Piactér

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2012. Apr. 24.

*Éppen azzal kerüli el a sorsát, hogy átadja magát neki. Egy pillanatra még a lehulló alak után mered, miközben lábra áll, hiszen lassan újra érzi a kezeit, a lábait. Közelebb lép a szirt széléhez, melegszik az idő, elmúlt a veszély. Lepillant a mélybe, néhány pillanatig elmélázik, kellemetlen gondolatok cikáznak az agyában. Elpillant a város felé, amin szinte látszik, ahogy körül öleli a szenny, a mocsok, a reménytelenség. Újra visszapillant a mélybe, majd hatalmas sóhaj szakad ki a torkából. Nincs vesztenivalója, de mégsem képes rá, hogy saját kezével vessen véget önnön életének. Újra a város felé pillant, ahogy a köd mögött rövid időre mintha felsejlene a nap gyenge fénye. Lemenőben van már, közeledik az éj, de még utolsó erejével megpróbált utat találni magának a sötétnek. Egy csepp remény...talán annyi van még. Cél kell neki, cél az életének, amivel kezdhet valamit, mert ő is látja jól, jelenleg tökéletesen céltalan, csak úgy létezik, hiszen nincs már semmi a múltjában, aminek lenne folytatása. Egyedül van, tökéletesen magányos. Nincs hát vesztenivalója, de talán akadnak még olyan gyanútlan lelkek odalent, akiket segíthet, hogy ne süllyedjenek hasonló mentetetlen reménytelenségbe, mint a legtöbben. Meg van tehát a cél...félelem és kétely nélkül.*

Hozzászólások száma : 87 Join date : 2012. Apr. 22.

*A lény a félelemből táplálkozik, na de ha nincsen miből? A sikoly lassan elnémul, a lény pedig elcsodálkozik. Karjai erőtlenül csuklanak le. A férfi érzi, hogy enyhül a fájdalom, a levegő pedig rohamosan melegszik. A banashee némán tátog, aztán a felvett lány alakja egyszerűen hátradől, és lebucskázik a szirtről. Johnatan még látja, hogy szinte súlytalanul becsapódik, és ott porrá válik. A madárcsicsergés lassan beindul. Megölni nem sikerült, de elűzni igen, majd máshol keres prédát. Ha visszanéz a városkára, tudhatja, hogy itt a sötétség fészkel, és előtt utóbb utat talál hozzá.*

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2012. Apr. 24.

*A felemelő pillanat tényleg hamar szertefoszlik és már a lény is tudja, hogy ez megtörtént. Ennyire balga volt, engedett a szívének. Megfogadta, hogy soha nem fog többet az éréseire hagyatkozni és most mégis erre került sor. Egy pillanatra ledermed, ahogy érzi a jegyes fuvallatot, ahogy a keze már szinte alig működik, az arca jég hideg, a szája teljesen kék lehet, amit ugye nem kifejezetten lát. A lénynek már talán csak egy sikoly kell, hogy darabokra robbantsa a sebzett szívet...ami talán, talán jobb is lenne. Talán ideje lenne már, hiszen mi végre is van ezen a világon. A város megmenteni már szinte lehetetlen, túlságosan eluralkodott az önzés, és a kapzsiság. A családja már szinte teljesen kihalt, nem biztos, hogy bármi értelme van annak, hogy létezzen. Sőt úgy fest rendkívül könnyű egy-egy kósza jelenéssel csapdába csalni, nem volt képes még ennyi idő alatt sem elszakadni a múlttól. Egyáltalán nincs félelem a szívében, ahogy térdre rogy, és átadja magát a hidegnek.* -Tedd meg...könnyítsd meg! *Kiáltja teli torokból a lénynek, hogy ezzel is túlüvöltse a szélerős fütyülését és a sikolyt, ami felharsanni készül a gonosz torkából. Cseppnyi félelem sincs benne...megbékélt a sorsával.*

Hozzászólások száma : 87 Join date : 2012. Apr. 22.

*A lány, vagyis jobban mondva a lény most már rájött, hogy ideje véget vetni a színjátéknak. Vonásai eltorzulnak, és egy hódémon, egy banashee lebeg a lord előtt. Aki a félelemből táplálkozik, és sikolyával képes bárki szivét szétrobbantani. A torz kisértet már nyújtja is sikolyra is foszladozott ajkait, mire a lord visszazökken a valóságba, érzi, hogy majd megfagy, pedig nyár van. Az arca már teljesen kék a minusz ötven foktól, a kezei már kőkemények a hidegtől. Rögtön térdre esik a sikolytól, és érzi, füleiből valami meleg csorog végig az állkapcsán. A fájdalom tompa, ami azt jelzi, közel a vég.*

Piactér Banshee

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2012. Apr. 24.

