Smontis tér

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 23.

*Választást kínáltam, de ezzel a döntéssel úgy tűnik már elkéstem, hiszen azt megváltoztatni már nem tudom, hogy miben nőtt fel, és mitől maradt ilyen naív, hogy azt higgye, a világ bár bűnős, nem árthat neki. Egész érdekes csapatot lehetne verbuválni, akik a törvény felett állnak, és akkor megvédhetnénk azokat, akik a lányhoz hasonlatosan védtelenek a város mocska ellen. Ám talán ez már sosem következik be, ugyanis végzete utoléri őt. A sötét támadó mindkettőnknél gyorsabb, hiába ez a söpredék oly reflexekkel rendelkezik, amire a tisztességes ember nem készül fel. A távolodó lépteket már csak hallom, amint lehajolok a testhez. A tarkólövés végzett vele, míg Monroe a gyilkos után ered, és csak remélhetem, hogy felhív. A halott felett tárcsázom a rendőrséget, és halottkémért is jelzek. Bejelentésem nem nevezi meg a támadót, így utána sem fognak nézni, így szakadt segítőm védve van. Megvárom a szirénákat, majd távozom a helyszínről. A város újabb áldozatot követelt. A sarkon úgy érzem, mintha lesne rám valaki. Vagy inkább valami. Az egyik telefonfülkében álló alak lecsavarja a világítást, de nem mozdul. Lehet, hogy csak paranoiás vagyok. Megrántom a vállamat, és továbbsietek.*

Tárgy: Re: Smontis tér Pént. Május 04, 2012 6:58 pm

*Csak csendesen csóválom a fejem a lány válasza hallatán. Még mindig nem érti, és valahogy túl magasan hordja az orrát, gondolatokról beszél...biológiai fegyverekről. Ezek maximum arra lennének jók, hogy az egész várost kifüstöljük, de az efféle fegyverek nem válogatnak jó és rossz emberek között, még akkor sem, ha utóbbiakból jóval több van. Az pedig nem lenne megoldás, hogy a kevés jót feláldozzuk az ügy érdekében. Halkan sóhajtok, majd az ügyésznőre pillantok. Állást ajánl...hát végülis ahogy gondolja. A főhadiszállás terén elgondolkodom néhány pillanatig, de nincs sok időm, hiszen menten ismerős hang üti meg a fülem. Egy egyszerűen, régi colt, sok közül felismerném. A fiatal lány a következő pillanatban már össze is esik. Nem hitte el, pedig megmondtuk, hogy így lesz. Azonnal mozdulok, hiszen ebben a városban a megtorláson kívül nem sok megoldás van, hiszen tudom jól, azt az illetőt senki sem fogja rács mögé dugni, hiszen nem tette eddig sem, és ki tudja hány ember vére tapad már a kezeihez. Cornéliára pillantok és a főhadiszállásra még reagálok.* -Utánanézek... *Aztán futásra váltok és a sikátor felé veszem az irányt. A pisztoly még a kezemben van, így hát elő sem kell vennem. Az illető után eredek, talán néhány perc, vagy óra múlva egyel kevesebb lesz a bűnöző elem a városban. A halottról pedig majd az ügyésznő gondoskodik, ha úgy gondolja persze, hiszen lehet hogy inkább nem keveredne bele egy efféle ügybe, ki tudja.*

Hozzászólások száma : 87 Join date : 2012. Apr. 22.

*A beszélgetést, ugyan nem vehették észre, de valaki más is figyelte. A találkozás legelején Anne elég erőteljesen arrébb hessegetett egy szakadt ruházatú illetőt. Mint tudjuk ebben a városban számolni kell mindenféle következménnyel... A "csevejt" így hát fegyver dördülése szakítja ketté, szinte alig van lehetőség reagálni és alig vehető észre, hogy pontosan merről is érkezett a támadás. Egyetlen lövés, nincs is többre szükség, a fiatal nő máris holtan omlik le a kemény macskakőre. Tarkójából csendesen vér indul meg a lefolyó irányába, szeméből pedig néhány pillanat alatt kihuny a fény. Meredten, szinte meglepetten bámul maga elé, úgy tűnik ezzel mégsem számolt, a tér közepén hencegni azzal, hogy valaki önkéntes igazságosztó, olyan, mintha az Óvárosba ment volna le egy táblával, hogy "Rühellem a prostikat." Aláírta vele a saját halálos ítéletét, ahogy erre a másik kettő is próbálta rávezetni. A sikátor felől már csak a futó léptek lassan elhaló kopogása hallatszik...*

Hozzászólások száma : 4 Join date : 2012. Apr. 30.

