdésére nem tud pontos választ adni.* -Nem tudom, remélem, hogy tudnak mondani valamit, talán Eywa megsúgja a választ és segít. A bolyok talán a föld alatt bújnak meg, mint a kristályok, amiket néhány ember talált nem olyan régen. E miatt nem találhattatok rájuk. *Magyarázza, bár ezzel nem kerülnek közelebb a megoldáshoz.*

Hozzászólások száma : 11 Join date : 2012. May. 07.

*Elvileg tehát megindulnak az Omaticaya faluba, és szelíd türelemmel hallgatja végig a másik két na'vi válaszait, ő pedig igyekszik nem türelmetlennek tűnni, pedig tudja, hogy minden perc számíthat.* Nem Eywa haragja súlyt minket. A messziföldiek kutatásokat végeznek, de most nem az otthonfa kövét ássák ki, hanem ahogy a vadász nővér mondja, egy lila ásványt találtak, amely még Eywa testétől is nagyon idegen. *Tördeli az ujjait, és bár idegen érzés, mégis jóleső, ahogyan Siryanin bátorítja még fizikailag is.* A teylu-eltungok kártékony, ám ritka férgek, könnyedén tudtuk taposni őket, ám az elmúlt hetek olyan ködfátyolt hoztak véneink tekintete elé, hogy ezek az élősködők megszaporodtak, színük a vörösről lilára váltott, és rengeteg vannak. Felfalják környező mezőinket, és megjelent több fajtájuk is. Biztonyos részük már repülni is tud. *Még sosem járt az Omaticaya faluban, ezért félelemmel vegyes kiváncsisággal nézelődik, pedig a virágok ugyanolyan szépen világítanak, ám az otthonfa már messziről is gigászinak tűnik.* Nekünk nem ilyen van, mi egy árnyas ligetben építettünk otthont, de meggyűlik a bajunk a ragadozókkal. *Sorolgatja, aztán visszatér az eredeti fonalhoz.* Megpróbáltuk hát felégetni a férgeket, de csak a saját életterünket taszítjuk így a kárhozatba, nem ez a módszer. A bolyokat kell felszámolni, de nem tudjuk, hogy hol lehetnek, és egy királynő mindig új férgeket hoz világra. *Váltogatja pillantását a két bölcs testvér között.* Mit súg a szívetek? Megmenthetnek véneitek a pusztulástól? *Kérdezi aggodalomtól remegő hangon.*

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2012. May. 08.

* Ateyo meghatódik a lány szavait hallva, de ez nem látszik arcán, gondolatait sem változtatja meg nagyon, csak annyiban, hogy megtudja, a férgek elszaporodtak, és ezen segíteni kell. * -Örömmel vezetlek az otthonfához, a Tanhi-Sopyu törzsből származó testvérem, amennyiben vadász nővérem beleegyezik. * Fejti ki véleményét dióhéjban, mert bár csak olyat mond amivel senkit nem sért meg, néha elég bőbeszédű tud lenni. * -Remélem nem zavartam meg egyik testvérem találkozóját sem, és haragtól tiszta a szívetek. * Mondja Na'Vis megfogalmazásban at, hogy reméli nem zavar, és nem dühösek rá, igyekszik udvarias, nem túl érdeklődő tekintettel nézni, sokszor túl nagy a kíváncsisága, és ilyenkor általában megbotlik. Habár kíváncsi a fajtársai reagálására, lassan elindul az otthonfa felé, és hívogatóan int, nagyon vendégszerető Na'Vi, kivéve az avatárosokkal szemben, őket lenézi, bár így is tiszteli bennük az életet, de nem becsüli őket egyik fajtársa felett se. A vadászokat gyakran figyeli meg, nagy tiszteletet kelt benne, hogy képesek életet kioltani, neki ez nem megy, ehhez túlságosan is tiszteli az életet. Szintén tiszteli bennük kimagasló ügyességüket is, ami benne nem található meg. Ő inkább növényeket eszik, bár azokat is nehezen, hiszen szépségük miatt nehezen tesz kárt bennük. Szétnéz, a közelben van egy Helicoradian kolónia, bár innen nem nagyon látszik azonban narancssárgás fényük így is jól megfigyelhető. A lány fejrázására egy kis késéssel figyel fel, nem érti miért ne akarna a biztonságot adó otthonfához menni, hiszen ott vannak a minden bizonnyal még élő szülei, ami Ateyonak nem adatott meg, hiszen a szülei az emberekkel vívott háborúban meghaltak, így egyedül nőtt fel. Amint válaszol kérdésére a lány, udvariasan bemutatkozik: * -Ateyo vagyok, még nem nagyon volt alkalmunk szót váltani, amit szívemből sajnálok, tekintettel kedvességedre, és odafigyelésedre. * Egyetértően hümmög a vadászlány magyarázatára: * -Igen, Eywa okkal küldte rátok, ebben biztos vagyok, de nem hiszem hogy rátok haragszik, az emberek kezét sejtem ebben. * Mondja, és a düh apró szikrája villan szemében, hiszen szüleit emberek ölték meg. A másik lánynak védelmére kel, közönyössége ellenére: * -Nem hiszem, hogy szándékosan tette, elképzelhető, hogy lelkét súlyosabb dolgok gyötrik, mint tanhi-sopyu testvérünk problémája. * Mondja, ezt inkább a béke védelmében mondta, hiszen nem érti, hogy mi lehet súlyosabb a teylu-eltungok elszaporodásának. *