*Felér a szirtre, szinte nem is érzi most a jeges levegő erejét, ahogy gyorsan szedi a levegőt. Metszeni kellene a torkát a hidegnek, de nem így történik, nem érzi most az efféle kellemetlenségeket, nem figyel a zavaró körülményeknek. Végre eléri a lányt, aki egy ideig még újra és újra arrébb táncol, de végül magához engedi. Szorosan öleli magához, beszívja hajának jellegzetes rózsaillatát. A parfüm, amit olyan jól ismer, amit néha-néha álmaiban is újra érzett. Nem egyszer ébredt reggelente az ominózus nap után verejtékben fürödve, és az orrában ott volt az illat. Néhány pillanatra teljesen kizárja a világot, még az sem érdekli egyáltalán, hogy talán néhány pillanat múlva a mélybe zuhan, ha nem figyel eléggé a peremen való lépdelés közben. Aztán a hetedik érzék, ami régóta jellemzi már, ami családjának sajátja aktiválódik és lepillantva észreveszi a szomorú tényt, ahogy a lány lába ködben úszik, mintha nem is a talajon állna, pedig érintése puha és érezhetően szilárd. Nem akarja átadni magát ennek az információnak, nem akar engedni a ténynek, hogy még sincs rendben valami. Mégsem ő az...végül megkeményíti az arcát és hátrébb lép.* -Ki...ki vagy? Nem lehetsz ő...láttam, hogy...meghalt. *Nehezen böki ki az utolsó szót, még talán soha nem mondta ki így.*

Hozzászólások száma : 87 Join date : 2012. Apr. 22.

*Felhág most már ő is a hegyszirtre, és követi az egykori szerelmét. Dorothy láthatóan nem fázik, talán most már nincsen is szükség hogy felöltözzön, hiszen ha a tüzet túlélte, akkor talán az angyalok óvják a lépteit. Egyre közelebb engedi magához, de mindig picit arrébb táncol, de végül tudja, hogy a szerelme eljött érte, ismét itt van, ezért amikor már a férfi kellőképpen magasan van, akkor bólint, és belesimul az ölelésébe. Tényleg ő az. A férfi érzi az illatot, ami a lányt körüllengi, hajának selymessége ismét a régi, ruhája kifogástalan, alakja pedig tökéletes, mint régen. Szerelmesen fonódnak össze, amikor a férfi csalhatatlan tudatalattija, hetedik érzéke működésbe lép, és ösztönösen lepillant. A jelenés lábai sűrű ködbe vesznek. Akkor ez... Mi???*

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2012. Apr. 24.

*Óvatos lépekkel halad a fák felé, majd lépdel be a tölgyek közé, melyek szinte csak úgy megnyílnak előtte. Furcsa, de valahogy most mégsem képes ezen elgondolkodni. Mindig higgadt, mindig józan, mindig a száraz logika vezérli, de benne is vannak olyan érzések, melyekkel nem tud mit kezdeni. Muszáj engednie a hívásnak, mert ha cseppnyi esély is van rá, hogy életben van... De ennyi év után? Vajon hogyan, és hol lehetett? A logika észérveit most megpróbálja egyszerűen kizárni elméjéből. Részben azért is hagyta el végleg a várost, mert elveszítette őt, részben azért volt olyan sokáig távol, hogy megpróbálja teljesen kizárni az emlékét, végleg elfelejteni, különben csak teljesen elemésztené magát. Sikerült, jó időre sikerült ezt elérnie, és most mégis mint valami régmúlt kísértete...olyan kellemes a tekintete, a mosoly, az arcvonások. Legszívesebben karjai közé szorítaná azonnal. Követ minden mozdulatát, amerre mutat, amerre jelez. A hópelyheken azért meglepődik, de a jeges szél is valamiféle különös tél kezdetét mutatta, minek bár nincs most itt helye, mégis megérkezett. Tovább indul a cél felé, a szirt irányába.* -Dorothy...Dorothy te vagy az?

Hozzászólások száma : 87 Join date : 2012. Apr. 22.

*Az erdő fái szinte maguktól nyílnak meg, ölelő karként befogadva a magányos vándort, az ösvény varázsütésszerűen tisztul meg, hogy utazónk rálépjen. A hang ismét felharsan, de a szél itt már nem tombol annyira, ezért tisztábban hallani a csodaszép hangot.* Johnatan... *Akár egy szirén, de a férfi teljes mértékben ura a tudatának, nem csábítja semmi, bármit megtehet. Egy pillanatra a jelenés kitáncol az egyik fa mögül, látszik, hogy valóban az a lány, aki a gondolataiban már régóta él. Szája témán tátog valamit, és még bátorítóan el is mosolyodik. Hópetyhek kellenek el szálingózni, a jelenés pedig a magasba mutat, fel az egyik hófődte csúcsra, majd eltűnik a fák között. A következő pillanatban már a feljebb látható, az egyik szirten, szemei kérlelőek, ahogy várja a férfit.*

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2012. Apr. 24.