*Komolyan nézek a férfira: * -Nyugodtan, lőj le, nekem nem baj, maximum lealacsonyodsz az ő szintjükre. *Mondom, és rámutatok a rózsára, a nő ajánlatán elgondolkozok. * -Mint titkárnő? Nem tudom, talán persze ha lesz lehetőségem hol lakni, az óvárosban van néhány ismerősöm. * Teszem hozzá, de inkább suttogva, egyre kevésbé bízok meg bennük, bár a sértődöttség eltűnt az arcomról. * -A rózsás gyilkosságok? Érdekes eset, én is érdeklődöm utánuk egy ideje, de egyenlőre nem sikerült túl sokat megtudnom róluk. * Mondom nekik, az arcomhoz egyáltalán nem passzoló közönyösséggel. Ha valaki megismer, tudja hogy valójában mindenben hideg logikát látok, az érzelmes kislány csak egy álca, és úgy látszik őket sikerült is megtévesztenem. * -Rendben, elfogadom. * Mondom teljes közönyösséggel, nem mintha nem érdekelne a munka, de igyekszem fenntartani az érdeklősüket, lehet hogy elmondanak néhány részletet, ekkor enyhe információéhség jelenik meg az arcomon. * ~Ezt sikeresen elszúrtam, lehet hogy észrevették, akkor már biztos ugrott minden. ~ * Azonnal eltűnik az arcomról, és ismét visszatér rá a közönyösség. * ~Talán engem figyeltek, ha igen, maximum rájönnek, mennyire érdekelnek az itteni tevékenységek. ~ * A fegyveres szavakra felfigyelek. * -Csak egy ötlet, mi van a biológiai fegyverekkel? Tudom undorító gyilkolási módszer, de hatásos. * Mondom elmélázó fejjel. * ~Megint kezdem játszani az álmodozó kislányt.~ * Amint elhagyja a mondat a számat, megtörlöm azt, egy kevés víz ment bele, na nem baj, maximum egy kis hasfájásom lesz.*

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 23.

*A lány most még sajnálkozást is vár tőlünk. Tőlünk? Milyen furcsa kifejezés, hiszen Monroe és én nem vagyunk egyek, bár kétségkívül valami közös száll összehozott minket. Miközben hallgatom a lányt, fejem hátravetem, hogy hajam a hátam közepéig omoljon le, és behúnyt szemmel szippantok ismét. A hangok duruzsolássá csitulnak, alig értem mit is jelentenek, ám mintha a múlt megelevenedne előttem. Bár nekem nem a szüleim, a családom vállt a maffia szorításának áldozatává. Ám míg a lány nem tehetett róla feltehetően, én magam voltam az, aki kiváltotta a provokáló fenyegetést, akaratomtól függetlenül áldoztam fel őket. Visszanézek, amit ráeszméltem, hogy elkalandoztam, és látom, hogy a szőkeség jegyzetel. Újságíró lenne? A lehető legrosszabb környéken keresi a bulvártémát, a bíróság belülről is csatatér, nem kell hozzá terepmunka. Monroe szinte megelőz gondolatban, én lehet hogy keresűségemben magam puffantom le a szerencsétlent, hogy ne tapasztalja meg a bűn sötét bugyrait, ám a "valódi" igazságosztó rávezeti az útra, hogy mekkora tévedésben is van. Zordan hallgatom végig, míg Monroe kioktatja a naív teremtést, és visszavonulót fúj. Most nem is vesztegetek rá több időt, inkább a rózsát vizsgálom meg lehajolva. A bandaháború vagy a sorozatgyilkos ismét akcióba lépett? Kérdőn nézek fel a borostás, kiégett alakra, hiszen akár ő is lehet a hirhedt gyilkos. Ám azt nem tudhatom, hogy a fehér rózsa mit jelent, olyan érdekek állhatnak felette, amely mindent megváltoztathat. Míg várom a választ, én magam is a tárgyra térek.* Nem biztos, hogy egy ember elég. Mint mondtam, tűzerő kell. Ám ha kéziágyut használunk, a bűnöző páncélmellényt vesz fel, ha aknavetőt, akkor már kevlár pajzsot. Véget nem érő verseny ez, ahol egy ember kevés. Olyanok kellenek ide, aki szembenéznek akár az ördöggel is. *A lányra nézek ismét, és most először - bár nem mosolyodom el - megenyhül a pillantásom* Szükségem lenne egy titkárnőre, aki összeköt azokkal, akik segítenek nekem. Van hol laknod? Hol fogsz aludni? *Menni készülök, és odanyújtom Monroe-nak a névjegyemet.* A pénz nem akadály. Ha valóban az én oldalamon áll, keressen egy főhadiszállást.