Tárgy: Re: Környező erdőség Szomb. Május 26, 2012 5:11 am

*Ateyo szavaira elmosolyodik, és mostmár valamivel könnyedebben pillant a férfire. Bólint neki, hiszen miért is lenne ellenére a segítség?* -Nyugodtan, egyáltalán nem zavarnál, sőt köszönöm a felajánlott segítséget. Azonban a neved még nem tudom, lehetséges, hogy kellene, de ha régebben említetted is valamikor, már nem emlékszem rá. *Elnézést kérő mosoly, pedig jó eséllyel Ateyo nem mondta el még sosem a nevét, hiszen nem nagyon beszélgettek még, maximum időnként futottak csak össze Otthonfánál. A másik törzs szülöttje elmondja végül, hogy miért is jött, ezek szerint nem olyan titkos, hogy csak a törzs vezetőjére tartozik. Egyébként is kíváncsi lett volna, így legalább elsők között tudhatja meg. A magyarázat végére egészen kikerekedik a szeme.* -Eywára, hogy történhetett ilyesmi? Talán...talán valaki a törzsetekből olyasmit tett, amiért az erdők asszonya megharagudott? *Nem tudja mire vélni, hogy ilyen nehézség súlyt egy tőlük távol élő törzset, de az még rosszabb lenne, ha netán a férgek elterjednének az erdőben. Az beláthatatlan következményekkel járna! Aztán bevillan neki valami, amiről csak hallott, szóbeszédeket, és igazán nem is volt benne biztos, hogy igaz-e, hiszen emberektől van az információ.* -Talán... talán lehet összefüggés. Azt mesélték, az a szóbeszéd jár közöttünk, hogy néhány ember az erdőben nem messze a vízeséstől valamilyen furcsa fát talált. Különös sötét erő áradt belőle és egymás ellen fordította azokat, akik odamerészkedtek. A férgek esetleg nem különösen lilák? *Csendesre vált a hangja, majd közelebb lép a kétségbeesett fiatal lányhoz. Valamivel idősebb nála, habár ő sem kifejezetten koros még. A vállára teszi a kezét.* -Ne aggódj, ha tudunk...ha van rá mód, akkor segítünk. Eywa bizonyára nem büntetne senki ok nélkül, ha pedig másról van szó...nem biztos, hogy ez csak a ti problémátok. *Halk sóhaj tör elő ajkai közül, majd Ivyre pillant. Mintha nem is hallotta volna Liya szavait, pedig a hírek felettébb aggasztóak, és nehéz elhinni, hogy valaki ennyire átsiklott felettük. Nem tud róla, hogy a lány régóta járt Otthonfánál és talán keresik is, hiszen nem mindenről tud, elég népes a törzs. Kérdésére csak mérgesen fúj egyet.* -Vadásztam, de láthatod is...ám Eywára, nem értelek, nem hallottad, amit tanhi-sopyu nővérünk mondott? *Nem érti, hogy a másik na'vi hogy tud egy ilyen problémához ennyire közönyösen állni.*

Hozzászólások száma : 3 Join date : 2012. May. 11.