*Összehúzza magán a fekete köpenyt, ahogy egyre erősödik a szél. Az árusok pakolásznak, ami nem jó jel, hiszen egyelőre esélytelennek tűnik az ezüst rózsa szirmának megszerzése. Halkan sóhajtva a fogadó felé pillant. Ott szált meg, és még mindig nincs semmiféle állandó lakhelye, de félő, hogy jó ideig ez még így is marad. Ekkor csendül a fülébe a hang, mely olyan ismerős számára. Újra feldereng előtte a kép, ami pár héttel ezelőtt is lelki szemei elé vetült, amikor a vámpírúr hintaját látta meg behajtani a városba. Szőke haj, lágy arcvonások, finom mosoly. Megborzong, de nem csak a hideg szél miatt, hanem az emlékek felszínre törése okán is. Nem szabad túl soká időzni a múltban, soha sem szabad! Korholja magát néhány pillanatig, de a hang nem szűnik, az erdő felől hallani. Talán...talán... Nem lehet, hiszen látta a saját szemével, látta a lángok martalékává váló épületet. Nem juthatott ki! Vagy mégis? Megrázza a fejét, mintegy próbálva szabadulni a képektől, és végül az erdő felé veszi az irányt, határozott léptekkel.*

Hozzászólások száma : 87 Join date : 2012. Apr. 22.

*Lord Westwood arcába csak úgy tép a jeges szél. A piaci kofák is készülődnek már, sietve pakolásszák el a portékát, nehogy elvigye az esetleges tornádó. A szélvihar körkörös mozdulatokat téve szinte fütyül. Mintha szavakat kiabálna.* Johnatan... *A hang mintha egy fiatal nőé lenne. Talán csak a piaci hangzavar játszik az érzékeivel, hiszen nem úgy tűnik, mintha a városka lakói odafigyelnének rá, talán nem is hallják. A szél időnként lecsillapodik, majd ismét felharsan a név. A hang követelőző, mintha hivogatná az erdő felé. Hátborzongatóan ismerős...*

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2012. Apr. 24.

*Néhány napja már sikerült lerendeznie a kis üzletet, és megszerezni a szükséges dolgokat a cigány lánytól. Sötétedik már, szürkületi idő, bár még nem közelít az óra az esti idők felé, de itt igazából többnyire ilyen az időjárás. Szürke és komor, kifejezetten illik hozzá, a hangulatához és egész valójához. Szinte mindent be tudtak szerezni a csőcselék, ahhoz képest mennyire szervezetlennek tűnnek általában, egészen jól megoldották a feladatot. Egyedül az ezüst rózsa szirma hiányzik, ami rendkívül ritka növény, ám nagyon fontos összetevő, ha az ember hathatós eszközt próbál készíteni a vérfarkasok távol tartására. Éppen ezen hiánycikk miatt kerekedett fel újra, hogy körülnézzen kicsit a piactéren. Sötétebb, simlisebb alakokat próbál keresni, hátha sikerül beszerezni az utolsó összetevőt az amuletthez. Léptei lassúak, gondolatai csendesek most, egyszerűen a figyelemre koncentrál semmi többre.*

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2012. Apr. 24.

//olvad//
[Cigánytábor]

*A lány kicsit megdöbben, amikor meghalja, hogy beszélgető partnere nagyanyja már látott egy angyalt. Megdöbbent, de nem a rémület miatt, inkább valami melegség töltötte el a szívét, hiszen most már tudja, hogy tényleg léteznek angyalok, hiszen valaki a szemtanúja is volt egynek. De nem sokáig gondolkozik ezen, hiszen nem mellesleg meg is érkeztek. Elsőre kicsit furcsának tartja ezt a helyet, de minnél jobban nézelődik annál barátságosabbnak fogadja el.* -Ez bámulatos! Még soha nem láttam cigánytábort! Ez valamiért engem lenyűgöz! *Mondja csillogó szemekkel, hiszen most olyan kellemes érzés fogta el, mintha egy kislány megkapná az első vattacukrát. Mindig is csodálta a cigányokat, és most már a tanyájukat is láthatta. Azért kicsit soknak is tartotta ezt a népséget, hiszen kevés lakókocsi volt, és ez egy kicsit felborította az arányokat.* -Szép estét kívánok.. *Motygota halkan, de annyira halkan, hogy talán a mellette álló Marina is alig hallhatta meg. Egy kicsit megijedt a sok ismeretlen szempártól, akik mind rászegezőttek, de ezt is majd lassacskán megszokja.*

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2012. Apr. 24.