Tárgy: Re: Smontis tér Csüt. Május 03, 2012 7:52 pm

*Egyetértően bólogatok Cornelia szavai hallatán, de valahogy olyan érzésem van, a szőke lány nem fogja kiszűrni a lényeget és biztosan visszavág majd valamit. Magamban elmosolyodom, miközben látom, ahogy harag gyűlik az arcán. Nehéz elfogadni az igazságot... Végül inkább az ügyésznőre pillantok, szavai hallatán csupán bólintok, nem mutatok túl nagy együttérzést. Miért is kéne ezt tennem? Mindenki maga választja a sorsát, hogy mit tesz, mit vállal, úgyhogy végeredményében az ő dolga, nem hiszem, hogy szüksége lenne rá, hogy sajnáljam.* -Értem, biztosan kellemetlen lehetett. *Válaszolok azért, aztán meglátom a csuklóját. Nagyon úgy tűnik, hogy nem volt sétagalopp az az ügy, de hát tudjuk jól, hogy ebben a városban felvenni az alvilággal a harcot jó eséllyel az ember életébe kerül, de a testi épségébe rövid távon biztosan. Erről a nőről pedig süt, hogy kis fenyegetésekkel nem lehet eltéríteni. Szavai hallatán újra elmosolyodom, teljesen igaza van.* -A rendőrséggel kár próbálkozni, többet ér vele, ha hozzám fordul, no persze, ha úgy dönt, hogy megbízik bennem...ha végrehajtóra van szüksége. *Megpaskolom az oldalamon lévő pisztolyt. Vannak helyzetek, amikor a bíróság már semmire sem képes, ilyenkor pedig nem tehetünk mást, mint hogy a saját technikájukat fordítjuk a bűnözők ellen. Bár milyen hihetetlen is, de ők sem vágynak a halálra...ami engem persze egyáltalán nem tántorít el. A szőke lány visszavágására halkan ciccentek egyet...hogy mennyire nem ért még semmit. Látszik a szemében, hogy még soha nem volt szüksége rá, hogy szemtől szemben golyót eresszen valakibe. Nem mondok neki semmit, aztán előveszi a jegyzettömböt, és írogatni kezd. Egy pillanat alatt felpattanok, nem figyelt így nem hinném, hogy lenne lehetősége lereagálni a dolgot. A kibiztosított pisztolyt a homlokához szegezem, és mélyen az arcába bámulok.* -Néztél már szembe valamikor is a halállal? Amíg nem, addig ne legyél ennyire nagyra magaddal... *Egyáltalán nem nézek ki megnyerő alaknak, a ruhám kopottas, a hajam zilált, a szám vérzik, alkohol- és dohány füst szaga keveredik rajtam.* -Már az is felelőtlenség volt, hogy szóba állsz csak úgy egy vadidegennel, mintha kedélyes csevegőpartner lennék. Könnyedén az aszfaltra küldhetném az agyvelődet és nem tehetnél ellene semmit! *Higgadtan és halkan beszélek. Egy-egy járókelő megy el nem messze tőlünk, de ügyet sem vetnek az esetre. Végül leeresztem a fegyvert, de csak percek múlva, és hátrébb lépek.* -Gondolkodj nyugodtan, de cselekvés nélkül hamar véged. *A zsebembe nyúlok, és előveszem, amit sikerült megszereznem a csehóban. Egy kis csomag, amiben egy letépett fehér rózsa feje van. Egyszerűen a földre hajítom, nem eshet baja, hiszen a helyszíneléseknél is használt zacsiban van.* -Cselekvés..a nélkül semmit nem érnek a gondolataid.