* Nem kell különösebben sokat várnia mire észreveszik, de őszintén szólva valamilyen szinten remélte hogy nem veszik észre, és akkor simán elballaghat. Egy röpke pillanatig, mintha beigazolódott volna amiben reménykedett, de nem. * - Nos, gondoltam kijövök egy kis időre az erdő lágy ölébe. És ti, mi okból jártok errefelé eme kissé borús délutánon? * Most már kezdi azt érezni hogy a gyanúja, miszerint ők avatarok, puszta üldözési mánia volt. Azt eddig nem is figyelte hogy az embereknek hány ujjuk van, vagy hogy hogy lehet megkülönböztetni egy avatart egy na'vitól. Nem is nagyon kelti fel érdeklődését ez a téma. Inkább hallgatja a természet "beszédét".Nem sokkal a nő köszönése után (aki látszólag vadászni jött ide) egy férfi is köszöntötte. Tisztelete jeléül csak alacsonyan meghajolt, nem igazán a szavak "embere", sokkal inkább szereti az úgymond "jelbeszédet" mint sem a társalgást. De nem is volt eddig még nagyon alkalma társalogni szinte senkivel, az otthonfánál pedig már legalább egy hete nem járt. Lehet hogy azt hitték, vagy még most is azt hiszik eltűnt, pedig nem. Emiatt aggódik, hogy vajon szülei mennyire féltik őt. A fajtársaiért nem kell aggódnia, szinte nem is ismerik, csak látásból. De még abból is ritkán.Borzasztóan nyomja a lelkét hogy ezzel az egész bújdosósdival vajon mennyire nagy fájdalmat okozhat szüleinek. Erre a gonolatra egy szomorú, bús arckifejezést ölt. Próbálja elrejteni nagy hajkoronája alá, de ha szemfülesek társai, nem maradhat oly sokáig titok előttük. A sokadik benyomása az, hogy jobb ha nem zavarja ezt a békés társalgást, inkább csak ölbe tett kézzel hallgatja, hátha ki tud fülelni valami érdekes információt. Az otthonfa szóra a fejét rázza, mintha nem akarna visszamenni. Hogy miért, azt csak egy személy tudja, saját maga. *

Hozzászólások száma : 11 Join date : 2012. May. 07.

*Egyre többen vannak itt, gyülekeznek a na'vik, mintha egy ősi erő vonzaná őket egymáshoz. Liya kitárja picit a karjait, és hagyja, hogy a szálldosó pillék megüljenek rajta, egyéváljanak, aztán néz csak fel.* Köszönet néktek e kedves szavakért. *Szól dallamosan, körbejáratva a tekintetét. Pillantása ünnepélyes, mint aki rossz hírt hozott, és máris eléjük tudja tárni, meg sem kell várnia a sötétséggel a faluba érést.* Szívesen elkísérlek titeket, öröm tölti el lelkem, hogy nincs harag szívetekben irántunk. A Tanhi-Sopyu (Csillagvándor) törzs nevelt, és anyánk döntése szerint egyedül ti lehettek azok, akik megmentik népünket. Ő szólt, én jöttem. *Hajtja meg a fejét, jelezve, hogy parancsot teljesít, egyébként ő maga nem egy határozott jellem, talán pont azért küldték, hogy ne legyen addig láb alatt, míg a vének kidolgozhatnak egy szükséges megoldást, az Omaticáyákra talán nincsen is szükség, csak formalitás volt az egész. Liya erről mit sem tud. Karbafonja kezeit, mivel nem tud mit kezdeni magával, és egy pár szóban fényt derít azokra, amik érintik a törzsét.* A teylu-eltungok mindig is aprócska lények voltak, ám nem zavartak senkit. Egy hétfordulón át csak egyszer láttuk példányukat, eltapostuk, hiszen tudtuk, írtanunk kell. *Hangja elcsuklik, látványosan esik kétségbe.* Csak Eywa a megmondhatója, hogy mi történt, hol hibázott a Tanhi-Sopyu szív. A férgek oly módon szaporodtak el, hogy már bolyok vannak, számuk naponta duplája. Segítsetek hát, bölcs omaticáyák, kérjétek Eywát, békítse meg meg az teylu-eltungok szellemét. A csillagvándor nép a múltat vizslatja, nem képes a jővő útját állni. *Még a na'vi lelket is megérintheti az, hogy mennyire esendő a fiatal teremtés.*

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2012. May. 08.