*A francia epés szavai hallatán halovány mosolyra húzódnak ajkai. Neki nem jelent a lány semmi ilyet. A saját rangjában lévő, finom, visszafogott nők képesek csak elbájolni. Kecses küllem, gyengéd megjelenés, semmi túlzás, semmi kellem. Néhány pillanatra elidőzik a múltban, miközben lépdelnek. Felsejlik előtte egy mesebeli arc, világos szőke hajzuhatag, néha kivillanó hófehér boka, visszafogott, csilingelő nevetés. Hamar elhessegeti a múlt árnyait, hiszen semmit sem tud róla, mióta elment, talán...talán már ő is távozott réges-rég. Külseje alapján egyébként nem néz ki nemesnek, maximum a szóhasználat miatt ismerheti fel ezt a valóját a lány. Ruházata eléggé kopottas, sokat vándorolt, ez nem meglepő, és még gazdagnak sem mondható, maximum az a kisebb vagyon, amit két év alatt sikerült összeszednie. A félszre csak picit oldalt pillant. Nincs mitől félnie, akinek nincs vesztenivalója...az nem ismeri magát a félelmet sem. A nagydarab fickókat észreveszi időnként, majd inkább a francia szavaira figyel. Valamiféle összejövetel, talán a környékbeli urak részéről, bár ha messziről jött utazókról van szó, akkor ennek kisebb az esélye, de lehetséges, hogy hasznos lenne megtudnia, kik is azok, akik átvették a város felett az uralmat, miután az ő családját már kitessékelték a magasabb körökből. Követi a cigánylányt lefelé a lépcsőn, le nem ül, nem akarna sokáig maradni. Nem akarja szóvá tenni pontosan, hogy mit is szeretne, nem ismeri a franciát. Végül a köpeny belső zsebébe nyúl, ahonnan egy kisebb pergamendarabot vesz elő. Szép, míves írás található meg rajta, szinte mesterien rajzol betűk.* -Ezen minden rajta van, amire jelenleg szükségem lenne. Rendkívül hálás lennék, ha fellelhetőek lennének önöknél, vagy szert tudnának tenni rájuk. Az ár nem számít, ám ismerem az portéka minőségi elvárásait és van tudomásom arról is, hogy általában mennyiért kaphatóak. *Teszi azért hozzá, hogy jelezze, nem lehet csak úgy átverni. A listán egyébként érdekes dolgok vannak, ezüsttőrtől kezdve, csalánporon át, különleges amulettekig. Aztán végül a franciára pillant.* -Amennyiben belefér az időmben, szívesen ellátogatok önhöz, ahogy a leány is kérdezte csak annyi a kérdés, hogy mikor? *Igen, azzal tisztában van, hogy hol, erre az információra nincs szüksége.*

//Fagy//

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 23.

*Hiába a cigányok azért annyira jó emberismerők, hogy felmérjék kivel hogyan lehet alkudni, mire hajlik, most ez a bizonyos Lord kifog Marinán, ugyanis külleméből ítélve valahogy nem látja olyan sötét üzletelős fajtának. Bár így legalább nem vonják fel az őrség figyelmét. Csak egy fiatal, csinos cigány hölgyike invitálja el az urakat, miért is lenne ebben illegális dolog? Minden esetre még jócskán gondolkoznia kell a napbarnított bőrű leányzónak, hogy mit is kínálhatna fel. De talán erre nincs is szükség. Könnyeden ringó csípőjével néhány lépéssel a két férfi elé kerül, ugyanis mind a ketten követik őt, majd lelassít, hogy körülbelül együtt haladjon velük.* - Báj és kellem... *Kacag fel, visszhangozva a férfi szavait, a kacagását természetesen nem a boldogság vezérli, van benne valami lekezelő érzet, de hát a francia sem őszintén beszélt. Biccent mindkettőjüknek, mintha kis játékos tűz csillanna fel a szemében.* - Nem kell az aggodalom, nem kell a félsz, miért is ártanék ilyen nemes uraknak, hogy lenne hozzá jogom...? *Kérdez vissza, kis félmosollyal, csöppet előre táncolva és meghajolva előttük. A sikátor szűkül, néhány árnyban felismerni megtermett cigány férfiakat, de nem támadnak, csak óvják a hugicájukat, aki kuncsaftokat hozott. Mind a két kézről feladatot kap, szemei felcsillannak a pénz láttán, s kis kapzsiság uralkodik el rajta, habár a kapzsiságban az ember magának gyűjti vagyontárgyait, ő a családjáért dolgozik, és velük osztozik.* - Uraim, uraim... csak tessék. *Nyit be egy lakásba, amihez néhány lépcsőfokot lefelé kell menni (lsd. Sirius). Bent félhomály van, afféle raktár lehet, sok-sok holmi van szétszórva, értékesek, értéktelenebbek, és középen van három fotel, egy kanapé, a kanapét azonnal elfoglalja, és a fotelek felé int.* - Mire lenne szüksége az úrnak, esetleg valami vagyontárgy? És ön, drágám, kiknek is kéne táncolnom, s mikor? *Kérdez előbb a Lordtól, majd a francia nemes külleműtől, habár sok kérdése nem lesz... pénz beszél, Marina cselekszik.*

Hozzászólások száma : 2 Join date : 2012. Apr. 24.