Hozzászólások száma : 4 Join date : 2012. Apr. 30.

*Kicsit rosszul érzem magam, nem hiszem hogy túlságosan komolyan vennének, azt hiszik gyerek vagyok, azt hiszik hogy felelőtlen vagyok, de inkább vissza fogom magam. Lekezelően néztem rájuk, majd halkan megszólaltam:*-Úgy gondoljátok nem tudom mik mennek itt nap mint nap? Azt hiszitek nem vagyok tisztában vele hogy bármikor meghalhatok?*Kérdezem egyre növekvő, de visszafogott i9ndulattal.*-Hát akkor legjobb lesz ha tudjátok, a szüleimet is bűnözők ölték meg, és nem szórakozásból nem mentem el, én bízom abban, hogy a bűnözésnek vége lesz, és nem csak állok itt állig felfegyverkezve, amíg ti itt szenvedtek arról, hogy mikor lesz vége, és minek, addig én gondolkodok, nem csak állok és sopánkodok. *Mondtam a számomra ismeretlen nőnek, és lekezelő Michaelnek. * -Szóval tegyétek meg, hogy egy kicsit legalább komolyan vesztek. *Mondtam nekik, majd visszaültem, és elkezdtem magamban gondolkodni. * ~Végül is szinte egyedüli vagyok, aki még senkit nem ölt meg, még soha nem lopott. Talán de csak talán az a bajuk, hogy még soha nem öltem meg senkit. Ráadásul úgy kezelnek mint egy kis csitri...~*Míg magamban füstölögtem észrevettem, hogy nem kezdeményeznek társalgást, csak ülnek és számomra érthetetlen dolgokat. Talán megpróbálnak kirekeszteni, hát rendben. Azzal elővettem a jegyzettömbömet, és elkezdtem jegyzetelni. *

//Na akkor fagy és köszi a mai játékot ^^//

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 23.

*A fiatal lány felém fordul, és úgy köszönt, minthacsak a tengerparton ismerkedne.* Én ne aggódjak? *Kérdezek vissza ridegen.* A helyedben inkább neked volna félnivalód. Mintha a gettóban mondanád azt, hogy megveted a feketéket. *Beleszívok a füstölgő cigarettába, remélem előbb megöl, mielőbb még valaki más oltja ki egyébként is tűzifának való életem. Végignézek a lányon, úgy fest, mintha megtalálta volna a veterán apuka fegyveresszekrényét, és most játsza a háborúba vonuló hazafit. Mulatságos, ámde egyben szánalmas látvány is.* Ha van egy kis eszed, akkor eltűnsz ebből a városból, amíg még teheted, félek, hamarosan erre már nem sokaknak lesz esélye. *Fújom bele a füstöt az arcába, és ellépek mellette, leülvén a kút kávájára, hogy most már Monroe-ra tudjak figyelni* Mit keresett itt? *Hallgatom végig, majd a kérdésre kitérően rázom a fejem, hiszen a lányra végképp nem tartozik.* Fogalmazzunk úgy, hogy még. Volt szerencsém vendégeskedni a legutóbbi alperesem alagsorában. *Nagyon szabadosan fogalmazott, és miközben teátrális mozdulattal ismét szippant egyet, a vérömlennyel tarkított csuklója villan ki a ballonkabát alól.* Előbb-utóbb vége lesz, vagy így, vagy úgy. Eljön az az idő, amikor a törvény már kevés, nem bíró kell ide, hanem végrehajtó. Ám ha már a rendőrségnél sem találok senkit, aki nem adná le a fülest...