*Ateyo nem nagyon érti a lány zavarba jövetelét, nem nem beszéltek meg találkozót, ő csak idetévedt, miközben a lány vadászott. * -Nem, testvérem, én erre tévedtem, mikor meghallottam amint vadász nővérem az elhullajtott állatot siratja, és nem tudtam megállni, hogy ide ne jöjjek, és megkérjem, adjon egy kis segítséget a vadászat mesterségében, de amint hallom, éppen az otthonfa felé igyekszik, ezért szeretném megkérdezni: * Fordul udvariasan a vadász lány felé. * -Nagy öröm lenne számomra, ha elkísérhetnélek az otthonfához, talán segíthetnék a zsákmány feldolgozásában is. * Mondja a lánynak, reménykedve a kedvességében. Amint alaposan megfigyelte, hogy az újonnan érkezett lánynak, aki hozzá hasonlóan tömören köszönt, négy ujja van, udvariasan köszönti őt is. * - Üdvözöllek, nővérem. * Nem nagyon tudja megállapítani a lány korát, de úgy nézi, idősebb nála, Ateyo kifejezetten fiatal, de bölcs Na'Vi, a beszédstílusán ez meg is látszik, soha nem hagyta el hazug szó a száját, mindig csak olyan dolgokat mondott ki, amikkel nem sértett meg senkit. *

Tárgy: Re: Környező erdőség Szomb. Május 26, 2012 4:24 am

*Felkapja a fejét a léptek zajának közeledésére, ami jó eséllyel kiszúr, ha a másik nem kimondottan ügyesnek mondható. Biztosan látták már egymást, de végülis nem ismerhet feltétlenül mindenkit névről és belsőbb szinten a törzsből, leginkább a vadászokkal ápol közelebbi kapcsolatot ugyanis. Amikor konstatálja, hogy ismerős az arc, bár a másik lehet, hogy nem ismerte őt fel, akkor folytatva a műveletet, letörli a kést egy leszakadt növény levelében, majd visszateszi az övére a helyére. Feláll mostmár, de egyelőre nem távolodik el a prédától, hiszen vissza kell majd térnie vele Otthonfához. Sokáig nem maradhat itt vele, hiszen bármikor megérezhetik a ragadozók is a vér szagát.* -Eywa kísérje utad. *Biccent kicsit felé. Egyértelműen négy ujja van, nem Avatarról van szó, de ez abból is sejthető, hogy a legtöbb Avatarral ellentétben elég sok tetoválással és kiegészítővel rendelkezik, no meg ruházata sem kifejezetten mondható emberinek. Aztán egy valamivel világosabb bőrű lány is érkezik, kissé másabb hajdíszekkel rendelkezik, mint ők, könnyen észrevehető, hogy másik törzsből származik. Nem gondolja ellenségesnek, főként, hogy egyedül érkezett. Finom biccentéssel üdvözli őt is.* -Üdvözöllek, Siryanin vagyok. Épp Otthonfához indulok vissza a zsákmánnyal, ha velem tartasz elvezetlek hozzá. Honnan sodort ide utad? *Kérdi, hiszen azért indulás előtt érdemes valamelyest felmérni, hogy kivel is állnak szemben. Az bizonyos, hogy nem Avatar, hiszen az ujjainak száma árulkodó lenne, és minden bizonnyal négy van benne.* -Megtámadott valaki benneteket? *Feltételezi egyből a legrosszabbat, hiszen még nem telt el túl sok év a harcok óta, a legtöbb na'viban élénken él az emléke milyenek is a békét nem látott idők.* -Ne aggódj, nem zavarsz, szívesen a segítségedre leszek. *Aztán egy újabb lány érkezik a törzsükből.* -Üdvözöllek Eywa leánya, mi szél hozott? *Legtöbbször a vadászok járnak ki az erdőkbe, egyébként ritka a csak úgy sétára kelő na'vi.*

Hozzászólások száma : 3 Join date : 2012. May. 11.