*Érdeklődve hallgatja a beszélgetést, a cigánylány ajánlkozását, hiszen ki tudja, hogy meddig megy el. Talán tényleg csak bizsukról esik szó, talán továbblép, és már egy buja, érzéki éjjelt kínál a gyanutlan utazónak, akit a földöntúli gyönyörök végjátékaként felfal, mint egy imádkozó sáska. Hiszen bár a lány csupa tűz, ki tudja, hogy a csodás pillantás mögött milyen veszedelem lapul. A gróf időnként az angolra sandít, nemesekkel nem igazán foglalkozott az elmúlt igen hosszú időben, nekik nem tudna munkát adni, pedig elképzelhető, hogy már látta évekkel ezelőtt. Az invitálásra tűnődően húzza le a fekete kesztyűt, és unottan gyűri zsebre. Végülis nem siet oly nagyon, de ha felnéz, látja, hogy közel már a sötét, a tennivalók nem várják meg sokáig. Ám mégis úgy dönt, hogy legyen. Kurtán biccent a kocsisnak, hogy kikötheti a lovakat, ő pedig a sétapálcájára támaszkodva kopogó léptekkel halad a páros nyomában.* Micsoda báj... micsoda kellem. *Jegyzi meg epésen, jelezve hogy őt nem lehet csak úgy megvezetni. A sikátor felé pillantása még sötétebben kavarog, ahogyan magában jut mulat, hogy vajh milyen csapdát szándékoznak neki felállítani. Hosszú élete során számtalanszor próbálták meg elveszejteni, démonok, félistenek, szládok, ezek trófeája akár a szarvasoké az alagsori trófeatermet díszitik. Tehát lépdel mögöttük, és immár csupasz kezében megjelenik két ezüstdukát, ami a lány felé nyújt, nem alázza meg azzal hogy a lábai elé veti.* Szolgálatra van szükségem. Messziről jött utazók fognak hozzám érkezni leány. Még a holdforduló előtt. Táncoddal megszolgálhatnád e érméket. *Aztán a lord felé tekint, majd finoman ránehezedik a sétapálcán, és bársonyos hangon folytatja.* Az úr is vendégem lehet a lakomán, ha kívánja.

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2012. Apr. 24.

*Körbepillant, amíg a választ várja. Rengeteg változás, mely elsőre fel sem tűnne az embernek. A környező árusok, a sétáló emberek arcán mintha folytott félelem ülne, szinte érezni a belőlük sugárzó nyugtalanságot. Egy pillanatra megborzong, talán már elkésett...talán ha előbb érkezik. Félő, hogy a város már túl mélyen van a fertőben. A régi időkben a családja tett az ellen, hogy ne minden juthasson be ide, ami nem való, ám mióta megtörtént a nem várt esemény, minden más lett. Megnyílt az út, a kapu...egyre komorabb a táj. A válaszoló lány tekintetét követi a rendőrök irányába, majd összehúzza a nyakánál a köpenyt, mintha csak fázna, pedig egyáltalán nincs hideg. Jól érti a célozgató szavakat, de nem ilyesmire van szüksége, nem ölni akar, nem álnok eszközök kellenek neki, ám az igaz, hogy nem ez a hely ahol, ezt megbeszélhetik.* -Értem...mindent értek. *Válaszol röviden, miközben az érkező hintó felé pillant félszemmel. Egy pillanatra megmerevedik, hiszen hallotta a régi szóbeszédeket a férfiről, akit most lát. A liliom jelzi, kiről is van szó. Elvonja a tekintetét, és várja hogy a másik belépjen a fogadóba, de végülis feléjük veszi az irányt.* ~Mit merészel?~ *Egész vékonyra szorítja a száját, de itt most a tömegben nem tehet semmit. Bezzeg évekkel ezelőtt még nem merészkedett be túl gyakran a városba, ez is változott. A lány invitálására picit ugyan felszökik a szemöldöke, de végül bólint. Itt nem megfelelő a hely, ez biztos, azonban arra is van esély, hogy valamiféle csapdába csalná csak. A franciának visszafogottan biccent azért, és végül a lányra pillant. Keze az oldalán lévő kardmarkolatra csúszik, picit félrelibbentve a fekete köpenyt. A leányzó után indul, miután intett neki, hogy vállalj a kockázatot és vele tart, majd akkor szólal csak meg, amikor már kellő távolságba értek a hatóságtól.* -Nem ajánlom, hogy rosszban törd a fejed, bár ahogy ismerem a fajtád a fenyegetés nem rettentene el úgysem. Mondjuk inkább úgy, hogy amennyiben úgy látom hasznomra lehetsz, állandó megrendelővé is válhatok. *Talán a folyamatos bevétel kecsegtetőbb, mint az egyszeri erszénylopás, főként hogy jelenleg nincs is nála olyan rendkívül nagy összeg. A francia félő, hogy velük tart, ezért egyelőre csak követi a lányt, de a lényegre még nem tér rá, ki tudja ki figyel...ki követi őket...hova tartanak pontosan.*

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 23.

