Környező erdőség

*Caroline guggolva igyekszik minél több információt megtudni a kézi scannerével a kis mintáról. Habár még nem nagyon szokta meg nagy testét és ujjait, igazán jól bánik a kis csipesszel és bizonyára a többi kis tudományos műszert is ugyanolyan jól tudná kezelni, hiszen a működésük ott van a fejében. Maximum a nagy kezeivel lenne gond, de ezt is ki tudja küszöbölni sok-sok gyakorlással, amit ebben a hétben már elsajátított és megtett. A kis scanner éppen beolvassa a mintát, amikor Caroline keze mellett egy nyíl vágódik a földbe. A nő elejti a scannert, amiről leesik a piciny minta és felkapja a fejét. Fülét hegyezve körbenéz és hamarosan meg is látja a na'vit, ahogy kilép az egyik vastagabb fa mögül. Megdermed, hiszen mióta itt van, még nem látott ilyen közelről na'vit. Méghozzá a na'vi hozzá is szólt. Caroline lassan zsebre rakja a scannert, hiszen normális farmert és egy egyszerű, fehér topot visel. Arcán és testén nincsenek különleges tetoválások, csak a fehér pontok, melyek idegvégződésként segítik a na'vikat érezni. Caroline hosszú, barna haja avatarként tincsekbe van fogva és egy hosszabb szál meg van hagyva, hiszen ott tud kommunikálni bármivel - ez minden na'vinak megvan. Eleinte még furcsa volt neki, de most már megszokta az egyetlen egy hosszabb tincset. Még jól is áll neki. A lényeg, hogy most itt áll egy igazi na'vi előtt és a na'vi beszél is hozzá. A kis minta a földre esve most már használhatatlan, így Caroline-nak majd neki kell állnia ismét egy kis mintát lekaparni a növénykéről, de úgy tűnik, hogy most sokkal fontosabb dolga akadt. A lány mögött ott áll a "lova". Caroline ezekről a lényekről is sokat olvasott: sokkal kitartóbbak és gyorsabbak, mint a földi lovak. Vet egy kíváncsi pillantást a pa'lira és elképzeli, ahogy ezeket a géneket egy földi ló testébe teszik. A földi ló egy ilyen lovat fog megszülni odahaza és... De most leállítja a gondolatait, hiszen a na'vi még mindig a válaszára vár. Caroline tudja, hogy mindennél jobban tisztelik az életet és, hogy sohasem ölnek feleslegesen. Ezért is lőtt félre a na'vi, nem akarta bántani a nőt, egyszerűen csak felhívta magára a figyelmet. Caroline oldalán van egy egyszerű lézerpisztoly, ami lehet, hogy felhívja a figyelmét a na'vinak, de most nem foglalkozik vele, hiszen a nő nem akar támadni. Egyszerűen csak le van nyűgözve, habár emellett kicsit fél is. Mit fog tenni a na'vi, hogyha nem válaszol, vagy valami mást tesz, ami elvárt lenne? Érdekes gondolatok, de Caroline egyelőre csak mélyen a na'vi sárga szemébe néz. Furcsa neki, habár tudja, hogy most a sajátja is tökéletesen ugyanolyan sárga és hatalmas. Ahogy az egész teste. *
- A növénynek ettől nem lesz semmi baja. Csak a legkülső, legvékonyabb burkát kapartam le. Csak kíváncsi vagyok arra, hogy miért fénylenek éjszaka a növények. *jelenti ki Caroline halk, ámde határozott hangon, habár kicsit óvatos is, várva a na'vi reakciójára.*

*Caroline most először van idekint. Iszonyatosan fél, hiszen most egyedül érkezett el ide. Avatar testében már többször volt, de csak odabent a kutatóállomáson. Kb. egy hete lehet itt Pandorán, de még annyi furcsa neki minden. Egy ösztöndíjprogram keretében érkezett ide és iszonyatosan örül, hogy itt lehet. Habár már egy ideje - lassan több mint 10 éve - setjbiológusként dolgozik, hatalmas élmény neki, hogy egy más világba csöppenhetett. Habár ez az avatar test is nagyon furcsa neki, kedvel ezt a létformát és nagyon reméli, hogy lehetősége lesz majd egy igazi navival is találkozni. Most tehát egyedül indult útnak, nem messze a táboruktól az erdőben kutakodik. Örül, hogy itt nem kell viselnie azt a szörnyű maszkot, amit odakint, hogyha esetleg saját testében lépne ki a levegőre. A földön guggolva figyelget egy igen különleges növényt, amely fluoreszkál a sötétben. Habár most még elég világos van, Caroline kíváncsi arra, hogy miből is van ez a furcsa anyag, amitől világítanak a növények. Így egy aprócska kis scanerrel és egy csipesszel a kezében igyekszik néhány külső réteget lefejteni a növényről - már ha hagyja.*