* Hosszú, sötét színű haját csak úgy hesegeti a lágy szellő ide oda, miközben az erdő talaján lépdel. Lassan, de mégis kecses léptekkel halad előre, közben pedig figyeli az erdőség minden egyes részletét. Minden bokrot, minden fát. Igazából nem is tudja mi célból, de valamiért ide hozta ma a sors. Már annyira megszokott neki ez a környezet, de mégsem tudja megunni. Csak megy megy előre miközben egyszer halk nesz üti meg érzékeny fülét. Nem is akármilyen nesz, egy fajtárs hangja. Egy másodpercig habozik, mitévő legyen. (Persze ezt nem mutatja ki, mindössze úgy tesz, mintha csak egy apró bogarat vagy valamit felfedezett volna) Végül aztán ráveszi magát, és elindul a hang irányába. Nem egy nagyon közvetlen személyiség, inkább üldögél vagy sétálgat egyedül, magányosan. Nem sokat kell sétálnia, mire meg pillant szám szerint 3 személyt. Arra a következtetésre jut hogy mind a 3 vele azonos fajú. Persze nem tudja hogy esetleg a környéken élő emberek avatarjai is lehetnek. Nem különösebben fél tőlük, de sosem bízott nagyon az emberekben. Igazából senkiben sem. * - Szervusztuk. * Köszönt, mély, de mégis halk hangnemben. A hangja határozottságot, de bizonytalanságot sugároz. Mintha, nem lenne biztos abban, hogy jó ötlet volt idejönni. *

Hozzászólások száma : 11 Join date : 2012. May. 07.

*A kis macskalány egy nála sokszor nagyobb növényevő dínóról kászálódik le, és vidáman paskolja meg a lény szarvait. Az morog valamit Liya felé, aztán visszatér csordázni. A messziről jött na'vi bár elégedettnek tűnik, mégis szomorú, hiszen segítséget kérni jött, és hát a törzsek jól elvannak magukban, most mégis úgy tűnik, hogy muszáj lehet összefogni, kérdés, hogy erre van-e esély, vagy dolgavégezetlenül teheti meg visszafelé is a több napos utat. Még éppen elkapja Sirya vadászatának utolsó pillanatait, lélegzetvisszafojtva figyel, nehogy megzavarja a szent momentumot. Nála is van fegyver, de csak egy kis hajlított pengéjű kard, inkább növényeket eszik, nem szívesen vadászik Pandora vadjaira, a fegyver csak önvédelmi eszköz. Amint látja, hogy a helyi na'vi végzett a Bambival (aki itt nem Bambi, hanem például Bum'biye) közelebb is lép, szerényen meghajtva okos kis fejét.* Béke és üdvözlet neked erdők lánya. *Köszöntése szívből jön, nem betanult. Közeledik, de nem támadó szándékkal, karjait maga mellett lóbálja, mozgásán látszik, hogy nagyon fiatal.* Mondd csak testvérem, ki a falutok vezetője? Szőrnyű gond nyomja lelkünket, egyedül kevesek vagyunk. *Hangja gondterhelt, és egyúttal reménykedő. Oldalt pillant, és zavartan hajtja le a fejét, amikor feltűnik neki az érkező Ateyo, és úgy kombinál, hogy bizonyára a kettő ismeri egymást, valószínűleg itt beszéltek meg találkozót, amibe ő jól belerondított.* Igazán sajnálom, már megyek is, és felkeresem a falutokat. *Bizonygatja, hogy tényleg nem akart felesleges kolonc lenni. Már sarkon is fordul, és keresi egykori hátasát.*

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2012. May. 08.