*Bizony a cigányokat manapság beengedik, habár csak vajmi keveset egyszerre, hiszen nem csak boldogságot és táncot hoznak magukkal, hanem fekete kereskedelmet is, és alkalomadtán egyéb bűnözést. Marina azok közül való, aki beteheti ide a lábát, mivel sosem került még fekete listára, nem gyilkolt, nem vert át senkit - legalább is nem bukott le soha. Néhány fémpénz csörrent azért előtte, amit gondosan összeszedett, és a kemény szavakra felveti fejét, erős szénszín haját hátradobva. Zsebébe tolja érmeit, majd a keze kicsit felhúzza a vállán a ruhát, ami bőrén lassan már a könyökéig csúszott le. A kérdés hallatán a pillantásai azonnal a strázsáló örökre futnak, aprót villan a tekintete, majd kissé szuggesztíven néz újra az őt megszólítóra, s lassan, tagoltan válaszol, jelezve talán ezzel, hogy szavai nem őszinték.* - Ó, kínálni? Vagyontárgyakat nem árulhatok, semmi hasznos holmival nem szolgálhatok, főleg fekete árúval, mérgezett tűkkel, ciánnal töltött pecsétgyűrűvel... Még mit nem, még keleti csecsebecsék sincsenek nálam, Jóuram. *Kicsit szándékosan túljátszva meghajol, messze nincsen benne annyi tisztelet, hogy a jóuramot komolyan lehessen venni. A francia rideg szó ismételten nem korbácsolja fel a kedvét, egy rideg angollal és egy rideg franciával van dolga, úgy tűnik.* - Ó, hát mivel szolgálhatnék én, szegény cigánylány, az utca széléről? *Kérdez hát vissza, mind a kettőjükhöz szólva, csábos pillantásait mindkettő felé mézesmadzagként szórja, habár a francia külseje, és nyomasztó tekintete sem túlságosan kedvére való. De hát mit lehet tenni, hogyha ilyenek vetődnek ide, hát ilyenekkel kell foglalkozni.* - Esetleg, ha elkísérnének egy röpke sétára, néhány sarokra innét... *Kezd bele, de nem lehet pontosan tudni, hogy mi várja őket néhány sarok múlva. Egy illatos, homályos kis szoba, ahol megalkudnak, bármit is kívánnak, vagy egy sikátor, ahonnan esetleg előugranak a megtermett rokonok és leakasztják a pénzes erszényeket az urakról.*

Hozzászólások száma : 2 Join date : 2012. Apr. 24.

*Elegáns hintó szeli át a ködös tájat, az oldalán egy családi címer, fekete liliom. A Dravers család ősi jelképe ez, bár a keveredés a franciákkal már változtatott a néven, ám a birtok neve megmaradt annak. A hintón ülő kocsis a gondolataiba mélyed, arca nem látszik ki a széles karimájú kalap alól. A lovak halálfekete mének, mintha egyedül a kocsis lenne képes megfékezni őket. A hintó lelassít a fogadó előtt, a kocsis pedig lepattan a bakról, és gondosan figyelve rá, hogy gazdája ne a sárba lépjen ki, megnyitja előtte a hintó ajtaját. A misztikus köd nem fogadja teljesen magába a kilépő alakot, ám titokzatossá teszi alakját. Finom, arisztokratikus vonások, francia hajviselet. Ruházata a fekete és a fehér keveréke, csipke, és bársony. Egyedül a köpenycsat az, ami elüt ettől, még az vérvörös, és a liliomot mintázza. Halkan megdorgálja valamiért a kocsist, akin két érzés fut át, merő rémület, és csendes közöny, mintha nem is élne. A gróf figyelmesen szemléli az utcán ténfergőket, és azon tűnődik, hogy mikor is vigye el az előljárónak a viaszpecsétes levelet, ám egyenlőre úgy határoz, legurít némi nedűt. A beszélgető alakra felfigyel, egyenlőre tehát a piactér felé fordul. A cigánytársulat ellen semmi kifogása, érdeklődve néz közelebb, ekkor tudja megszemlélni a másik alakot, aki így első ránézésre minimum valami bukott pap, vagy efféle. Antoine Dupont arcán reszketeg ellenszenv árnyéka fut át, már csak az kéne, hogy egy ilyen tanyát verjen a környéken.* Arra én is kiváncsi volnék. *Mormolja rideg francia akcentussal. Pillantása átható, nyomasztóan taszító.*

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2012. Apr. 24.

*Csupán egy hete tért vissza a városba, egyelőre még nem igazán találja a helyét, ez látszik is rajta. Nem változott annyi minden abban a majd' két évben, amíg távol volt, a legtöbb épület, a legtöbb utca teljesen ugyanolyan, viszont mintha még erőteljesebb lenne a mindent körülölelő sötétség. Sötét nadrág, fekete ing, fekete köpeny, ami kissé már kopottas szürkés hatást kelt néhol. Lábát erős bőrből készült lovagló csizma védi, habár a lova jelenleg nincs itt, hanem a fogadónál kötötte ki. Meg kellett szállnia valahol, a régi birtok pedig olyannyira elhagyatott, és olyan sok emlék köti oda, hogy nem volt még lelkiereje visszatérni és megnézni, mi a helyzet. Lehetséges, hogy régen felégették az épületegyüttest, vagy egyszerűen csak tönkrement a lakatlanság miatt. Kicsit meglengeti az inget, mivel elég meleg van, és a fekete nem épp alkalmas, hogy lehűtse magát, de mivel nem hozott magával túl nagy ruhakészletet, nincs választási lehetősége. Lassú léptekkel halad végig a piactéren, időnként oldalra pillant, megnézve az árusok portékáit, de nem időz el sehol sem hosszabb ideig. Az áruikat rásózni próbáló kofákba gyorsan belefolytja a szót rideg tekintetével. A doboló, táncoló cigánylány láttán picit megemelkedik a szemöldöke.* ~Már a városba is ilyen könnyen beengedik őket. Régen nem így volt.~ *Csendes sóhaj tör elő a torkából, ahogy a lány felé közelít. A rend őreire pillant, de nem foglalkoznak a lánnyal, pedig egyértelműen csak a saját kis pénze miatt van itt, semmi több. Nem vásárolt magának helyet, mint a többi árus. Megáll végül előtte és kemény hangon szólal meg.* -Mily' meleg napra virradt, és vajon kínálsz-e hasznosat is, egy egyszerű táncon kívül? *Tudja jól, hiszen régebben is gyakran szálltak meg cigányok a város szélén, hogy egy-egy mutatvány nem elég a megélhetésre. Kereskedők, csalók, de néha mégis csak szolgálnak hasznos holmival is.*