Tárgy: Re: Smontis tér Csüt. Május 03, 2012 5:45 am

*Végeredményében köszöntem, csak nem szavakkal, hanem biccentéssel. Nem éppen abban a hangulatban vagyok, amibe belefér a kedélyes csevej. Amikor aztán a szőke lány megszólít felkapom a fejem és kissé felhúzott szemöldökkel tekintek fel rá. Arcomat lassan lehűti a hideg víz, kezdek jobban lenni. Szavai hallatán mosoly jelenik meg az arcomra, úgy beszél, mint egy fiatal fruska.* -Üdv...mondhatjuk úgy is. *Válaszolok kiméreten. Még hogy nem bűnöző típus...talán ez külsőre enyhe túlzás, akár egy bérgyilkost is kinézhetne belőlem, talán nem ismeri az embereket eléggé. Az önjelölt igazságosztó szavakra végképp széles mosoly jelenik meg az arcomon. Megpaskolom az oldalamnál kivillanó vastag csövű fegyvert.* -Érdekes foglalkozás, de én ezt nem reklámoznám ennyire... *Olyan ezeket a szavakat hallani, mintha egy tolvaj menne be az őrsre és úgy mutatkozna be, hogy ő egy tolvaj. Bármelyik emeleti ablakból egy szempillantás alatt lekaphatják...kezdő. Csóválom a fejem, lassan szárad az arcom, bár nem látványosan, hiszen közben a csepergő eső nem engedi a teljes folyamat végbemenését. Távozni készülök, de még be is mutatkozik. Nem vagyok benne biztos, hogy jó, ha ismerem...* -Michael...Monroe. *Bököm ki végül a nevem, ártalmatlannak tűnik, és hiába vallatnák ki a nevemnél többet nem tud, azt pedig sokan ismerik már az Óváros sikátoraiban. A távolban észreveszem közeledni az újdonsült ügyésznőt. Ezek szerint még nem tették el láb alól, de ami késik...ebben a városban az ügyészek nem számítanak hosszú életűnek, maximum ha eléggé megkenhetőek, de úgy láttam ez Corneliára nem igaz. A szőkének biccentek a szökőkutat érintő szavaira.* -Sejtem, de van még ma dolgom, nincs időm hazaruccanni egy kellemes zuhanyra. *Keserű a hangom, látszik, hogy egyébként sem szoktam ilyesmire időt szakítani. Biccentek Corneliának.* -Végülis igen, így is mondhatjuk, de amiért jöttem, meg van, és ez a fő. *Megpaskolom a kabátom belső zsebét, majd újra rá pillantok.* -És ön...még él? *Kérdem egy mosoly kíséretében, nem tudhatom, hogy mik történtek vele az elmúlt pár napban...nem mindent közöl le pontosan az újság.*

Hozzászólások száma : 4 Join date : 2012. Apr. 30.

*Kicsit rosszul esik, hogy a férfi nem köszön, de megértem hogy nem teszi, itt nem bízhatunk senkiben. * -Szia, látom jól elbántak veled, gondolom nem vagy egy bűnöző típus.*Mondom neki barátságosan, soha nem tudtam gonosz lenni a jó meberekkel, de ha láttam, hogy kihasználnak akkor megkapták a magukét. * -Remélem nem alkalmatlnakodom, de ha kell, segítek nagyon szívesen, én egy amolyan önjelölt igazságosztó vagyok. *Mondja, majd barátságosan kezet nyújtok a férfinak: * -A nevem Anne Ellwood, saját-magán nyomozó. *Mondom neki, valóban a saját-magánnyomozó a legcélszerűbb szó arra amit én csinálok, hiszen saját szakállamra dolgozok, és nem megbízásra, de nem is vagyok rendőr. * ~Ha megbízhatatlannak gondol, talán hagynom kéne a francba. ~ *Míg gondolkodok, észreveszem, hogy sziszeg a fájdalomtól. * -Nem biztos, hogy a szökőkút a legalkalmasabb hely erre. *Jegyzem meg csendesen, nem akarom, hogy meggyanusítsanak bármivel is. Ekkoör megérkezik egy nő, aki hasonlóan hozzám megvet minden bűnözőt, legalábbis a tekintetéből ez látszik, majd a nevén szólítja a férfit, rám ügyet sem vet. Azonban elnézem neki, lehet hogy nincs túl vidám hangulatában. * -Szia, téged hogy hívnak, ha szabad ezt kérdeznem, ne aggódj, nem bántaalak, megvetem a bűnözőket. *Mondom, és várom hogy beinduljon a társalgás. *

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Apr. 23.