*Ateyo az erdőbe ment gondolkodni, ahogy az emberek mondanák, kiszellőztetni a fejét, még nem tudja, hogy egy másik Na'Vi is van a közelben, hiszen elég csendesen jár-kel, azonban amint megöli a lényt, és a gyilkosság után szokásos gyászbeszédbe kezd, felfigyel rá, és elindul a hang irányába. Amint meglátja a kecses járású Na'Vi lányt, erős akaraterőre van szüksége hogy ne forduljon a másik irányba, ugyanis a fajtájához mérten meglehetősen ügyetlen, ezért szeretne sámán lenni, a próbákat csak sokadik nekifutásra tudta megcsinálni, azonban rendkívül büszke, és természet szerető. A lányt kellemes hangnemen köszönti, mint a Na'Vi kat szokta. * -Üdvözöllek. * Mondja, furcsa módon nem a lány szemébe nézve, hanem a kezén számolja az ujjakat, ugyanis mint tudjuk, az avataroknak csak öt ujjuk van. Meg van a véleménye az ilyen mindent elsiető emberi lényekről, szeret elmélkedni, bár a kívülállóak számára ez nem lehet feltűnő, az egész fiú inkább visszahúzódó, nem szereti a figyelmet. *

Tárgy: Re: Környező erdőség Szomb. Május 26, 2012 3:49 am

*Könnyed ugrással landol a földön az egyik fa ágáról lendülve alá. Kezében hosszú, majd két méteres íj feszül, miközben a zsákmány után veti magát. Kapkodja a fejét, érhetetlen módon a zsákmány elmenekült. Létezik, hogy nem találta el? Évek óta soha nem hibázik, kiváló vadász, minden egyes portyázása sikerrel jár, még soha nem fordult elő, hogy valaki miatta nem jutott volna vacsorához. Könnyed léptekkel suhan a bokrok, virágok között, lehetséges, hogy a préda egyszerűen csak megsebesült és próbál kereket oldani, netán valamelyik nagyobb lapulevél alá esett be és ezért nem vette észre elsőre. Beleszagol a levegőbe, mint a vadászó macska feszül meg a háta, ahogy megérzi az irányt. Felkapj a fejét és lendületes ugrással éri el az őz szerű lényt, mely kiváló fogás lesz az esti vacsorához. Megsebesült a szívétől jó néhány centire találta el a nyíl, de még életben van. Halk szavakkal igyekszik megnyugtatni az állatot, melynek lassan csökken légzésszáma, és nem küzd már a menekülésért. A hosszú íjat újra hátára erősíti, miközben a kezébe kerül az éles kés, amivel egy mozdulattal elmetszi az állat torkát.* -Köszönöm neked, hogy életeddel a mi életünket segíted! *Egy újabb metszést ejt, mely végleg kioltja az állat életét, majd az ég felé tekint és úgy folytatja természetesen saját nyelvén.* -Köszönöm Eywa a táplálékot, melyet nekünk adtál. *Vége, végzett a mai feladattal. Néhány pillanatra még az állat felett marad, figyeli az arcát. Vajon mit érezhetett, vajon mit gondolhatott? Még soha nem volt bátorsága, hogy egy kioltott élet utolsó perceiben kapcsolódjon a egy lényhez.*

Tárgy: Re: Környező erdőség Hétf. Május 07, 2012 4:24 am

*Habár Caroline igazán fél és meg van illetődve, a kíváncsisága egyre nagyobb, így mikor a na'vi ismét arra kéri, hogy kövesse, Caroline végre fejet hajt. Közben megtudja a lány nevét is: Swirya. Igazán szép és titokzatos hangzású név, de ezen nem sok ideje van gondolkozni a nőnek, ugyanis a na'vi hamarosan már a fákon ugrálva vezeti őt tovább. Caroline gyorsan utána mászik és ugrik, de elég hamar kifárad, jóval lassabban közlekedik a fákon, mint az őshonos lány. Mikor végre megérkeznek, lihegve-szuszogva áll meg az egyik fa ágán, ahol Swirya megállítja. Caroline nem is sejti, hogy ennyire közel van az Otthon Fához, de talán ez a szerencse. Swirya lassan visszatér és közli, hogy megmutatja visszafelé az utat. Caroline elképedve mered a lányra, nem érti, hogy minek kellett ide jönni, hogyha most ismét visszafordulnak és visszavezeti őt a lány a táborba. Végül csak sóhajt egyet és egy "köszönöm"-öt elmotyogva igyekszik ismét követni a na'vit - visszafelé. Ismét fákon ugrálva jutnak el hamarosan az ismerős kidőlt farönkig, végül pedig a távolban feltűnik a tábor. Caroline jól kifáradt, de nagyon örül, hogy láthatott egy igazi na'vit, valamint, hogy még sötétedés előtt visszakerült a laborhoz.*
- Köszönöm a segítséget! *mondja most már na'viul a nő, majd elmosolyodik és visszatér a laborba, ahova Swirya már nem követheti őt. Vagy legalábbis nem lenne tanácsos követnie.*