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 23.

*A tipikus kép, amivel egy cigánylány fogadhatja a piacra érkezőket. Nincsen alulöltözve, még is pillantásaival a csörgődobjával megannyi tekintetet képes magára vonni, ahogy könnyedén táncol a piac egyik részén. A közelében van néhány járőr, akik bármikor elzavarhatják, így hát őket is igyekszik elbűvölni, hogy inkább pénzt dobjanak a perselyébe, mintsem elzavarják. Karcsú, de szép idomokkal rendelkező leányzó, s a táncában van valami rémisztő is egyben. Talán épp az a tüzes tekintet, amiben ha elveszünk más körvonalazódik... Ez a tekintet bizony annyira jeges, hogy az már éget. Az időjárás már napok, sőt hetek óta ködös, a levegő nehéz, így lassan leengedi csörgődobos kezét, meghajol, s futtában megtörli homlokát. Melege van, és egyben fülledt a levegő, szinte fojtogatja, hát szünetet tart.*

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 23.

*Mikor látja a fiatal lányon a kiakadást érez magában valami kis elégtételt, hogy hatottak a szavai. A probléma igazából az, hogy úgy érzi, hogy ezt a buta naiv kislányt meg kéne ijesztenie, minél jobban, de olyan kis finom leányzó, és jámbor, hogy még leckeként is szívtelenség lenne kitenni a veszélynek... Pedig lehet, hogy csak ebből tanulna. Az érdekében állna... Szépen gondolkozik magában, miközben néhányszor kicsavarja a vizet a kendőből, amivel próbálja felfogni az esőt, de hát nem sok sikerrel. Kezd lehűlni az idő forró testén már kezd kellemetlenül lógni a hideg, nedves ruha. Aztán még se bírja a riogatást, és megnyugtatja, s úgy tűnik, hogy a leányzó eléggé gyorsan felejt, már érdeklődő tekinteteket is vet a vallással kapcsolatban. Meg persze riadtakat a bátyjaival kapcsolatban. Ezen csak kacag, habár a cigány kavalkád még meg fogja őt ma ijeszteni jó párszor.*
- Nagymamám látott már angyalt. Megjelent előtte, mikor nagyapám kilehelte a lelkét, eljött érte és a mennybe vitte magával. *Meséli a lánynak, de többet nem akar erről szót ejteni. Ez csak hit kérdése, természetesen lehet, hogy csak a szemébe sütött a nap, csak képzelődött a zaklatottságtól, a fájdalomtól az asszony. De ők hisznek ebben. Lassan a sötét sikátor kiszélesedik, ahol átvágtak, házak egyre ritkábbak, néhány méter föld út, jó fél órát sétáltak ide. Néhány lakókocsit lát a leányzó, természetesen nem mai lakókocsi, hanem lovakkal húzatott fából épült tákolmány, a lakókocsik között magas ponyva van felhúzva, hogy az eső ne essen be és alatta éghessen a tűz. Hirtelen rengetek tekintet szegeződik a leányzóra, Marina csak vállat von, elvigyorodik, és célirányosan besétál az emberek közé, egyelőre hagyja, hogy a döbbent tekintetek szemügyre vegyék a leányzót, hogyha ennyire vele akart tartani... Rengeteg ismeretlen sötét tónusú arc, van öreg, ráncos, javasasszony, bajszos férfi pipával, fiatalok, sihederek, elég nagy társaság ezen a kis területen három lakókocsira. Olyan harmincan vannak.*

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2012. Apr. 24.

*Annie kicsit kiborul, amikor meghalja, hogy nem biztos, hogy ebben az életben még haza fog jutni. Talán csak meg akarja ijeszteni, talán csak viccel. De ki tudja? A lány úgy hiszi, hogy kár volt a cigánylánnyal tartania, legfőképpen azért, mert az édesapja várja haza vacsorára. De úgytűnik ez most el fog maradni. Annie csöndben hallgatja a lányt, és amikor meghalja, hogy tud szállást biztosítani kicsit boldogabb lesz. Aztán amikor már azt is tudja, hogy a cigánylány hívő, mégjobban megörül. Persze nem ugyanazt a vallást követik, de ez már nem akkora nagy hiba. Mivel Annie református, és nem keresztény, így lehet az apja pap. Aztán pár perc hallgatás után Marina elmondja a kis Annienek, hogy a fivérei örülni fognak neki, persze ettől valamiért kicsit megijed, de nem mutatja ki.*
-Mondd, te már láttál angyalt, vagy valamilyen földöntúli lényt? *Nem tudja, hogy miért kérdezte ezt, de sok pletyka terjeng ezekről az okkult lényekről errefelé. Lehet, hogy csak a könyvekből szedték elő őket, de az is lehet, hogy léteznek. Eddig még egyik állításra sem talált bizonyítékot, és személyesen nem is akar..*

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 23.