*A csuklómon még mindig érzem a fémhuzal szorítását. A szadista 18 órán át tartott a pincében, míg végül a SWAT rám nem talált, ám ő jó szokását megtartva időben meglépett. 18 óra étlen, szomjan, az őrület határán egyetlen négyzetméteren kuporogva. Volt időm gondolkozni. Csoda, hogy nem nyúlt hozzám az a barom. Tudtam, hogy hiányos öltözetem ötleteket adhat még a megmentő egységnek is, ezért gyorsan magamra húztam egy rongyot, és miután pár szóban összefoglaltam, mi történt, távoztam. A forró zuhany sem segített, a tiszta ruha pedig csak még inkább kínzott, mert tudom, állandóan rám les, meg kell előznöm. Mintha állandóan egy lépéssel előttem járna. A sokkoló immár nevetségesnek tűnik, ütőerő kell ide. A személyes 45-söm csak lelassíthatja a közel három méteres rémet. A mobilomra pillantok, mielőtt kilépnék a sötét utcára. Monroe vajon miért nem adta meg a számát? Biztosan már régen halott. Kedvetlenül tépek egyet göndör hajamon, és megindulok. Tűsarkú cípőm magára vonja a csatornapatkányok figyelmét, zöld szemem smaragdként villan ki a fakó árnyakból. Csak próbáljátok meg férgek... Befordulok a kanyarnál, ma már több bárt is végigjártam, az emberemnek nyoma sincsen. A szőke lány a sikátor mélyén csapdát sejtet, talán az óváros kurvái ismét hálót vetnek. Tévednek, én nem vagyok kuncsaft. Elsiklok mellette, és felkészülök rá, hogy hátbalő. A kivágódó alakot már megismerem, célhoz értem. Kesernyés pillantással állok meg mögötte, cigarettám hamuja lágyan csobban a tocsában.* Csak a szokásos Monroe? Hogy veszem így hasznát? *Oldalt pillantok, a szőke nem tágít. Lehet, hogy a szakadttal van?*

Tárgy: Re: Smontis tér Csüt. Május 03, 2012 4:09 am

*Halk nyekkenéssel kenődöm el a földön a sikátorban. Azt hiszem rosszul mértem fel az erőviszonyokat és nem számítottam rá, hogy ennyire sokan lesznek, no meg az a fickó a hátam mögött sem volt a legjobb. Feltápászkodom, miután utánam dobják a táskámat is, még csoda, hogy nem vettek el mindent, bár azt nem hagytam volna csak úgy annyiban. Megropogtatom kicsit a nyakam, kicsit a falhoz dőlök, hogy sikerüljön teljes mértékben lábra állnom. Enyhén szólva is forog körülöttem a virág, de lassan felmérem hol is vagyok. Jól esne most egy kis víz, bár tudom, hogy a szökőkút alkalmatlan az ivásra, de arra jó lehet, hogy felrepedt számról lemossam a vért. És azt hiszem, hogy a tarkómon csattanó bottól is erős fejfájásom lesz rövidesen, csak talán még a bódultság elnyomja az utóhatást. A zsebembe nyúlok, majd mosolyra húzódik a szám...meg van, amiért jöttem, úgyhogy végeredményében gond egy szál se. Ennél jobban is elbántak már velem, meg se kottyan. Most már úgy érzem meg tudok állni a lábamon, bár még hangyányit imbolygok, de a szökőút felé veszem az irányt. Biccentek a nőnek, a kis közjátékkal nem foglalkozom, hiszen éppenséggel volt jobb dolgom is a szemközti utcában az életmentésnél...no meg úgy festett nincs is rá szükség. A víz hűvös, nem lep meg, itt szinte mindig az, az eső most is csepereg, így hát van friss, ami újratöltse a kávát. Belenyúlok a vízbe, és egy nagy adagot a nyakamba folyatok, majd óvatosan a számat is lemosom. Halkan szisszenek fel, hiszen a nem túl tiszta víz csípi a számat, de ez akkor is így lenne, ha normálisan kezelném a sebet. Ebben a városban szükség van ellenálló képességre, nem lesz bajom...és ha mégis...kit érdekel?*

Hozzászólások száma : 4 Join date : 2012. Apr. 30.