//Köszönöm a játékot!//

Hozzászólások száma : 10 Join date : 2012. May. 06.

*Swirya látja, hogy a nő nem mozdul, csak ácsorog egy helyben a földön.*-Swirya vagyok.*Mondja teljes nyugodtsággal, miközben ismét a hölgy szemébe néz.*~Ostoba.~*Gondolja magában, mikor nem hajlandó őt követni. Hát igen... azt is megtehetné, hogy itt hagyja. Itt hagyhatná, hogy fagyjon halálra, vagy öljék meg az állatok. De ha már ő hozta be a növényzet mélyére, akkor van benne annyi emberség, hogy nem fogja itt hagyni.*-Rendben. Két választása van: vagy itt marad egyedül, vagy velem jön és én megoldom, hogy hazavigyék.*Mondta nemes egyszerűséggel, de műr nem várta meg a választ, inkább máris elindult, aztán vagy követi őt Caroline, vagy nem. Pár kilóméterrel később Swirya váratlanul leugrott az egyik ágról, s máris kinn volt a bozótosból. Bizonyára a hölgy is követte, aztán mikor már az is földet ért, leányzónk futtában még mondott valamit.*-Várj meg itt!*Ezek voltak szavai. Gyorsan a fához rohant, egyenest fel a lépcsőn. Eléggé magasan laknak, szóval ez most elég nagy hátrány, de azért a lánynak csak sikerült eltalálnia a szobájukhoz. Az asztalnál édesapja ült.*-Apám!*Mondta, majd fejet hajtott. Ugyan nem törzsfőnök az apja, de azért szeret tiszteletet mutatni feléje.*-Bocsáss meg nekem, de egy embert hoztam ide.*Mondta lehajtott fejjel.*-Swirya! Hol kószáltál már megint!*Kiált rá az apja.*-Jajj lányom... Rendben, most az egyszer hazaviheted...*Mondta az úr komoly képpel.*-Ööö... apám, én nem tudom az utat...*Mondta a lány, mire az csak intett, hogy oldja meg. A lány leszaladt a folyosón, majd elújságolta a hírt.*

Tárgy: Re: Környező erdőség Hétf. Május 07, 2012 3:53 am

*Caroline eléggé meg van ijedve, hiszen habár ismeri az erdőket, ezt az erdőt nem. Ezt a helyet nem, és bizony elég kínos lesz, hogyha nem jelenik meg a táborban. Biztos benne, hogy keresni fogják, de az a helyzet, hogy egy ilyen sűrűn erdőben, sötétedéskor esélytelen, hogy megtalálják. A pa'li azonban csak rohan, száguld sebesen, bár a na'vi is eléggé forgatja a fejét.*
- Ugye nem tévedtünk el? Vissza kell jutnom a táborhoz! *kiáltja erőteljes hangon Caroline, majd mikor a ló megáll és a na'vi is leszáll róla, Caroline sem tesz másként. Mikor a lány elindul, Caroline elkapja a kezét.*
- Várj! Hogy hívnak? *néz a szemébe Caroline és igyekszik erősen fogni a lányt, nem engedi el. Nem akar tovább menni vele, így mikor a na'vi ugrálgatni kezd fáról-fára, Caroline egyszerűen csak áll a földön és nem mozdul.*
- Vissza kell mennem a táborba! *ismétli most már határozottabban és arrafelé pislog, amerről jöttek.*

Hozzászólások száma : 10 Join date : 2012. May. 06.