*Mikor a leányzó felszólal mögötte halkan, de kissé élesen felkacag, keveredik bele valami jóízű nevetés és rosszindulatúság.* - Azt sem garantálom kiskedves hogy ebben az életben visszatérsz a sajátjaidhoz. Nos, ez hogy tetszik, hófehérke? *Kérdezi, megállva és szembefordulva a lánnyal, keresve a tekintetét, hogy ezekkel éppen milyen érzelmeket vált ki belőle. Őszintén örül, hogy az az ijesztő pasi nem jött utánuk. Aztán persze néhány pillanat múltán elvigyorodik, kicsit átkarolja a vállánál a lányt, majd elengedni.*
- No hát mi mást, minthogy szállást. Ámbátor két böszme bátyámtól nem én védelek majd meg. Mi már csak örülünk a vendégeknek, főleg a férfinép, de figyelj kislány, nem tart ám sokáig a híres cigányszerelem. *Kicsit megszorongatja még átkarolva, majd elengedi, már teljesen elázott, de annyira nem érdekli... A kérdés hallatán megütközik a leányzón és azonnal a nyakához kap, kihúzza a rózsafüzéres nyakláncát, alján a kereszttel.* - Hát mind gondolsz rólam, hitetlen pogány vagyok?! *Veszi kissé magára, ugyanis a csapata keresztény cigányokból áll össze, igaz, hogy kissé szabadon értelmezik a Bibliát, meg hát a jóslással, koldulással, természeti praktikákkal nem álltak le, de milyen kérdés ez. Persze, hogy hisz!*

Hozzászólások száma : 3 Join date : 2012. Apr. 25.

*Ahogy végignéz a fiatal lányon, hasonló gondolatok kavarognak benne, mint a cigány lány fejében. Bár igaz, ebben a városban sosem lehet tudni, hogy ki a megbízható, és ki nem. Ő nem tudja, hogy a nő az-e, de speciel Dan nem bízik meg senkiben, meg nem is nagyon érdeklik mások, neki az a lényeg, hogy legyen meg az áru, amiből pénzt tud csinálni, aztán a többi le van tojva. Igazából van egy dolog, amit sosem tud elfelejteni, akármennyire erős az akaratereje és akármennyire szeretné, nem tudja kiverni a fejéből a fiatal korát. Egyszer volt hol nem volt... Volt egyszer egy kis srác, Daniel. Imádta a kardokat, mindig is lovag szeretett volna lenni. A szülei nem érdekelték az ilyen dolgok, ő viszont örökösen az udvaron játszott kicsi kardocskájával, örömteli mosollyal az arcán. Ahogy egyre nagyobb lett, elkezdett tanulni egy mestertől. Megtanult lovagolni, vívni, harcolni. Jött azonban egy váratlan éhinség... Nem tudott a család élelmet szerezni, ugyanis kiszáradtak a növények. Ekkor jelentették be, hogy elköltöznek. A kis Dan letörve, de belement. Itt aztán letelepedtek egy közeli faluban. Itt minden olyan sötét volt... Egymást követték a furcsábbnál furcsább szituációk. Volt, hogy Danielt is elrabolták, de őt szerencsére még ki tudták szabadítani... innentől kezdve változott meg gyökeresen a fiú élete.*

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2012. Apr. 24.

*Annie elmosolyodik, amikor a nő megengedi, hogy velemenjen. Amikor int neki csak biccent egyet, és követi. Nagyon furcsa, de a férfire még akkor sem pillant rá, amikor Marina megszólítja. Valamiért nem érdekli, hogy ki áll a háta mögött, ami valamiért nagyon rossz tulajdonság. Amikor Marina kimondja, hogy nem fog haza térni már ma este, kicsit görcsbe rándul a gyomra, majd megszólal.*
-Tu..tudsz nekem szállást biztosítani? *Vakarja meg a fejét, hiszen elég könnyen képes lenne elaludni egy idegen lakásában, ami sajnos a túlságosan a kedvessége miatt történne.*
-Köszönöm, hogy veled tarthatok.. *Köszöni meg az egyértelműt, vagy inkább az értelmetlent? Hagyjuk. Annie továbbra is követi a lányt, mégha félutig meg sem szólal, azért követi. Aztán végül mégis sikerül neki kinyögnie valamit.*
-Ön hisz Istenben? *Ezt a furcsa kérdést az édesapjától örökölte, és sajnos mindig kicsúszik belőle.*