*Amint kilépek az óváros szövevényes utcáiból, azonnal elém áll egy hajléktalan, alkohol, cigi, és egyéb életrövidítő, de pillanatnyi örömöt szerző anyag szagával, megszólít : * -Szia kislány, látom eltévedtél, hazaísérjelek? *Kérdezi tőlem kéjes mosollyal, majd füttyent egyet. Ránézek, csak ennyit mondok: *-Én nem vagyok prosti.*Az azonban folytatja a számomra már rég lezárt témát: * -Megnyugodhatsz, nem fog kitudódni.* Na ez már nekem is sok volt, előrántottam a pisztolyomat, és a nyakához szegeztem. *-Képes vagy felfogni, hogy nem vagyok prosti, vagy mindenképpen ki akarsz borítani, és lőjjelek le? *Kérdezem tőle fenyegető hangon. Amint látom, hogy felfogta amit mondtam, elteszem a fegyverem, és elindulok, a magassarkúm hangosan kpog az esős aszfalton. Amint odaérek a Smontis tér közepénél lévő szökőkúthoz, leülök, elgondolkodok rajta, vajon milyen lenne ez a város bűnözés és korrupció nélkül. Mélázásomból egy holló riaszt fel. Szeretem ezeket az állatokat, olyan méltóságteljesek, amiről a legtöbb ember még csak álmodni sem merne. * -Szia, gondolom jöttél fürödni. *Mondom a hollónak, bár tisztában vagyok vele, hogy a legcsekélyebb jel is csak a véltelen műve lehet.*~Jajj istenem ha nem lenne ennyi bűnöző, most vágynék rá hogy idejöjjön valaki akivel beszélhetek, de így. ~ *Folytatom elmélkedésemet arról, hogy milyen lenne a gonoszság nélküli élet. * ~ Ezek a mostani gyilkosságok is, rózsa az emberek mellkasán? felfoghatatlan. ~ *Hiába, sosem értettem a bűnözőket, talán mert nem tartoztam közéjük. *

Hozzászólások száma : 87 Join date : 2012. Apr. 22.

Smontis tér

Benjamin Smontis elsők között volt afféle polgármester Sin city-ben. Ő még talán nem tartozott a korrupt hivatalnokok közé, de ez inkább csak pletyka és egyáltalán nem biztos tény. Ami viszont biztos, az az, hogy elég fiatalon halálozott el, nem sokkal azután, hogy megrendelésére kialakították a róla elnevezett teret. A nevén végülis utódai sem változtattak, lehetséges hogy egyszerűen azért, mert nem akartak időt és pénzt áldozni rá, hogy táblákon, kiírásokon is változtatni kelljen.
A főtér a városnak szinte a geometriai központjában helyezkedett el valaha, de azóta már terjeszkedett az Óváros is, így valamelyest már eltolódtak az arányok. Ettől függetlenül megmarad egy központi szerep neki, ugyanis innen nyílik a legtöbb hivatali épület. Középen egy kissé kopottas szökőkút található, amiből nem kifejezetten ajánlatos inni, ugyanis általában inkább a hollók és egyéb madarak fürdőző helye. A kerek teret ódon épületek veszik körül, itt található meg a Rendőrség, a Polgármesteri hivatal, néhány tehetősebb személy háza és a városi újság székhelye is. A négy fő sugárút innen nyílik, egyenes úton el lehet jutni a közeli mocsaras tóhoz és az Óvároshoz is. Nem messze található az egyik mellékutcában a Vörös Vipera.

leírás Cirelin de Sovalon