*Leányzónk feszülten figyel előre, keres egy - egy ismerős tárgyat, pontot, ahonnan tájékozódhat. Nem sűrűn jön ennyire ki az erdőből, sokkal inkább bent szokott lenni a fa környékén, így most cseppet ideges. Szerencsére hátasa már sokkal inkább tudja az utat, bár látszik rajta, hogy két ilyen nagy ember súlya már kicsit sok neki. A következő pillanatban azonban már meg is pillanthatnak egy kidőlt fát. Swirya innentől fogva már ismeri az utat, így megállítja az állatot, leszáll róla, s int a nőnek, hogy ő is cselekedjen hasonló képen. Úgy tűnik, Caroline kíváncsiskodni kezd, hogy miért is ültek lóra.*-Hammerhead titanodhere-k. Nagyon agresszív állatok, ha meglátod, indenképp menekülj tőlük.*Mondta a lány egyszerűen.*-Innen gyalog folytatjuk az utat.*Szólt, majd egy nagy ugrással máris az egyik közeli fának az ágán termett, s elindult egyenesen. Mozgása kecses volt, olyan könnyed, ahogy ugrált egyik hatalmas ágról a másikra. Egészen gyors volt, tehát nem annyira, mint szokott, de azért egy újnak még biztosan nehéz lépést tartania vele, bár ha valaki ügyes, akkor nem lehetetlen. Pár kilóméterig nem volt megállás, aztán hirtelen egy óriás fa állta útjukat. Ez volt az Otthon fa.*

Tárgy: Re: Környező erdőség Hétf. Május 07, 2012 3:24 am

*Caroline elkapja a na'vi tekintetét, ahogy a pisztolyára szegeződik a tekintete és szinte érzi, hogy elpirul, ami azonban kék bőrén nem látszik meg. Néhány pillanatig figyeli a lányt és kíváncsian fürkészi az ismeretlen arcot, hogy mit is szól a fegyverhez. A lány szeméből azt olvashatja ki, hogy még nem sűrűn látott ilyen fegyvert.*
~No persze, hiszen a háború már régen volt és valószínű, a na'vikhoz nem megyünk fegyverrel. De hát nem is terveztem, hogy találkozok egy na'vival ilyen közel a kolóniához.~*gondolja magában Caroline, miközben észrevétlenül igyekszik elfordítani a fegyvertartó táskáját, hogy kicsit jobban a combja mögött legyen, hogy ne legyen annyira feltűnő. Nem is érti, hogy minek hozta magával, hiszen világosan megmondták neki, hogy ne kószáljon beljebb, hiszen ott már vadabb teremtmények is lehetnek.*
~Talán mert ismerem magamat és a kíváncsiságomat.~*gondolja ismét Caroline és megpróbál elfojtani egy mosolyt, hiszen nem lenne jó, hogyha ilyen komoly témánál, mint a növények bántalmazása, belevigyorogva a na'vi képébe. A lány egy darabig hallgat, majd közli, hogy a természet rendjébe nem szabad beleszólni, mert könnyen visszavághat. Furcsán kihangsúlyozza az ember szót, így ismét Carolineon van a sor a pirulásra, de ez szintén nem látszódik kék bőrén. Megköszörüli a torkát és vár, hogy vajon most mi is fog történni. A na'vi elmegy, vagy megöli, vagy mi lesz vele. Hirtelen azonban rikkant egyet, mellé lovagol, felkapja a lovára és már suhannak is. Caroline iszonyatosan megijed, így kissé görcsösen kapaszkodik a lány kecses testébe. Érzi, ahogy a pa'li izmai meg-megfeszülnek alatta a súlytól. Caroline soha nem szeretett lovagolni, ezért is szeretné inkább jobban megismerni a szárnyas utazási formát.*
- Hova megyünk? *kiáltja túl a süvítő szelet és a levelek susogását a nő, hiszen nem szabadna ennyire beljebb jönnie. Lassan lemegy a nap és neki a főhadiszálláson, a laborban kellene lennie. Pech.*